A 8-12 évesek átlagosan naponta több mint öt és fél órát töltenek a képernyő előtt, a tinédzsereknél azonban ez a szám még megdöbbentőbb, eléri a napi nyolc órát is. A jelenség nem csupán a szülőket aggasztja, egyre több szakmai szervezet is kongatja a vészharangot és sürgeti az összehangolt társadalmi fellépést. „Bizonyított tény, hogy a gyermekek digitáliseszköz-használata évről évre növekszik, ez nemcsak Magyarországra igaz, hanem világszerte megfigyelhető tendencia – mondta lapunknak Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter, a Bethesda Gyermekkórház tudományos igazgatóhelyettese.
Ez a folyamat ma már nem pusztán nevelési, hanem egészségügyi és társadalmi kérdéssé is vált. A tendencia ugyanis komoly hatással van a fiatalok életmódjára, és hosszú távú következményekkel járhat mind a fizikai, mind a mentális egészségüket tekintve.
A pszichiáter hozzátette: a növekedés folyamatos, viszonylag lassú folyamat volt, azonban a Covid alatt ugrásszerűen megnőtt a képernyő előtt töltött idő.
„A szülők kezdtek el keresni minket azzal, hogy ez vajon tényleg problémát jelent, vagy egyszerűen el kell fogadni, hogy a világ megváltozott ebbe az irányba?
Kiderült, hogy valóban túlzásba lehet vinni a képernyőhasználatot.
Ha a kikapcsolódási célú képernyőhasználat meghaladja a napi 2 órát, annak már egyértelműen vannak negatív következményei” – hívta fel a figyelmet a szakember. Hogy mik ezek a következmények? Az egyik leggyakoribb, hogy a képernyő fénye megzavarja az alvási folyamatot, ha lefekvés előtt nézi a gyermek a képernyőt, akkor nem tud időben elaludni, nem képes kipihenni magát. A kialvatlanság pedig fáradtsághoz, figyelmetlenséghez vezet, a gyermek ingerlékennyé válik. Emellett a képernyőbámulás nagyon fontos rizikótényezője az elhízásnak is. Egyrészt a gyermek ilyenkor egy helyben ül, semmit sem mozog, másrészt rendszerint magas kalória-tartalmú ételeket, italokat nassol közben. „A túl sok képernyőhasználat kiüresedettségérzetet is kelthet, ami nagyon hasonló a szerhasználathoz, bár nem annyira durva a mértéke. Egy idő után már nem örömet okoz a tevékenység, hanem túlzottan kifárasztja az ember agyát, újabb és újabb ingerekre vágyik. A képernyő előtt ülve ráadásul a gyermek találkozhat olyan tartalmakkal, amelyek nem neki valók, amikkel nem tud mit kezdeni. Potenciálisan ki van téve bántalmazásnak, kihasználásnak. Ezek olyan negatív következmények, amelyek hangulatváltozásban, szorongásban nyilvánulhatnak meg.”
A pszichiáter hozzátette: nem tagadható, hogy vannak pozitív hatásai is a képernyő előtt töltött időnek. A gyerekek így nagyon sok információt tudnak elérni, amiről a mostani szülők még nem is álmodhattak. Nagyon megkönnyíti a jelenlegi online környezet páldául a kapcsolattartást a távolabbi rokonokkal. „Azonban azt szűrtük le, hogy mindenképpen kézben kell tartani a képernyőhasználatot” – mondta a pszicháter.
Nagy Péter kiemelte: a Bethesda Gyermekkórház a gyermekek képernyőidő-csökkentésének hazai éllovasaként 2024-ben indította el saját kezdeményezését, a Képernyőidő-csökkentő Programot. Ez a digitális túlterheltség testi-lelki következményeire hívja fel a figyelmet, gyakorlati kapaszkodókat kínálva a családok számára. A program keretében egy gyakorlati e-book is készült, amely segítséget nyújt a hétköznapi élethelyzetekhez – legyen szó szabályalkotásról, alternatív programokról vagy szülői példamutatásról.
A szakember szerint az a legjobb, ha már a gyermek születése előtt tudatosan készülnek a párok, hogy megszabják a kereteket, de akárhány éves a gyermek, érdemes szabályokat alkotni számára.
Ha már túl sok a képernyő előtt töltött idő, fokozatos csökkentést javasol a pszichiáter, mert a drasztikus lépéseket nem biztos, hogy meg tudják tenni a családok. Alakítsanak ki a lakásban képernyőmentes zónákat, például az étkezőt. Ezzel párhuzamosan érdemes növelni a mozgással töltött időt, de itt sem kell rögtön maratonfutásra gondolni. Eleinte csak autó helyett közlekedjünk tömegközlekedéssel vagy kerékpárral, de már az is egy apró lépés, ha az autós bevásárlásnál a bejárattól messzebb parkolunk le, így kénytelenek vagyunk valamennyit gyalogolni.
A legfontosabb azonban a személyes példamutatás. „Kimutatták, hogy a gyerekek képernyőhasználatát a leginkább az befolyásolja, hogy a szülő mennyi időt tölt a képernyő előtt. Ha a szülő azt szeretné, hogy a gyereke kevesebb időt töltsön az online térben, akkor ahhoz nem lesz elég, ha ráparancsol a gyerekre, hogy változtasson. Nekünk, felnőtteknek is meg kell csinálni azt, amit a gyerekektől elvárunk!”
Képernyő-használati alapelvek
A közelmúltban több mint 40 országos szakmai szervezet bevonásával szakmai konszenzus született, amely a gyermekek képernyőhasználatának kontrollálására vonatkozó alapelveket fogalmaz meg. Azt javasolják, hogy 10 éves kor alatt semmiképpen, 14 éves kor alatt pedig lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okoseszköze. A 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve a távol lévő családtagokkal való kapcsolattartást. 14 éves kor alatt gyerekek ne regisztráljanak közösségi oldalakra. A gyerekek kikapcsolódást szolgáló napi átlagos képernyőideje ne haladja meg óvodáskorban a 30, alsó tagozatos korban a 60, felső tagozatos korban és később a 90 percet. A telefonhasználatot ugyanolyan időtartamú mozgásos tevékenység kövesse, de javasolt képernyőmentes napok bevezetése is. A lefekvés előtti utolsó órában minden képernyő használata kerülendő. Törekedni kell a tudatos képernyőhasználatra, a megszokásból végzett, céltalan tartalomfogyasztás kerülendő. Egyetlen gyermeknek se legyen következetes szülői felügyelet nélküli okoseszköze. Nagyon fontos megállapítás, hogy a családokat (szülőket, nagyszülőket, gyermekeket) fel kell vértezni a megfelelő tudással és készségekkel annak érdekében, hogy egészséges legyen kapcsolatuk a digitális világgal. Szülők esetében ezt a tevékenységet már a várandósság ideje alatt meg kell kezdeni.
