Találós kérdés: melyik Orbán Viktor kedvenc vonata (mármint a felcsúti kisvasút után)? Alighogy Lengyelországban győzött az elnökválasztáson az egykori lányfuttató, pénzbehajtó, lakásmaffiózó Karol Nawrocki – igazi keresztény-konzervatív ikon, Európa új reménysége –, a magyar kormányfő számára hirtelen releváns lett a lengyel példa. Ami csak ahhoz képest meglepő, hogy a Donald Tusk kormányra kerülése óta eltelt szűk két évben nem igazán akart hallani a varsói gyorsról, most viszont már annyira várja, hogy legszívesebben a váltókat is személyesen állítaná át.
Mindez persze csak a dolgok felszíne: valójában nagyon is rajta tartotta a szemét azon, ami Varsóban történik. Apró, de egy irányba mutató jelek valószínűsítik, hogy kifejezetten modellértékű Orbán számára az ottani minta – vagyis az, hogy néhány jól elhelyezett hűséges rezsimszolga segítségével hogyan hatástalanítható a választói akarat, és hogyan lehet a közbizalom (meg a választás) elvesztése után is hatalmon maradni.
A kulcs a köztársasági elnöki pozíció. A jogász végzettségű Andrzej Duda, Nawrocki elődje nem csak a Tusk-kormány programjának végrehajtását volt képes szabotálni, hanem ami talán ennél is fontosabb, az elszámoltatást és az igazságszolgáltatás működését is. A szivárgó információk szerint a Pártban most azt mérlegelik, hogy erre a feladatra nálunk maga a jelenlegi kormányfő a megfelelő ember, vagy megoldja más is (valaki, akinek bizonyítottan az egyetlen életcélja a NER túlélésének szolgálata; például Kövér László). Mindenesetre, ha most kellene fogadni, arra viszonylag nagy téteket lenne érdemes tenni, hogy mire odáig jutunk, már nem Sulyok Tamásnak fogják hívni az államfőt: a mostani elnök az a közszereplő – politikusnak azért túlzás lenne nevezni –, aki nem csak azt tudja pontosan, hogy mikor kell hallgatni, hanem nyilván azt is, hogy mikor kell csendben visszalépni. És azt sem lenne nagy bátorság megreszkírozni, hogy az alkotmányhoz meg az elnöki jogkörökről szóló törvényhez is hozzá fognak még nyúlni: egy kicsivel több államfői kompetencia, leheletnyivel erősebb büntethetetlenség és leválthatatlanság, természetesen csak a népfelség még tisztább érvényesülése érdekében.
És közben épül a hálózat a további kulcsfigurákból az alkotmánybíróság, a bíróságok, a jegybank, a számvevőszék, a magyar hadiipar stb. élén – meg egy másik, a környékbeli bukott rezsimek kereket oldott prominenseiből és a még pozícióban lévő, magyar közpénzekből finanszírozott külföldi bajkeverőkből, hogy szükség esetén az innen lelépőket is legyen hova menekíteni.
Hiba lenne mindebbe túlságosan sokat belelátni, de azért aki ennek a játszmának a lépéseiből azt olvassa ki, hogy a Fidesz az ötödik kétharmadra, vagy legalább a győzelemre készül, annak még a miénknél is sokkal élénkebb a fantáziája. A látszat most sokkal inkább az, hogy Budapesten a varsói gyors érkezését várják; alighanem abban a reményben, hogy miként lengyel elvbarátaiknak, úgy nekik is sikerül az elkerülhetetlenül berobogó szerelvényt kisiklatni.