Mit tud nekünk mondani a DAI, főként az a három fejezet az 53-ból, amely a honfoglaló magyarokkal és közvetlen elődeikkel foglalkozik? Mikor tűnik fel a Bizánci Birodalom földrajzi és időbeli horizontján a magyarság, bármilyen néven említik is őseinket?
Mint annyi minden a korai magyarok történetében, ez is vitatott kérdés, mármint, hogy ki hova keltezi a magyarokkal kapcsolatos eseményeket. Szerzőtársammal a DAI szövegéhez ragaszkodó olvasatot igyekeztünk adni. Ennek megfelelően hitelesnek gondoljuk azt a kronológiát is, amelyet a szövegben olvashatunk. Úgy véljük, a DAI információi alapvetően összeilleszthetők a más írott forrásokból rendelkezésünkre álló adatokkal. Akár az eseményekkel közel egykorú szövegek adatairól van szó, akár a később lejegyzettekével. A kérdés második felére válaszolva: Etelközbe – avagy a DAI-ban olvasható formában: Atelkuzube – a szavartok (ahogyan a forrás rájuk hivatkozik) törzsszövetségének egy része valamikor a 850–860-as években érkezhetett meg.
Mi lehetett az oka, hogy a DAI-ban szavartként említett nép, amelynek a honfoglalók csak az egyik csoportja, háromfelé szakadt szét? Az egyik helyben maradt és kissé északnyugat felé húzódott, a másik a Kaukázus felé indult, a harmadik pedig Etelközig meg sem állt?
Ez egy olyan eseménysor, amelyet a DAI-ból ismerünk, és amelynek magyarázatául a forrás a korábbi szállásterületet, Levediát érő besenyő támadást adja meg. Ez késztette az ott élő szavartokat a továbbmozdulásra. Ennek az egyik iránya Atelkuzu/Etelköz, a másik pedig a Kaukázus vidéke. A helyben maradó vagy északnyugat felé húzódó közösségről egyébként a DAI maga nem szól, ez a történeti kutatás egy részének részben analógiákon, részben a keleti magyarságra vonatkozó későbbi forrásokon alapuló megállapítása. A kronológiát illetően pusztán a DAI alapján nem lehet pontos dátumot kijelölni, ezért használunk könyvünkben is évtizedes időhatárokat. A bizánci szöveg ugyanakkor legfeljebb néhány évtizeddel lát vissza a Levediából Atelkuzu/Etelközbe költözés előtti időpont elé.
Akkor ez legkorábban a 800-as évek elejére tehető, vagyis még az Etelköz előtti időszakban élhettek az egyes történészek által Levédia néven emlegetett területen.
A szövegben Levediaként említett szállásterületre a szavartok valamikor a IX. század első felében érkezhettek; a 830–840-as évek valószínűbbnek tűnnek, mint a 810-es évek. Ennél messzebbre valóban nem látunk vissza a DAI alapján.
Ez a terület is már több száz kilométerre van nyugat felé a többször többek által említett Őshazától, nem?
Ebből az következne, hogy meg tudunk nevezni egy területet, amelyet e népesség őshazájaként határozhatnánk meg. Én ebben a formában erről nem látom szerencsésnek gondolkozni, nevezzük itt csak a Levedia előtti földrajzi térséget, amely Levedi népének otthont adott, az előző szállásterületüknek. Hogy ez pontosan hol volt, azt a DAI nem említi, tehát pusztán e forrás alapján azt kell mondanom, hogy nem tudjuk. Feltételezések természetesen vannak, melyek között találunk megalapozottat és kevesebb alappal bírókat is.
Más forrásokból sem tudjuk?
Attól függ, melyik szakembert kérdezi. Már önmagában az is kérdés, hogyan értelmezzük a DAI Levediájának a földrajzi elhelyezkedésére vonatkozó adatsort. A bizánci szöveg alapján ugyanis több lehetőség is felvethető. Mi úgy véltük, hogy a DAI leírásaira támaszkodva annyit mondhatunk: ez a Kazár Kaganátus által ellenőrzött területtől északra lehetett, a Volga és az Ural folyók között, vagy a Volgától nyugatra. Tegyük hozzá: a Levedia nevet kizárólag a DAI szövegéből ismerjük, máshol nincs említés róla. Az viszont, hogy ezt a nevet kiterjeszthetjük-e a teljes magyar szállásterületre, már önmagában is egy külön megválaszolásra váró kérdés. A nyelvészeti kutatás a magyar helynévadás tipológiáját vizsgálva ugyanis megállapította, hogy a személynévből keletkezett terület-elnevezések a magyar helynévadási gyakorlat szerint csak kisebb területi egységekre vonatkoztak. Ha tehát a bizánci görögben lejegyzett Atelkuzut magyar nyelvi háttérrel értelmezzük (ami kézenfekvő, de más lehetőség is elképzelhető), viszonylag csekély annak a lehetősége, hogy a hét törzs teljes szállásterületét Levediának hívták volna. Ebben az esetben valószínűbbnek tarthatjuk, hogy Levedi vajdának, vagy az általa vezetett törzsnek-nemzetségnek lehetett a szállásterülete az említett terület. A törzsek szövetségének szállásterülete ebben az esetben ennél jóval nagyobb kiterjedésű lehetett.
