A modern rockzene meghatározó zenekara Loom World Tour keretében érkezett Budapestre. Előttük a brit énekes-dalszerző Declan McKenna melegítette be a színpadot és a még javában gyülekező közönséget. Rövid, de lendületes szettje, társadalomkritikus szövegei és sajátos hangulatú dalai remek felvezetést adtak ahhoz az érzelmi utazáshoz, amely az este hátralévő részében következett.
Mire az Imagine Dragonsra került a sor, már valósággal izzott a levegő a nézőtér fölött. A másodikként elhangzó Thunder aztán végképp berobbantotta a hangulatot, a lelátókon egy emberként ugrott fel a tömeg, az aréna percek alatt vált igazi katlanná. S bár a hihetetlen hangzás, többek között a Natural, a Demons, a Believer himnikus dallamai, a látvány, az éneklő közönség, az, hogy George Ezra Budapest című dalát is becsempészték a műsorba puszta kedveskedésként, a dob párbaj, amit az énekes Dan Reynolds a dobos Andrew Tolmannal vívott, az égbe szökő tűzcsóvák és konfetti záporok után elcsendesedő, akusztikus gitárral, vagy épp zongorával kísért pillanatok, az égbe nyúló ezernyi csillagként világító telefon már önmagában is elég lett volna, hogy emlékezetes legyen az este, ez a koncert több volt ennél. Az összetartozásról, az elfogadásról és a szabad önkifejezésről szólt. Arról, hogy egy stadionnyi ember - érkezzen bárhonnan, viseljen bármilyen zászlót, hordozzon bármilyen történetet - egy dalban, egy érzésben, egy üzenetben találjon közös nevezőt.
„Elmondhatok valamit? Egész életemben azt kerestem, hogyan tudnék szabadon önmagam lenni – korlátok és félelem nélkül. Az attól való rettegés nélkül, hogy mit szólnak mások, vagy hogy csalódást okozok. Ez az én kihívásom: hogy szabad legyek. És arra kérlek benneteket is, hogy próbáljátok meg ezt. Túl sok évet töltöttem azzal, hogy magamban tartottam dolgokat. Dühöt, dalokat, kimondatlan gondolatokat. Semmi nem gyógyít jobban annál, mint ha ki tudod fejezni magad. Amikor nem vagy egyedül az érzéseiddel. Ha küzdesz, tudd, hogy mi is küzdünk. Kérlek, ne tartsd magadban. Szólj egy barátnak, kérj segítséget, ha van rá lehetőséged, menj terápiára. Én is járok. Ez nem gyengeség. Ez bölcsesség és erő. Mert együtt sokkal erősebbek vagyunk. Kérlek, maradj velünk. Élni mindig érdemes!”- mondta Dan Reynolds, a frontember, aki évek óta nagyon őszintén beszél arról, hogy miként küzdött és küzd mind a mai napig saját démonaival.
Ez az őszinteség, emberség a zenekar gesztusaiban is újra és újra megnyilvánult. Néhány hete egy korábbi koncertjükön Reynolds még palesztin zászlót lobogtatott, ezúttal a nézőtérről felé nyújtott ukrán zászlót emelte a színpadra. Nem politikai állásfoglalásként, sokkal inkább az empátia ösztönös reflexeként. Mindeközben a basszusgitáros mikrofonja, és hangszereinek hátoldala - utóbbiakat többször is a feje fölé emelte hogy láthatóvá tegye - egyaránt az LMBTQ+ szivárvány színeiben pompázott.
Ez volt az Imagine Dragons zeneterápiája: egyszerre hangos és halk, látványos és bensőséges, de mindenekelőtt emlékeztető arra, hogy a zene nemcsak szórakoztat, menedéket ad és tükröt tart, hanem gyógyít is.
Infó: Imagine Dragons. Budapest, Puskás Aréna, 2025. június 14.
