Egerben szép házunk volt, hatalmas földdel, itt meg a horror összegeket fizetjük minden hónapban a főbérlőnek, mondom ezt úgy, hogy elképesztően nyomott árat fizetünk, nem is értem, miért nem emel a jóember.
Szóval, amikor erről van beszélgetés, hogy ki hogy áll, és hallom a szárnyaló karriereket, amelyekre nem vagyok irigy, kicsit hümmögök magamban, de nem lehet mindenben sikeres az ember, ezt el lehet fogadni szerintem. Kinek ebben dob jól a gép, kinek abban. Megbeszéltük ezt a Ritával, a párommal és arra jutottunk, hogy akkor viszont élményekre költjük a pénzt, nem búsulunk.
Házra kevés az összeg, de egy érdekes, racionálisan szervezett életre viszont bőven elég.
Az elmúlt pár hónapban az átlagostól is kicsit többet dolgozom, dolgozunk, napi 12 óra is simán becsúszik. Először a hivatalos kertépítő cégnél teszek-veszek, kerítést, teraszt építünk, gyeptéglát fektetünk, anyagot mozgatunk, fát vágunk vissza, aztán jön a második felvonás. Itt saját ügyfeleimnek segítek, tető pucolás, csatorna pucolás, festés, kertészkedés, metszés, ami jön, teljesen random a dolog. Pár nagyon nagy létszámú pakisztáni, indiai családnak dolgozom, kézről kézre adnak. Az első ügyfelem Bob, aki a gilmertoni sarki bolt tulajdonosa volt, amíg el nem adta. Hónapokig kerülgetett, megrendelt valamit, majd lemondta, hogy esik, meg fú a szél, ami azért érdekes, mert nem neki kell melóznia, de ezt a szokását mai napig megtartotta, ha rossz az idő, annulálja a tevékenységet. Néha idegesít, néha nem, de ő az ügyfél, én alkalmazkodom a hülyeséghez. Mikor első alkalommal végre igent mondott, hogy mehetek, egy új ajtó tárult ki, kiderült, hogy nagyon sok helyre fog majd ajánlani, másrészt korrekt és azonnal fizet, nem handabandázik.
Kapcsolatunk korrekt, ami abból áll, ha megyek hozzá dolgozni, mintegy mantra szerűen megkérdezi, hogy vagyok, hogy van a család, hoz egy vizet, egy kávét és pár sütit. Aztán félóránként előkerül, megkérdezi, minden oké-e velem, amikor bólintok, elégedetten elmegy és újra kezdjük a panel beszélgetést 30 perc múlva. Gyakorlatilag évek óta semmit nem tudtam meg róla és a családjáról, annyit láttam csak, hogy a felesége új fogakat kapott. Megyek, köszönünk, kiadják a munkám, majd a jussom. Néha azon gondolkodtam, hogy vajon ennyire egyszerű-e, hogy nem tud mást kérdezni, de ezt sem hittem komolyan, egy nagy boltot vittek a testvéreivel a kerületben, olyan sarki fűszeres félét. Gondolkodtam azon is, lehet, hogy a kulturális különbségek teszik, annyira másban vagyunk, nem tudja, hogyan kezdjünk bele egy komolyabb diskurzusba. A házuk is olyan, mintha senki nem lakna benne, mindig kínos rend honol benn, soha nem láttam semmit a földön, steril berendezés, mint egy szomorú bútor prospektus. Aztán arra gondoltam, hogy lehet csak ennyi a szerepem, miért kellene kvaterkázni a kertésszel és csak én vagyok teljes szereptévesztésben. Mindegy, telt múlt az idő, már fel sem vettem ezt a komikus beszélgetés imitációt, meg azt, hogy ma nem dolgozunk, khm..., dolgozunk, mert esik az eső.
