A legnagyobb kereskedelmi bankjaink egyike, amely versenytársaihoz hasonlóan szinte fuldoklik a hitelezésre szánt pénzekben, a minap csábítónak tűnő ajánlattal bombázta vállalati ügyfeleit. Ugyan minden lényeges adatot (kamat, futamidő) elhallgattak, de amit közöltek, abban sem volt sok köszönet. A bizalmat azzal kívánták a címzetteknél felkelteni, hogy „dedikált” (ebben az értelemben feltehetően elkülönített) kollégáik foglalkoznak majd velük. Ám a hangzatos nevű Nemzeti Bajnok Program iránti pislákoló szimpátiát a hitelintézet közleménye le is hűti: „A tájékoztatás nem teljes körű és nem minősül ajánlattételnek.” Vagyis a bank marketingesei összeállítottak valamit, amiből mindössze annyit közöltek kuncsaftjaikkal: hogy ha kölcsöntőkére van szükségük, akkor késlekedés nélkül próbálkozzanak náluk. (Ennek meggyőző ereje elég csekély.)
Vállalkozói szféránkat a Covid-járvány óta három, egymástól elválaszthatatlan dolog jellemzi: tőkehiányos, bizalmatlan és a jövőképe homályos. Hitelt legfeljebb a működésükre, s nem kapacitásuk bővítésére, korszerűsítésére, digitalizációra, zöldítésre mernek felvenni. Attól is tartanak, hogy a kormányzat folyamatos piactorzításából kijut nekik is. S a bizalmatlanság eredménye: 2022 óta leállt a magyar gazdaság fejlődése, amely az idei első negyedévében folytatta vergődését, a GDP éves alapon 0,2 százalékkal csökkent. Mire gondolhatott a magyar miniszterelnök tavaly ősszel, amikor így lelkendezett: „Ha a gazdasági semlegesség talaján állunk, akkor az a politika, amit összeraktunk (...) a 2025-ös évben fantasztikus eredményeket hozhat és egy minden más európai országot meghaladó gazdasági növekedést.” Mára ennyi maradt: „A kormány gazdaságpolitikája nem hibátlan, de irányában stabil, átlátható, kiszámítható.” Ügyesen rejtegeti eme képességeit!