A hely meghatározását, gondolom, kimondhatjuk: ez a Volgának egy nagy, kelet-nyugati kanyarodása, amit hagyományosan Szamara-könyöknek hív a tudomány, a később oda épült orosz városról.
Lépjük ismét egyet vissza! A régészeti kutatás egy meghatározó része a saját forrásanyagára támaszkodva valóban arra a következtetésre jutott, hogy a Szamara-könyök régiója fontos szerepet játszhatott egy meghatározott periódusban a korai magyarok történetében. Ez viszont nem jelenti feltétlenül azt, hogy pontosan ugyanerre a területre vonatkozik az a leírás, amit a DAI-ban Levediáról olvasunk – például ha igaz az, hogy Levedia szorosabban a szavartok hét törzséből az egyiknek a szállásterületét jelentette. Itt tehát a következtetések két lépcsőfokát érdemes külön kezelnünk. Az egyik: van egy olyan adatsorunk, amely alapján a régészeti kutatás arra gondol, hogy a Szamara-könyök vidéke kitüntetett, fontos terület volt a korai magyarság IX. századi történetének egy periódusában…
… egybehangzó leírások szerint fontossága azzal magyarázható, hogy messze földön itt volt a legkönnyebb átkelni a Volgán.
Ez egy fontos szempont, de önmagában nem indokolja a DAI Levediájának az elhelyezését a térképen. A későbbi kutatás akár más hangsúllyal is tekinthet erre az érvre, a ma ismert legjobb rekonstrukcióban mindenesetre ez is hangsúlyos elem. Visszatérve: a másik lépcsőfok pedig az, hogy ezt a területet milyen bizonyossággal tudjuk összekötni Levediával, vagy pedig Levedia lehetett máshol is. A DAI alapján annyit mondhatunk: a szövege nem zárja ki, hogy ez a Levedia földrajzilag azonos lehetett az előbb említett vidékkel, de nincs olyan egyértelmű kapcsolódás, amely szerint azt tudnánk mondani: csak azzal lehetett azonos. Szűken vett értelemben lehetett ettől a vidéktől valamivel távolabb is, ha például valóban egy nemzetség/törzs szállásterületét jelölte ki ezzel a névvel a DAI ezen részének adatközlője.
Mi ugyan a saját gondolkodásunk szerint ezt próbáljuk kiolvasni a DAI-ból, de korabeli szerző(i)nek nem az volt a fontos, ami nekünk ma az, hiszen a mű egészen más céllal íródott.
Ők azt írhatták le, ami a számukra elérhető információk alapján ismert volt. A mi feltételezésünk az (amit a könyvünkben is megfogalmaztunk), hogy a Levediára és Atelkuzu/Etelközre vonatkozó ismeretanyag nagyobbrészt egy kazár közvetítőn keresztül juthatott el a bizánci udvarba. Így minden további nélkül elképzelhető az is, hogy a kazárok a szavartok területét az alapján jelölték meg ebben az elbeszélésben, ahol Levedi vajdának a szállásterülete lehetett. Adott esetben Levedi nemzetsége/törzse élt a legközelebb a Kazár Kaganátushoz, ők lettek a legfontosabb partnerük. Ahogyan az is elképzelhető, hogy a kazár elbeszélésben szereplő földrajzi meghatározást a bizánci lejegyzők terjesztették ki a teljes törzsszövetségi szállásterület értelmében, abból a megfontolásból, hogy minden népnek „kell” egy országának lennie. Ezek után nehéz arra válaszolni, hogy mekkora lehetett a DAI által említett hét „genea” teljes szállásterülete. Ahogy az is kérdés, hogy e geneákat törzsként, vagy nemzetségként értelmezzük-e. Önmagában mindkettő lehetséges. Ez is, mint annyi minden más, természetesen vitatott kérdés. A könyvünkben tettünk egy javaslatot egy irányba; az általánosabb fordítás persze törzsekről és e törzsek szövetségéről szól.
