Sior és Banksy nagy találkozása

Most legyünk nagyon észnél, emberek!

Nekem a legnagyobb problémám ezzel a skót úttal, hogy nagyon sokszor olyan emberekkel kellett, kell lennem munka okán, akikkel normálisan egy percet sem töltöttem volna el egy füzetlapon. A magyar neonáci, akivel két évig lógtam a tetőn, hallgattam az idióta rasszista zenéit, néztem a piálását, mert kettő órakor megjött a vodka gyors, négykor a cider, hisz első a pontosság. A másik egy zsidózó magyar, a harmadik, aki utasítgatott és csúnyán beszélt velem, a negyedik valami basic skót arc, s nekem fájt a bárdolatlanság. Allergiás lettem tőlük, de tűrnöm kellett, mert a munka, ami jutott nekem, na, annak ők a szériatartozékai voltak. És a gyerekeknek kenyeret kellett tennem az asztalra. Volt, hogy reggel hánytam munka előtt.

Valójában a hatalom a fogoly

Kérdezi Rita, minden rendben van-e, bizonytalanul ingatom a fejem, nem is tudok hirtelen válaszolni. Olyan régen volt minden, olyan nagyon régen, és most ugyanott vagyok, de a hangok mások, és idegenül csengenek. Mondhatnám, bántóak, igen, ez a jó szó. 

A karcok helyükre találnak

Sior Mohácsot is megkarcolta

A hírnév és ami utána marad

Azt azért nem állítanám, hogy valamiféle híresség lettem volna valaha Magyarországon, de kétségtelen, hogy egy-két fajsúlyos kiállítás, megjelenés, a street art szcénán belül és a graffiti világában kivívott hírnév megfigyelhető volt. Zajos sikerek, blogok, videóklipek, néhány helyi tévéinterjú, újságcikkek, könyvmegjelenések, pár meglepő meghívás. Innen is sejthető, mennyire illékony bármiféle hírnév, de kétségtelenül ad egy pillanatnyi melegséget és álbiztonságtudatot. 

Sior karcol rendületlenül

Keress pénzt és találj rá a boldogságra

Karcművészet esős napokra

Kocsmakatedrális

Itt már megint karcolnak!

Rajzvászon bármiből

Filctollhegyre tűzött világ

Megrajzolt hétköznapok

Műanyag világban élünk

Béláim, ezt a csatát elveszítjük: a social media korában már csak TikTok-videókon terjed az infó, és senkit nem fog érdekelni a lábjegyzet

Megkezdtük a felkészülést az állampolgári vizsgára. Nagyon fura, de szinte minden környezetünkben élő magyarnak ugyanaz a matekpélda-megoldás jött ki. Ha az USA-ban érvényes zöldkártyával élő emberekre maszkos nácik vadásznak, akkor az elképesztően népszerű szélsőjobboldali párt erősödése vajon mit tartogathat nekünk Nagy-Britanniában? 

Élesebb karcok érdesebb időkre

A csattanó

Hét végén társaságban voltam, és megint rá kellett jönnöm, hogy a felnőttek amúgy csak pocakot eresztett, kicsit leharcoltabb formában lévő, őszülő, görbébb hátú és fáradt emberek, de belül gyerekek. 

A gyújtogató tűzoltó

A kedvencünk a toronyháztűz játék volt. A Trillából, a narancsszínű tízemeletes aljában lévő élelmiszerboltból és más random helyekről összeszedett papírdobozokat egészen a kempinghez vezető híd vasbeton pilléréig halmoztuk fel. 

Ide karcolj!

Ami az egyiknek díszlet, az a másiknak otthon

Egerben állunk egy éjjel-nappali bolt előtt, ahol a legolcsóbb almabort lehetett kapni ebben az időben a városban. Próbáljuk Pergust megnyugtatni, de nem megy, részeg is, meg alaptermészete a kötekedés. 

Új év, új karcok

Szilveszteri misztérium

Szilveszter az a nap, amikor kifordul a világ a sarkaiból, minden megeshet, minden jó és pazar! Évekig ezt hittem. Azért volt így, mert ezen napon éjfélig fenn maradhattam a testvéreimmel. Érdekes családunk van, amennyire szabadjára voltunk engedve, valahogy ezt az időben lefekvést meglehetősen sokáig megkövetelték tőlünk, még 14 éves koromban is kilencre biztosan ágyban voltam, és talán 18 évesen fordult elő először, hogy nem aludtam otthon valami szerenádbiznisz kapcsán. A szilveszteri bulit mint valami vidéki messiást vártam, még most is érzem a bizsergést. Jó volt gyereknek lenni, nem döntéseket hozni, és ilyen csacskaságoknak örülni.

Árva prédák a hómezőkön, akik körül vicsorgó farkasok hordái keringenek

Szájrágva nézem az elmúlt hetek, hónapok hírekben keringő információit. Próbálom elképzelni, hogyan juthat el valaki oda, hogy rábízott fiatalokat kiárusítson, szexuálisan használjon, verjen, lehúzzon, megalázzon. Tanár voltam 12 évig, és 21 évig diák, különböző intézményekben. Mind a két oldal minden lehetséges, szélsőségesen változatos sztorijait megnéztem. Kaptam körmöst, láttam jobbegyenest tanártól diáktársam felé, amitől a haverom bukfencet vetve repült el. Láttam megalázást, személyeskedést, buktatást. Megszégyenítettek engem is, pironkodva álltam. Mikor angolból a hármat hibásan, free szóval írtam le, és kacagott az osztály, hideg verejtékben fürödtem, és elhatároztam, többet nem megyek iskolába.

Karcok karácsonyra Siortól

Magyarok és más hegesztési anomáliák

Leteszem a telefont, a szerelő azt mondja, hogy sajnos még nincs kész a kocsim, a 18 éves Ford, nem ment át a vizsgán megint. Körmondatokban beszél, újra és újra elismétli, hogy a fékpedál, a fékpofa a rossz, korábban hegesztési anomáliák okozták a napos csúszásokat. 

Még mindig karcol

Az el nem vitt fű szégyene

Egerben siettem valahova, olyan huszonéve történhetett a dolog, a piacnál. Nem is tudom, mi járatban voltam, de arra emlékszem, hogy könnyedén szökellve mentem. Akkoriban mindig siettem valahová, annyi érdekes ember és hely várt rám. 

Nem marad kiegyenlítetlen számla

Igazából nem is mondanék semmi csúnyát Pintér Sándornak.

Az ego teher ám!

„Miért takartad le a fele cuccom, haver?” Az üzenet az Instámra érkezett, semmi puszi vagy pá, hellóka-bellóka, csak így, bele a közepébe. Mellé egy kép csatolva egy graffitimről, amit a legutóbbi cikkem mellé csatoltunk a Népszavában, négy emberkémmel kiírva a művésznevem. Helye a Loanhead felé vezető kerékpárút melletti aluljáró fala, legális graffitifal. A kép két napja készült, nagy hidegben. A falat már korábban lefestettem hengerrel, mert olyan lassú a száradás, hogy egy napot rá kell hagyni az ilyesmire, aztán jön a spraytechnika.