A megkérdezettek 78 százaléka számára szimpatikus, 8 százaléka számára inkább szimpatikus volt Ferenc pápa, akivel csupán az emberek 1-1 százalék nem – vagy inkább nem – szimpatizált. Csak minden tizedik ember maradt közömbös iránta, ennyien mondták, hogy „semleges” volt számukra az előző pápa személye. Ez azon ritka esetek egyike, amikor a politikai preferencia sem befolyásolja a magyarok értékítéletét, a volt pápa „népszerűségi indexe” nagyon magas minden párt szimpatizánsainak körében – derült ki a Pubicus Intézet lapunknak készített májusi, reprezentatív felméréséből.
Az összes megkérdezett 68 százaléka követte a pápa tetteit és megszólalásait.
A magyarok 62 százalékos többsége úgy gondolja, pozitív irányba változott a katolikus egyház Ferenc pápa ideje alatt, 16 százalék szerint érdemben nem változott, és csupán 4 százalék mondta, hogy negatív irányba mentek a dolgok a regnálása alatt, és ebben sincs vita a különböző politikai oldalak között. Az emberek 62 százaléka úgy látja, Ferenc pápa újító, reformer irányt képviselt a katolikus egyházon belül, 21 százalék szerint viszont inkább „középutas, semleges” volt, 8 százalék pedig kifejezetten a „konzervatív, hagyományos” oldalhoz sorolta.
Amikor a Publicus azt kérdezte, melyek azok a területek, amelyeken komoly eredményeket ért el Ferenc pápa, a legtöbb szavazatot – 60 százalékot – a „háborúellenesség, a béke képviselete” kapta. 45 százalék jelölte meg a „társadalmi egyenlőtlenségek, szegénység csökkentése” válaszlehetőséget, 39 százalék a „menekültek ügyének képviseletét”. Az emberek kicsivel kevesebb, mint egyharmada látta eredményesnek a küzdelmét a szexuális kisebbségek, homoszexuálisok egyenlőségének ügyében, és hasonlóan ítélik meg az eredményességét az egyházon belüli szexuális visszaélések feltárásának vonatkozásában – 29 százalék mondta, hogy eredményes volt ezen a területen. Viszont csak minden negyedik ember gondolja, hogy Ferencnek sikerült eredményeket elérnie a klímaváltozás, a környezetvédelem ügyének képviseletében, és tízből két ember értékeli úgy, hogy sikeresek voltak az egyházon belüli pénzügyi visszaélések feltárására tett erőfeszítései.
Hidakat épített, nem falakat – Így emlékeztek külföldön Ferenc pápáraA magyar kormány és Ferenc pápa kapcsolata finoman szólva is ellentmondásos volt.
A pápa megválasztása utáni első útja Lampedusa szigetére vezetett, ahol a tengerbe veszett menekültekért imádkozott és elítélte a közönyt, ami a migránsok sorsát övezi. Ez pedig éles ellentétben állt a magyar kormány politikájával.
A magyar miniszterelnök igyekezett egyértelművé tenni, hogy mennyire érdekli a pápa álláspontja, amikor azt mondta: „Magyarország protestáns ország is, és ezért a pápa véleménye itt nem annyira meghatározó, mint egy katolikus országban.” Ezek után Orbán Viktor 2019-ben látványosan távol maradt Ferenc csíksomlyói látogatásától, és elment inkább a BL-döntőre Madridba. Ennél nyíltabban Bayer Zsolt kormánypárti publicista bírálta az egyházfőt, „demens vénembernek”, „migráns hátterűnek” és „derék liberális, genderben hívő marhának” nevezve őt, amiért később bocsánatot kért.
A kutatásban résztvevők között többségben vannak azok, akik szerint a magyar kormány és Ferenc álláspontja inkább távol állt egymástól ‒ ezt 48 százalék mondta, szemben 38 százalékkal. Legnagyobb, 89 százalékos arányban a Fidesz szavazói gondolják, hogy Orbánék politikája közel áll Ferenc tanításához, az ellenzékieknek ezt csak 11 százaléka gondolja. Körükben 78 százalékos többségben vannak, akik szerint a magyar kormány politikája távol állt a pápa által képviselt elvektől.
Orbán Viktor számára az idő megszépítette az emlékeket, a pápa halála utáni rádióinterjúban Ferencet „lelki társának” állította be, akivel együtt harcoltak a békéért, szemben a „háborúpárti Brüsszellel” és a magyar ellenzékkel.
Az emberek többségének jobb a memóriája, mint a miniszterelnöknek: 53 százalékuk szerint a magyar kormány igyekszik a pápával való viszonyát utólag jobbnak beállítani, mint amilyen valójában volt, és csak 27 százalék látja ezt másképp. (20 százalék nem válaszolt erre a kérdésre.) A kormánypárti szavazóknak csak 13 százaléka látja úgy, hogy a miniszterelnök utólag „korrigál”, az ellenzékieknek viszont 80, a bizonytalanoknak 41 százaléka.