Ez egy másik elmélkedés tárgya volt, hogy miért fizetnek óránként 20 fontot nekem olyan csip-csup dolgokért, amelyeket egy gyerek is meg tudna csinálni.
Az rendben, hogy a ház melletti tizenhat méteres fát én vágom vissza, hogy ne veszélyeztesse a tetőt, de a virágot miért nem ők ültetik el az ágyásba? Lehet, hogy a vallásukkal, társadalmi státuszukkal nem fér össze a dolog? Erre sem kaptam feleletet, de az biztos, hogy gyomlálás, kapálás, sövény vágás, mind nekem jutott úgy, hogy sokkal jobb gépeik vannak a kertészkedéshez a garázsban, mint nekem a szakadt teherautóban, de ki sincsenek bontva a dobozból a méregdrága Bosch cuccok.
Tegnapelőtt érkezem hozzá, szólt, a sövényt szeretné levágatni, legalább hat méter magas tuja sövény, annyira nagy, hogy ha a tetejére egy létrát fektetek, akkor sétálni is lehet a felületen. Akartam írni egy történetet a Népszavának, de úgy voltam vele, hogy a Hidden Door fesztivál is jön, lehet, történik majd olyan dolog, ami érdekes és nagyon naprakész, egyszóval nem írtam meg a heti sztorim, felvettem a munkás göncöm és átugrottam Dalkeithbe, ide tíz percre lévő városka. Azt mondtam magamnak, hogy majd vasárnap írok, most megcsinálom a napi penzumot. Megérkezem a park melletti utcába, a ház előtt három nagy felső kategóriás kocsi parkol, mint normálisan. Bob kiadta a melóm, felmásztam a sövényre, hullott a sok ág, meg örökzöld levél, szedtem őket össze, hordtam a kukába, csak a szokásos. Mikor befejeztem a melót, kopogtam Bob ajtaján. Kijött, adott még egy teát négy sütivel, egy palack vízzel, letette az asztalra és nézett. Érdeklődve néztem, mi nyomja a bögyit, láthatóan kiesett a szerepéből, szeme töprengő volt. Már érkezéskor jelezte, egyedül van otthon, az egész família elment három napra Newcastle városába. Lehet, ez billentette ki a megszokás rutinjából.
- Mondd Valér, khmmm, szarul nézek én ki?
- Nem, de miért kérdezed? Mondtad, mikor jöttem, hogy valami baj van az egészségeddel, erről akarsz beszélni?
- Gyulladás van bennem, ezt mondta az orvos, két hét múlva, teljes kivizsgálásra megyek, nem is tudom, kicsit azért meg vagyok ijedve... Nem is tudom, arra gondoltam, hogy nem olyan jó ez a brit életvitel és életminőség Valér, én ezen gondolkodom napok óta.
Évek alatt ennyi információt nem hallottam a megrendelőmtől, őszintén felvonom a szemöldököm, jelezvén, hogy folytassa, folytathatja.
- Tudod Valér, fáradtnak tűnsz, nem akarlak megbántani, de nagyon fáradtnak tűnsz!
- Igen Bob, az vagyok, de ma is már betonoztam hét órát, ettem otthon és most ezt csinálom neked, tegnap is tizenkét óra, előtte is, szóval érthető, de nem krónikus, majd hétvégén pihenek.
- Ennyit dolgozol, édes istenem, hogy bírod?
- Nekem ez jutott, dolgoznom kell, etetnem a gyerekeket, elfogadtam, de minden ok, bírom.
- ...az van, szóval az van, hogy gyulladásban van a szervezetem, akarom én, de semmit nem tudok, nem tudok lehajolni, térdepelni, menni sem, fáj a derekam, mindenem, hátam, csak itthon vagyok. Biztos látod, mások vannak a boltban, eladtam a boltot, annyi pénzt kaptam, hogy már nem is kell dolgoznom, de megöregedtem. Mindenem fáj... Hány éves vagy te Valér?
- 52 leszek.
