Van a szellemeknek foguk?

1769-re, Napóleon születésének évére nyúlik vissza a brit művészeti élet egyik legnagyszerűbb hagyománya, a Királyi Művészeti Akadémia Summer Exhibitionje, melyet még a háborús évek sem tudtak kisiklatni medréből. A legendás brit nyári kulturális szezon meghatározó részét képező seregszemle legfőbb jellegzetessége, hogy ezen az Akadémia tagjain és más neves képzőművészeken kívül amatőrök is kiállítanak, bátran jelölhetik műveiket, a kurátorok által kiválasztott alkotások pedig eladásra is kerülnek. Profi és műkedvelő képzőművészek elkelt műveinek árából az Akadémia oktatási tevékenységét is támogatják. Éppen ez a show egyik legnagyobb vonzereje: minden látogató gyűjtővé válhat, hiszen találni itt minden pénztárcának megfelelő munkát, nyomatoktól kezdve olyan világhírű alkotók új terméséig, mint Tracey Emin két festményéig vagy Grayson Perry "trademark" kerámiájáig.

Ryan Gander öt darab, 3 méter átmérőjű léggömbje gyermekek által megfogalmazott abszurd, mégis elmés kérdéseket tesz fel, például Do ghosts hav teeth?, Van a szellemeknek foguk? További, a következő két hónapban remélhetőleg nem kipukkanó felfújható labdák, ilyen szövegekkel, mint When do you know you're right? Mikor tudod, hogy igazad van? a belső termekben is felbukkannak, sőt egyikük akadályt képező elhelyezése révén a kiállítás szokott útvonala is megváltozott. Az Akadémia szerint a "megértés hierarchiáján lyukat ejtő, önkéntelenül is beható gyermeki kutakodásról" van itt szó.

A felkapott kreatív negyedben, Shoreditchben székelő irodája olyan imponáló kulturális fellegvárak terveit jegyzi, mint a clevelandi MOCA, modern művészeti múzeum, vagy a houstoni Ismaili Centre. Hivatását és szemléletét tükrözve Moussavi megszüntette azt a gyakorlatot, hogy az architektúra makettek dömpingjével egyetlen lelketlen teremre korlátozódjon. Most szinte valamennyi helységben helyet kapnak új, izgalmas épületek kicsinyített másai, vagy akár színpadképek is. A The Times napilap kritikusa szerint "hihetetlen, hogy ez az innováció, ez a lépés, ami annyira magától értetődő, még senkinek nem jutott eszébe. A javulás olyan óriási, hogy innen aligha lepet visszalépni. Kevesebb rendezetlen kupac, annál több, szemet gyönyörködtető művészeti kincs van itt".

A kiállítás minden évben egy vezérfonalat követ. Moussavi és a Royal Academy tagjai idén a párbeszéd gondolatát követték, amikor a több mint 18 ezer benevezett és meghívásos alapon beérkezett művészeti objektum közül a bemutatott 1728-at kiválasztották és alaposan megfontolva elrendezték. Ahogy ezt Moussavi, az iráni születésű építész és egyetemi (Harvard) oktató elmondta, a "dialógust sokoldalúan értelmezte, hogy felfordult világunkban lehetőséget adjon a társadalmi aggodalmak, köztük az ökológia, a túlélés és az együttélés művészi kifejezésének. Ezek a párbeszédek egyaránt kialakulhatnak különböző fajokhoz, nemekhez és kultúrákhoz tartozó emberek, élőlények és a Föld, vagy a különböző diszciplinák, mint a művészet, tudomány vagy politika között".

A számos eredeti ötlet közé tartozik, hogy minél több tér szabadon hagyásának érdekében feltűnően sok a mennyezetről lelógó háromdimenziós tárgy. Köztük Tamara Kostianovsky Growth címet viselő, köznapi talált anyagokból készített tetemei, melyek távolról meglehetősen visszataszítónak tűnnek, de az alkotó szerint "ötvözik a kegyetlenséget és a szépséget", lehet, újabb híveket toborozva a vegetarianizmusnak. Az egyik leglátványosabb darab a Rio de Janeiróban és Londonban élő Antonio Tarsis monumentális, Storm in a Teacup, Vihar egy pohár vízben, vagy Sok hűhó semmiértként fordítható 4,5 méter magas, 7 méter széles, szétszedett gyufásskatulyákból összeállított vörös vászna, melynek "törékenysége az anyagszerűségről és az átalakulásról" indíthat el beszélgetéseket.

A kortárs brit festészet nagyasszonya, egyben az Akadémia rajztanszékének befolyásos oktatója, Tracey Emin Crucifixion-ja abszolút fénypont. A Lucas Cranach, Edvard Munch, sőt Francis Bacon ihlette terebélyes vásznon Krisztust két keresztre feszített alak veszi körül, az egyik közülük egy nő. A valóban megrendítő festmény a The Guardian ítészének szinte túlzott elragadtatását vívta ki. Jonathan Jones szerint "Lucian Freud halála óta ez a legjelentősebb új festmény, amivel Emin azt mutatja meg, hogy a vallásos művészet, akár hívő az ember, akár nem, képes az általános emberi elesettség megragadására, hiszen az embereket mindig keresztre feszítik".

A Golgotától függetlenül a korábbi évekhez képest vidámabb és színesebb Summer Exhibition ragaszkodik ahhoz a visszatérő eleméhez, hogy nem szűkölködik a flóra és a fauna megjelenítésében. Sok tetszetős és nívós állat- és virágábrázolás mellett, ha egyáltalán lenne ilyen, a kiállítás leggusztustalanabb objektumának rangját Zatorski + Zatorski körkörösen elrendezett aranyszemű 101 patkánya nyerné el.