Az Örs vezér terén, a metró végállomásánál áll egy hatalmas épület. Benne egy kicsi terem a hatodik emeleten, ahol hölgyek a flamenco táncot tanulják hetente egyszer. Amikor megérkeztem a helyszínre, éppen a rudakat szerelte le a táncosok előtti csoport. A flamencós lányok már elkezdtek bemelegíteni, amikor egypár szóra elcsábítottam őket.
A szenvedély energiája
Kriszti a hétköznapi életben közgazdászként dolgozik, de már nyolc éve táncol. Számára a tánc a kikapcsolódást, a lazítást jelenti. Márti végzettségét tekintve pedagógus, most egy patikában dolgozik, viszont korábban hivatásos táncosként, néptánccal járta a világot, mégis örök álma volt a flamenco. Aktívan négy éve jár a közösségbe, de igazából már tizenkét évvel ezelőtt elkezdte, mondhatni örök visszatérő. Zsófi a gyermeke születése után kezdett el táncolni. Úgy érezte, a leföldeletlen energiáit ki kell adnia valahol, és ebben a flamenco ideális partner. Szerinte ennek a táncnak rengeteg arca van.
„Benne van egy elementáris energia, a düh, a szenvedély és a líraiság is egyben. Bármilyen lelkiállapotban lehet táncolni, és a végén megnyugszik a test és a lélek” – avatott be Zsófi.
Johanna, akit csak Nanának becéznek, Bukarestben született, de Rómában ismerkedett meg a flamencóval huszonöt évesen. A matematikus végzettségű hölgy jelenleg könyvelőként dolgozik egy multicégnél, s közben imád táncolni. Szerinte bármikor el lehet kezdeni flamencózni, akár hetvenévesen is.
„Nyitottság kell hozzá, az öröm pedig jön magától” – összegzett Johanna.
Amíg beszélgettünk, megérkezett az oktató egy hatalmas szőnyeggel a hóna alatt, és első látásra elképzelni sem tudtam, hogyan jutott el ezzel a tárggyal idáig. Bajnay Beáta már harmincöt éve foglalkozik tánccal. Korábban Vámos Veronika tanítványa volt, aki 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrendet koreográfusi munkásságáért. Bea már részt vett a második flamencofesztiválon Zágrábban, de az általa koreografált produkciók megfordultak többek között a Bethlen Téri Színházban, a Pécsi Nyári Színházban és a békéscsabai Jókai Színházban is. Legutóbbi saját előadásának bemutatója a Várkert Bazárban volt, de az A38 hajón is koncerteztek már a Caminando együttessel.
Amikor általános iskolában megkérdezték Beától, hogy mi szeretne lenni, ha felnőtt lesz, azt válaszolta a pályaválasztásnál, hogy táncos, énekesnő vagy színész. A veszprémi lány ének-zenei iskolában kezdte tanulmányait, a gimnáziumi éveit végigtáncolta a Bonita STE tagjaként. 1994-ben egy tánckurzuson találkozott először a flamenco tánccal, és azonnal érezte, hogy megtalálta az igazit. Ebben a mozgásformában tudja kifejezni a szabadságát, kiélni a koreográfiákon keresztül a kreativitását, az érzéseit. Bár voltak évek, amikor másfelé kacsingatott, más stílusok is szóba jöttek, mindig visszatért a flamencóhoz.
„Ez a tánc maga az élet és annak az illékony pillanatnyisága, miközben a gyökereiből táplálkozik folyamatosan
– mesélte Bea. – A cipő kopogásával kijön a táncosból az indulat, beledöngeti a földbe az érzéseit. Ritka felszabadító élmény. Egyszerre benne van a négy elem, levegős a pörgések miatt, tüzes az érzések kifejezése által, a víz megjelenik a hullámzó karmozdulatokban, valamint az energikus mozgás okozta izzadságcseppekben, és földes, hiszen a talpakkal a földbe kopogják a ritmusokat. Ösztönös, ahogyan a cigányok érzik az életet.”
