Sosem árt még egy kis plusz nézettség, és ha van hozzá ügynök, aki pénzt se kér a munkáért, hiszen akkor meggyűlne a baja saját Szuverenitásvédelmi Hivatalával, tiszta haszon. Nem tudni, hogy a fideszes Harcosok Klubja Facebook-csoport életre hívása, s főképp a BOK Sportcsarnokban tartott, szemkápráztató, a leghatásosabb fasiszta nagygyűléseket idéző toborzója után hányan nézték meg a szervezet nevét ihlető filmet, a Harcosok klubját – talán majd valamelyik mindent mérő cég kikutatja, de nem lehettek kevesen.
Én mindenesetre nagyon remélem, hogy ezrek kaparták elő valahonnan, nem is beszélve a Fidesz-táborról, amelyet tartok annyira fegyelmezettnek és kötelességtudónak, hogy pontosan megismerje, honnan ered új küldetésének elnevezése. Nagyon remélem, mert így egyértelműen tudatosulhat, hogy a két dolognak szinte semmi köze egymáshoz. Ami elsősorban azért lenne fontos, hogy David Fincher filmjéhez, és forrásművéhez, Chuck Palahniuk regényéhez ne tapadjon semmilyen agresszív, álpatrióta szellemiség. Másrészt érdemes időről időre újra felfedezni ezt az alkotást. Már csak azért is, mert változatlanul van aktualitása is. Persze nem a fideszes propaganda medrében.
Reagált a Harcosok klubja írója Orbán Viktor harcosainak a klubjára, ajánl egy könyvcímet az ellenzéknek isA történet főhőse termékvisszahívási ellenőrként dolgozik egy autógyárnál. Irodai munka, tompa kiküldetések, a legátlagosabb alsó-középosztályi koordináták, átlag stressz, átlagjólét, átlagmagány, átlagegó. Név se kell hozzá. Hősünknek nincs is, saját életének Narrátoraként jelenik meg előttünk. Krónikus álmatlanságban szenved, s ahogy kell, csoportos terápiákra jár. Majd egyik útjáról hazatérőben megismerkedik egy szappankereskedővel, akinek azonnal a vonzáskörébe kerül, mivel saját antipólusa. Határozott, gátlástalan, expresszív. Még neve is van: Tyler Durden. Házához érve a Narrátort kellemetlenség éri: lakását szétzúzta egy gázrobbanás. Nincs semmije, a nullpontra zuhan. Ahol ösztönösen Tylerbe kapaszkodik. Találkoznak egy bárban, ahol a szappanos feltárja a fogyasztói társadalom teljes őrültségét: „Amit birtokolsz, az birtokba vesz.”
Ez eddig egy intellektuális, európai társadalomkritikai film is lehetne. Pontos közegábrázolás, okos beszédek, tehetetlenség. Csakhogy az amerikai film piacorientált, a tömegkultúrára épül, eladható, profitot hozó termékeket gyárt. Ebben a koordináta-rendszerben kell megteremtenie saját művészetét is. Ezért arra kényszerül, bármilyen szintű témával is foglalkozik, hogy azt külső történésekké formálja. A lelki folyamatokat, gondolatokat is. Mondván, utóbbiak is megtörténnek velünk, az élet áramlásának szerves, valóságos (!) részei. Itt nincs mereven elváló külső és belső világ, senki sem vevő az elszigetelt, bölcselkedő, lelkiző monológokra.
Alig artikulált üvöltözés, lézerfények – Orbán Viktor mindenkit kért, hogy vigyen magával még egy harcost, bámészkodók nem kellenek„Ha ez fog körülvenni minket az következő 11 hónapban, annak polgárháborús következményei lehetnek”Így aztán, amikor a két férfi kijön a bárból, és eldől. hogy a szappanos kész megosztani lakását új barátjával, Tyler váratlanul arra kéri a Narrátort, hogy üsse meg. Nehezen, de megtörténik a határátlépés, óriásit verekednek. Ami a főhősnek hatalmas lelki megkönnyebbülést jelent. Időről időre így vezetik le a belső feszültséget, majd mások is csatlakoznak hozzájuk, és Tyler vezetésével ebből alakul ki a harcosok klubja. Egy olyan művészeti elem, képlet, amely folyamatosan látványos történéseket teremtve sűrít magába lélektani tartalmakat és társadalomkritikát. Az értelmezés során meg lehet állni ott, hogy ez a lázadás szimbóluma egy személyiségtaposó, elidegenedett, igazságtalan világ ellen. De feltűnhet tehetetlen lázadásnak, kényszerű feszültséglevezetésnek is. A Narrátor látomásain és Tyler megjegyzésein keresztül eljutunk a családi traumák, az otthonnélküliség, az öröklődő komplexusok, az önbántalmazás kontextusához is.
Miközben már-már a hatásvadászat szintjén látványos képek, thrillerekbe illő agresszív történések csorognak a vászonról, életünk újragondolásához kapunk impressziót. Számomra ugyan kissé szájbarágós az elvonatkoztatások felé terelés (főleg a tudathasadás beemelése, mikor a Narrátor felismeri, hogy Tyler és ő egy személy), de elképesztő, hogy a lét milyen sok szintjét tudják a történetükkel összekapcsolni az alkotók.
Ha túlzás is azt állítani, hogy a Harcosok klubja a mai tőkés, fogyasztói társadalom kritikai létfilozófiáját járja körbe egyéni és közösségi szinten, kétségtelen, hogy világbölcseleti mű. Amely egyben didaktikus határozottsággal jelzi, milyen veszéllyel jár, ha az anarchikus lázadói gesztusokból az erőszakot küldetéstudattá formáló szervezet alakul ki. A Harcosok klubja nem példa, hanem figyelmeztetés, milyen pusztító indulatokat éleszt az elidegenedettség, a mindent termékdobozokba rendező társadalom. Ez egy nagy formátumú művészeti alakzat. Nem provinciális, hazug, fasisztoid propagandával uszító, politikai harci szervezet.