Ön visszaérően a „szavart” szóval jelöli a honfoglalás előtti magyarokat, noha a DAI-ban az olvasható, hogy ők „türkök” (az eredetiben: turkoi). Ráadásul az önök könyvében az is olvasható, hogy Atelkuzu/Etelközben ungri nép is élt.
A „türk” elnevezésről ebben az összefüggésben azt gondoljuk, hogy az a politikai alakulatnak lett a neve az Atelkuzu/Etelközben történt politikai átalakulások, többek között a DAI által részletesen leírt fejedelemválasztás után. Az, hogy ezt a megnevezést Bizáncban hosszabb ideig a politikai egység önelnevezéseként értették, több adat alapján is igazolva látjuk. Egyebek között már az a közismert tény is beszédes, hogy a türk megnevezés szerepel a Szent Korona egyik zománcképén, amelyet az úgynevezett görög korona részeként Dukász Mihály bizánci császár I. Gézának, az akkori magyar királynak küldött ajándékának tartanak, tehát kétséget kizáróan a hivatalos diplomáciai nyelvhasználatot tükrözi. Ezen a magyar király ábrázolata is látható, a következő szöveggel kerítve: Geóbitzasz pisztos kralés Tourkiasz, magyarra fordítva: Géza, Turkia hívő királya. Egyéb források is szólnak arról, hogy a Kárpát-medencében letelepült és korábban Atelkuzu/Etelközben lakó csoportnak a Bizáncban ismert és használt neve, melyet önelnevezésként használnak, a „türk” volt. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy az önelnevezés nem feltétlenül az etnikai csoport elnevezése – lehet az egy politikai alakulaté is. A mi érvelésünk szerint világos, hogy legkésőbb Atelkuzu/Etelközben a Levedi, Álmos és Árpád vezette törzsszövetség már egy több etnikumú csoportból összeálló politikai szervezet volt. Az Atelkuzu/Etelközbe való megérkezésük után a DAI elbeszélése szerint legalább egy másik, nagyobb csoport csatlakozik hozzájuk: a kavarok (vagy kabarok). Róluk azt írja a DAI, hogy ők a Kazár Kaganátusból váltak ki és onnan érkezve jelentek meg a türkök területén. Más források alapján pedig azt feltételezzük, hogy Atelkuzu területén Árpádék megérkezése előtt egy, az onugor név valamilyen változatát viselő népcsoport élt, amely Árpád népének megjelenése után legalább részben valamilyen formában csatlakozott hozzájuk.
Ha összeszámolom, ez nem egyetlen, egy nyelvű és egy szokású népesség, hogy István király Intelmeiből idézzek egy fél mondatot.
Valóban, különféle helyekről érkezett, különféle eredetű népcsoportok élnek egy adott területen és alakítanak ki ott egy új politikai struktúrát. Ez lehet annak a magyarázata, hogy egy új, átfogó nevet választottak ennek a politikai alakulatnak, amely nem valamelyik csoport etnikai nevéből származott, hanem például valamilyen politikai programot jeleníthetett meg. Ezek egyik elemét alkothatták a – és alkalmazzuk itt a fogalmat a bizánci szöveg kiterjesztő értelmében – „Levediából” érkező szavartok is. És itt térhetünk vissza arra, hogy miért nevezzük őket szavartoknak. Azért, mert maga a szöveg szól úgy, hogy valamilyen (egyébként nem kifejtett) okból abban az időben, amikor Levedia területére érkeztek, a szavartoi aszphaloi névvel illették őket. Ennek az összetételnek az első alakját Harmatta János szavart alakban tartotta rekonstruálhatónak, ezt használjuk ezért mi is Levedi és Álmos népére. Újfent kérdés persze, hogy ez a szavart név mind a hét genea népét jelölte-e, vagy netán megint csak a Levedi vezette közösségre vagy több, de nem minden geneára kellene-e esetleg vonatkoztatnunk. A bizánciak ismeretanyagát ezen a ponton az általunk valószínűsített kazár adatközlőhöz köthetjük, ezért nem lehetetlen, hogy ebben az esetben is talán csak kiterjesztett egy részmegnevezést az egész csoportra.
Már Levediában feltételezhető a hét törzs összeállásának az előzménye?
