A Chuck Norris-vicceken keresztül megismert Isten is téma volt az Ünnepi Könyvhéten

Akármennyire is „hideg média”, nem ördögtől való, ha politikai, közéleti csatákat a digitális térben is folytatunk, alapvetően a papír alapú kultúrában hisz Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője, a XXI. Századi Intézet főigazgatója. Legújabb, Nemzeti maximum című könyvéről Szabó László kommunikációs szakember beszélgetett vele az Ünnepi Könyvhét 3. napján.

A kultúra nem homokra épült vár, hanem papírhalmokon álló kastély - tette hozzá Békés, aki, mint korábbi, 2020-ban megjelent Kulturális hadviselés című könyvénél sem, úgy itt sem tervezte előre, hogy könyvet fog írni. Azóta - mint mondta - a kulturális kérdés elkezdett összekapcsolódni benne azzal, hogy mi az a világ, vagy egész korszak, amiben ma élünk, innen is az új kötet ihlete. Szabó rámutatott, a rendszerváltás óta sokat beszélünk nemzeti minimumról, de a kérdést most Békés kifordította és a Nemzeti maximummal azt a legtöbbet keresi, amelyben egyetérthetünk.

Békés szerint természetes folyamat volt akkoriban a minimumról beszélni, mert az „hallgatólagos megegyezést” jelentett arról, mi az, amelyet egyikünk sem akar. Harmincöt évvel később illendő lenne kijelölni, mi az, amelyben egyek vagyunk. Közös elvek, közös erények” - utalva többek között politikai és kulturális kérdésekre. Majd Karácsony Sándor egykori pedagógiai író szavait szabadon idézve magyarázta meg, mi is lehet valójában ez a nemzeti maximum: – Magyarnak lenni nem a vér, nem a biologikum, hanem a lélek és a gondolat, mert Petrovics Sándornak az anyja tót asszony volt, az apja pedig egy rác mészáros, lehet, hogy egy unciányi része sem volt magyar, mégis Petőfi Sándor lett belőle. Szerintem ez a maximum - emelte ki Békés.

A műsorvezető Jóanyád! Szülői szerepben a B oldalon című kötete erről és a gyereknevelés nem túl rózsaszín részeiről is őszintén ír. A szerzőnek ugyanis fontos volt, hogy ne csak a tradicionális női, férfi történeteket tartalmazza a kötet. Szerinte a családok sokféleségével igazságtalanul keveset foglalkozunk, mikor a gyereknevelés kérdéseiről beszélgetünk: „Van, aki valóban teljesen hagyományos családban él, de mi van a mozaikcsaládokkal, vagy azokkal, akiknél nem jön össze a gyerek?” - teszi fel a kérdést Jakupcsek, aki szerint a könyv maga is segíthet megérteni, mennyi féle család létezhet, hiszen ezt mi teremtjük meg, olyan lesz, amilyenné végül magunk formáljuk.

Később a Magyar Műfordítók Egyesületének pódium beszélgetésén Molnár Krisztina Rita író, költő, műfordító és Pecsuk Ottó teológus, bibliatudós, református lelkész osztotta meg élményeit arról, milyen egy olyan könyvet fordítani, mint a Biblia. A feladat azért is volt izgalmas, mert nem egy hagyományos egyházi szóhasználattal írt kötet volt a céljuk, különösen, hogy a célközönség a fiatalabb huszon- és harmincéves korosztály. Molnár, lektorként többek között kiemelte, egy ilyen feladatnál az sem jelent kisebb kihívást, hogy a nyelv manapság annyira gyorsan változik tíz év alatt, mint korábban száz év alatt. Az első magyar ökumenikus bibliafordítás próbafordításának megjelenésével a tizenkét egyházat tömörítő Magyar Bibliatársulat célja, hogy a széles nyilvánosság is véleményt alkothasson a műről. (Az észrevételeket az [email protected] e-mail címre várják.)

„Tudod mit kígyó, elmész te az anyádba” - hangzik el Éva szájából egy fejezetben, Lackfi János legújabb, Elmúlik című könyvében, amelyben nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy megpróbálja “emberi ésszel megoldani a bibliai problémákat.”

Bevallása szerint kapóra jött a költőnek, hogy a bibliafordításról szóló beszélgetést követően léphetett színpadra, így az adott egy irányt a bemutatónak, mert új könyvében valójában egyfajta “unortodox bibliafordítás” elkészítésére vállalkozott. A keretet viszont egyértelműen egy repülni tanuló verébfióka szolgáltatta az egyszemélyes bemutatóhoz, a madár az eseményt megelőzően esett ki a fészekből és talált menedéket az író lába körül. – Azt mondják, akik tudnak héberül, hogy Isten jelenléte olyan, mint egy madár, amely a közvetlen közeledben leszáll. Egy ilyen jelenlét, amely egyszercsak nem volt ott, aztán már ott van. Talán veréb is lehet – mondta Lackfi, aki szerint könyv címét egy séta alkalmával meglátott graffiti ihlette: „Elmúlik”. – Lehet-e ennél többet vagy pontosabbat mondani a költészetről és az életről? Ha nem múlna el, nem lenne róla érdemes írni – vonta le a következtetést a költő.