Noha eltérő világokat jelenít meg Bakó Tamás, Stark Attila és Erményi Mátyás az Ehun van, ni! című kiállításon, a közös bennük, hogy nem spórolnak a motívumokkal, azaz előszeretettel festik és rajzolják tele a vásznaikat. Az Új Művészet című folyóirat Szerkesztőség nevű galériájában a képeik összessége is olyan hatást kelt, mint amikor a Facebookot vagy az Instagramot görgetve a legkülönfélébb politikai és bulvárhíreket, mémeket, nosztalgikus képeket és AI generálta figurákat látjuk feltűnni – a három művész munkái ezért remekül rímelnek napjaink fogódzók nélküli, kaotikus világára, értsük ezalatt a valós és a virtuális realitást is.
– Amikor terveztük a kiállítást, arra gondoltunk, érdemes lenne a tavaszi szezont egy könnyed tárlattal zárni, amiben van egy kis vadság, punkság, de mellette cizellált is – mondta lapunknak a kurátor, Tayler Patrick festőművész.
E kettősség tetten is érhető a galériában, mivel annak egyik felében Bakó és Stark őrült figurákkal teli képei láthatók, míg a másikban Erményi szövőszékeket ábrázoló vásznai, melyeken régi fotókat imitáló portrék tűnnek fel.
De nézzük sorban, kik és mik szerepelnek a falakon. Bakó képein például internetes mémek, mint Leonardo DiCaprio amint a gonosz amerikai ültetvényes, Calvin Candie-ként nevet, miközben egyik kezében italát tartja a Django elszabadul című Tarantino-filmben – a fotó 2017 óta terjed a neten a legkülönfélébb feliratokkal és átalakításokkal. Egy másikon pedig egy „ősmém”, a 2006-tól felbukkanó Technoviking látható, az a szakállas, meztelen felsőtestű férfi, aki egy berlini parádén táncolva indul meg az utcán, miközben a tömeg úgy követi, mintha ő lenne a vezetőjük. – Én a bad painting, azaz a szándékosan bénán megfestett képek műfajában utazom, és az érdekel, hogyan vihetem be ezeket a bagatell, blőd, elkoptatott témákat a galériába, hogy aztán azok magas művészetté váljanak – mondta lapunknak Bakó.

Stark esetében a rá jellemző állatfigurák – mint nyulak, macskák és kutyák – lepik el a vásznakat, de ezúttal nála is feltűnnek az internetes mémek, mint a lolface nevű nevető arc, és filmes alakok is, mint E.T., a földönkívüli vagy az olasz mesehős, a piros pöttyös Pimpa kutya. – Idén úgy döntöttem, hogy mindenféle motívumot belezsúfolok a műveimbe. Rengeteg képet gyűjtök az internetről, aztán szelektálom, amit találtam. Szeretem a klasszikus festményeket, de gyűjtöm a banális, gagyi dolgokat és a mémeket is, aztán ami tetszik, azt megfestem – mondja Stark. És noha a műveivel nem politizál, a mostaniakon megjelenik a politika világa is. Az egyiken például nyulak társaságában egy démoni tekintetű lény látható, akinek pink sapkáján a „Make Bunnyland Cute Again” (Tegyük Nyusziországot újra cukivá) felirat olvasható utalva Donald Trump „Make America Great Again” (Tegyük újra naggyá Amerikát) jelmondatára.

Erményi Mátyás képein már a múltba kerülünk, a művész a régmúlt portréfotózásának megfelelően arcokat festett meg, és azokat egy fastruktúrába ágyazta, melyet a nagynénjének a szövőszéke ihletett. – Ez a tárgy fontos része volt a gyerekkoromnak, mivel bár nem szőttünk rajta, számos dologra használtuk, mert ruhát szárítottunk rajta, meg játszottunk alatta – mondja a művész, aki szerint az eszköz jól reprezentálja a kelet-európai létérzést. A műveket nézve nosztalgikus hangulatba is kerülünk, a szövőszékben feltűnő arcok mégis olyan érzést keltenek, mintha éppen az Instán görgetnénk a képfolyamot.

Infó
Ehun van, ni!
Kurátor: Tayler Patrick
Szerkesztőség
Budapest, II. kerület, Keleti Károly utca 11/A
Megtekinthető június 29-ig