A hét törzs (vagy nemzetség = genea) igen, mert ezt a forrás maga mondja. Ahogyan azt is, hogy ez egy laza politikai szerkezet volt ebben az időben, amelyből Levedi csak tekintélyével emelkedik ki. Hogy miként történik meg a politikailag szorosabb szövetség létrejötte, arról az egyik elbeszélést szintén a DAI őrizte meg az Atelkuzuben lezajlott fejedelemválasztásról szólva. Eszerint erre a kazár kagán javaslatára került sor: ám a kagán által javasolt Levedi visszautasította a fejedelemmé válás lehetőségét, és maga helyett Álmost, vagy annak fiát, Árpádot javasolta erre a méltóságra. Végül Árpád lett az, aki „a kazárok szokása és törvénye” szerint felemelésre került. Amit a bizánci szöveg elbeszél, arról azt gondoljuk, hogy szintén kazár nézőpontból történt megfogalmazás. Nincs okunk ugyanakkor kétségbe vonni azt, hogy Árpád felemelése valóban a kazár kagán kezdeményezésére, ösztönzésére történhetett meg. A felemelés rítusa ismert volt a kazárok között, ha esetleg a szöveg által említett pajzsra emelés helyett nemezszőnyegen való felemelés volt is az.
Ebben a kérdésben van hazai forrásunk is, mégpedig Anonymus. Ő hogyan írja le ezt az eseményt, mintegy 250–300 évvel később?
Anonymus vérszerződésről ír, ám valószínűleg nem ugyanerről az eseményről szól. Az ő elbeszélésében ugyanis Álmost választják meg a törzsfők (nemzetségfők), mégpedig a saját akaratukból, saját kezdeményezésükre, közvetlen külső hatás nélkül (hangsúlyozom: nem Árpádot, hanem az ő apját, Álmost!). És persze a rítus különbözősége is számít: a választás aktusát megpecsételő vérszerződés. Anonymusnál ez egy belső, magyar hagyomány lejegyzése lehet, legvalószínűbb, hogy magának a dinasztiának a hagyománya. Ha elfogadjuk azt a kronológiát, amelyet a Gesta Hungarorum elénk tár, akkor ez nem is Etelközben történt, hanem valamikor egy korábbi időpontban és helyszínen.
Tudjuk-e, hogy mikor és hogyan?
A törzsszövetség vezetői közötti politikai viszony, szövetség önkéntes szorosabbra fűzése történetileg jól magyarázható lenne azzal, hogy ez annak a besenyő nyomásra adott válaszreakciónak lehetett a része, amely a Levediában élő népességet arra késztette, hogy egy távoli szállásterületre helyezzék át életük színterét és vagyonukat (családjaikat, nyájaikat, egyéb állataikat, sátraikat, munkaeszközeiket stb.). Egy ilyen jelentős vállalkozás kivitelezését, illetve az erősödő katonai nyomásnak való ellenállást a viszonylagos politikai széttagoltsághoz, laza törzsi szervezethez képest jobban segítette az egy fő alatt szerveződő politikai struktúra a fenyegetettség állapotában. Ezért – a történelem tanúsága szerint helyesen – dönthettek úgy, hogy szorosabbra fonják szövetségüket és fejedelmet választanak maguk fölé Álmos személyében. Álmos belső indíttatásból, illetve Árpád kazár kezdeményezésre történő megválasztása viszont sem időben, sem pedig térben nem ugyanakkor és ugyanott zajlott le. Ha jól megfigyeljük: két külön rítus, két külön kezdeményező. Ezért B. Szabó Jánossal azt gondoljuk, hogy ezt a két eseményt el kell választani egymásról.
Mindezt sokkal jobban tudnánk-látnánk, ha Levedinek, vagy Álmosnak lett volna saját Anonymusa, ne adj’ isten saját kancelláriája.
Vagy ha emlékiratot írnak. De a viccet félretéve: ha Anonymusuk nem is, de a tetteiket megőrző énekmondóik bizonyára voltak, ahogy akár egyfajta kancelláriájuk is lehetett. Ilyesmi számos sztyeppei állam esetében létezett. Más kérdés, hogy az íráshordozók romlékonysága és a szálláshely-változtatások nem kedveztek ezek fennmaradásának, így ha készültek is iratok, azok nem maradtak ránk.
Arról tehát vannak írásos nyomok, hogy a honfoglalás előtti időszakban két szálláshelyen is tartózkodtak eleink. A kérdés most az, hogy mikor, és mennyi ideig laktak egy helyben és mikor vonultak tovább? Már ha úgy véljük, hogy a miértre tudjuk a választ.
