mémek;Stark Attila;Bakó Tamás;Erményi Mátyás;

Készülődés a kiállításra

Az internetről ránk zúduló képfolyamra reagál az Ehun, van ni! című kiállítás

Három erős vizualitással dolgozó képzőművész műveit nézhetjük meg. 

Noha eltérő világokat jelenít meg Bakó Tamás, Stark Attila és Erményi Mátyás az Ehun van, ni! című kiállításon, a közös bennük, hogy nem spórolnak a motívumokkal, azaz előszeretettel festik és rajzolják tele a vásznaikat. Az Új Művészet című folyóirat Szerkesztőség nevű galériájában a képeik összessége is olyan hatást kelt, mint amikor a Facebookot vagy az Instagramot görgetve a legkülönfélébb politikai és bulvárhíreket, mémeket, nosztalgikus képeket és AI generálta figurákat látjuk feltűnni – a három művész munkái ezért remekül rímelnek napjaink fogódzók nélküli, kaotikus világára, értsük ezalatt a valós és a virtuális realitást is.

– Amikor terveztük a kiállítást, arra gondoltunk, érdemes lenne a tavaszi szezont egy könnyed tárlattal zárni, amiben van egy kis vadság, punkság, de mellette cizellált is – mondta lapunknak a kurátor, Tayler Patrick festőművész. 

E kettősség tetten is érhető a galériában, mivel annak egyik felében Bakó és Stark őrült figurákkal teli képei láthatók, míg a másikban Erményi szövőszékeket ábrázoló vásznai, melyeken régi fotókat imitáló portrék tűnnek fel.

De nézzük sorban, kik és mik szerepelnek a falakon. Bakó képein például internetes mémek, mint Leonardo DiCaprio amint a gonosz amerikai ültetvényes, Calvin Candie-ként nevet, miközben egyik kezében italát tartja a Django elszabadul című Tarantino-filmben – a fotó 2017 óta terjed a neten a legkülönfélébb feliratokkal és átalakításokkal. Egy másikon pedig egy „ősmém”, a 2006-tól felbukkanó Technoviking látható, az a szakállas, meztelen felsőtestű férfi, aki egy berlini parádén táncolva indul meg az utcán, miközben a tömeg úgy követi, mintha ő lenne a vezetőjük. – Én a bad painting, azaz a szándékosan bénán megfestett képek műfajában utazom, és az érdekel, hogyan vihetem be ezeket a bagatell, blőd, elkoptatott témákat a galériába, hogy aztán azok magas művészetté váljanak – mondta lapunknak Bakó.

Bakó Tamás - Leonardo

Stark esetében a rá jellemző állatfigurák – mint nyulak, macskák és kutyák – lepik el a vásznakat, de ezúttal nála is feltűnnek az internetes mémek, mint a lolface nevű nevető arc, és filmes alakok is, mint E.T., a földönkívüli vagy az olasz mesehős, a piros pöttyös Pimpa kutya. – Idén úgy döntöttem, hogy mindenféle motívumot belezsúfolok a műveimbe. Rengeteg képet gyűjtök az internetről, aztán szelektálom, amit találtam. Szeretem a klasszikus festményeket, de gyűjtöm a banális, gagyi dolgokat és a mémeket is, aztán ami tetszik, azt megfestem – mondja Stark. És noha a műveivel nem politizál, a mostaniakon megjelenik a politika világa is. Az egyiken például nyulak társaságában egy démoni tekintetű lény látható, akinek pink sapkáján a „Make Bunnyland Cute Again” (Tegyük Nyusziországot újra cukivá) felirat olvasható utalva Donald Trump „Make America Great Again” (Tegyük újra naggyá Amerikát) jelmondatára.

Stark Attila - Fried

Erményi Mátyás képein már a múltba kerülünk, a művész a régmúlt portréfotózásának megfelelően arcokat festett meg, és azokat egy fastruktúrába ágyazta, melyet a nagynénjének a szövőszéke ihletett. – Ez a tárgy fontos része volt a gyerekkoromnak, mivel bár nem szőttünk rajta, számos dologra használtuk, mert ruhát szárítottunk rajta, meg játszottunk alatta – mondja a művész, aki szerint az eszköz jól reprezentálja a kelet-európai létérzést. A műveket nézve nosztalgikus hangulatba is kerülünk, a szövőszékben feltűnő arcok mégis olyan érzést keltenek, mintha éppen az Instán görgetnénk a képfolyamot.

Erményi Mátyás - Szamárhegy

Infó

Ehun van, ni!

Kurátor: Tayler Patrick

Szerkesztőség

Budapest, II. kerület, Keleti Károly utca 11/A

Megtekinthető június 29-ig

Az új Alien-film bábosai, a Saul fia hangmérnöke és a magyar függetlenfilm legfrissebb alkotói kérdeznek és emlékeztetnek, míg mások kultikus jeleneteket forgatnak újra Gigor Attila instrukcióival az idei Freeszemlén. A Freeszfe június 13. és 15. között rendezett éves művészeti fesztiválján minden második program egy kérdés: hogyan lehet ma őszintének lenni, közönséget elérni és alkotni Magyarországon?