Ez a két állomás viszonylag jól behatárolható időben, tekintettel arra, hogy amikor megérkeznek a Kazáriához közel fekvő Levediába, akkor a DAI szerint Levedi felnőtt férfi. Amit az mutat a legvilágosabban, hogy már tekintélyes törzs- vagy nemzetségfő. Amikor viszont megérkeznek Atelkuzu/Etelközbe, Árpád olyan életkorban kell, hogy legyen, ami a beiktatását lehetővé teszi. Na most, Álmos és Levedi nagyjából ugyanaz a generáció lehet, ahol Levedi lehet az idősebb kortárs. Árpád pedig Álmos fiaként egy generációval, legalább 17-20 évvel fiatalabb. Ezért az a történet, amelyet a DAI elénk tár Levedia és Atelkuzu/Etelköz kapcsán, semmiképpen sem lehet egy évszázadnál hosszabb időszak, de jóval reálisabb, hogy mintegy 60–70 évvel számoljunk.
Vagyis Levediától a Kárpát-medencébe való indulás elhatározásáig két generációnyi idő telhetett el.
Fogalmazhatunk így. Anonymus Álmos születését 819-re, Árpád halálának időpontját pedig 907-re teszi. Egyiket sem tudjuk biztosan ellenőrizni, de mindkettő nagyjából reálisnak tűnik. Árpád esetében az eltérés néhány évnyi különbség lehetne, évtizedek szóba sem jöhetnek. Emellett van egy családi névsorunk is Árpád leszármazottairól a X. század közepéig a DAI-ban, akik közül többeket más források alapján is el tudunk helyezni az időben.
Tudtommal a DAI egyértelműen leírja, hogy a szavartok a besenyő területekről voltak kénytelenek tovább költözni.
Igen, onnan, amit a vonatkozó szövegrész lejegyzésének idejében a besenyők uraltak az Atelkuzu/Etelközbe költözésük előtt. Ez alapján könnyen meg tudnánk határozni Levedia területét. A bökkenő az, hogy a DAI 38. fejezetének a szavartokról és besenyőkről szóló részét valamikor a IX. században jegyezték le Bizáncban, és ez a feljegyzés valamikor a X. század elején kerülhetett be abba az adatgyűjtésbe, amely a DAI magját képezi. Ebbe azután a X. század középső évtizedében egy szerkesztőcsapat bizonyos mértékig újra belenyúlt. Kérdés ezért, hogy mely évtizedek besenyő szállásterületei is fedték földrajzilag a szavartok Atelkuzu/Etelköz előtti szállásait. És persze figyelembe kell vennünk azt a bizánci gondolkodást is, melynek értelmében ha egy nép valamiért elhagyja azt a területet, amelyen korábban élt, akkor az egy másik nép nyomására történik, amely azután beköltözik a kiürült területre. Ez jellegzetesen visszatérő bizánci gondolkodási séma egy rendszeresen ismétlődő eseménysorra.
Sematikus, de szinte törvényszerű: az európai történelem gyakorlatilag az utolsó jégkorszak óta bizonyítja, hogy nincs terra deserta, s ez annál biztosabb, minél jobban növekszik a népek lélekszáma, ahogy áttérnek a mezőgazdaságra és az állattartásra.
Könyvünkben hangsúlyoztuk a B. Szabó János által összegyűjtött történelmi példák tárházára támaszkodva, hogy egy nagyobb csoportot az esetek többségében nem egyetlen váratlan esemény, hanem egy ismétlődő elemekből álló eseménysor késztet-kényszerít a szálláshelyük elhagyására, továbbköltözésre.
Erre a Kárpát-medencében is van néhány ékes példa. Például amikor a Dunántúlon élő longobárdok az őket támadó (Erdélyben és az Alföldön élő) gepidák ellen segítséget kérnek a Kárpátokon kívüli szállásterületükön élő avaroktól és azok olyan sikeresen megsegítik őket, hogy a longobárdok ezt látván és meggondolván, hogy ezek után az avarok lesznek a közvetlen szomszédaik, azon nyomban csomagolnak és meg sem állnak a később róluk elnevezett Lombardiáig.
Abban az értelemben mindenképpen, hogy előtte a gepidákkal évtizedes távlatban álltak folyamatos konfliktusban. Az avarok megérkezte ugyanakkor új helyzetet is teremtett: egy, a korábbinál katonailag veszélyesebb ellenség lett az új szomszéd, akiktől a biztos távolság sokkal megnyugtatóbb megoldásnak tűnt. Ez a példa egyébként azért is érdekes párhuzam, mert ahogy a szavartok sem csak a szomszédba költöztek át a besenyők mellől, hanem egészen a Dnyepertől nyugatra eső térségbe helyezték át a szállásaikat, úgy a longobárdok is messzebbre, Itáliába költöztek. Az ilyen népmozgások korántsem csak a sztyeppén élő népek esetében működtek.
