A Dajer azért jött létre, hogy teret adjon a negyven feletti nőknek. Legyen egy hely, ahol összeülnek, és elmondják örömeiket, bánataikat. Ahol színesen öltözködhetnek, ha ehhez van kedvük, és megmutathatják valódi önmagukat. Egy biztonságos kis fészek, ahol leülhetnek a pamlagokra, és tabuk nélkül beszélgethetnek a gyerekeikről, főnökeikről, férjükről vagy a szeretőjükről.
Online körből közösség
Egyszer három nő, Kovarszki Andrea, Barna Era és Miklusicsák Aliz összefogtak, és létrehoztak egy oldalt dajer.hu néven, ami kifejezetten a negyvenedik életévüket betöltött nőkhöz szólt. Az online magazin a változókorról személyes hangvételben, megélt élmények megosztására épült, miközben a közéleti és társadalmi jelenségekre is reflektált. Mivel az itt publikálók vállalkozóként, jelképes honoráriumért vagy önkéntes alapon írtak, a kata átalakításával 2022-ben az újság is elhalkult kicsit. Viszont létrejött a Dajer Alapítvány, aminek egyik célja az újság további működtetése volt, a másik, hogy a középkorú nők egyenjogúságát elősegítse, egyben válaszokat adjon a változókori változásokra. Aztán jött a Covid, és mindenki bezárkózott.
Utána közösen úgy gondolták, hogy az online térből ki kellene lépni a valóságba, személyes találkozókra van szükség ahhoz, hogy ezek a nők megismerjék egymást. Era már régóta mondogatta Aliznak, hogy jó lenne egy hely, ahol a nők összejárhatnak csevegni, mint egy fodrászatba. Már évek óta kutattak az ideális kuckó után, érdeklődtek fodrászszalonokban, de mindenhol megfizethetetlen volt a bérleti díj. Egyszer Andrea teljesen véletlenül megtalálta a Józsefváros honlapján a megfelelő üzletet. Pályázni lehetett a helyiség bérlésére, és mint kiderült, az elmúlt tíz évben a „Dajer-lányok” voltak az egyedüli érdeklődők. Azonnal érezték, hogy megtalálták a tökéleteset, és tizenkettedmagukkal nekifogtak az átalakításnak. Minden erejüket, energiájukat belerakva kitakarítottak, leszedték a lambériát, majd festettek, és berendezték a fodrászszalont.
A tárgyak egy része Aliz erdélyi nagyszüleinek egykori fodrászüzletéből érkezett. Amikor végre beköltöztek, már úgy érezték itt magukat, mintha otthon lennének, mégis együtt.
Az alapító nők szerették volna megosztani a játszóterüket a többiekkel is, ezért meghívták nőtársaikat is. Így jött létre a Női Flotta. Már a megnevezés is érdekes, mivel voltak, akik azt gondolták a megnyitón, hogy itt biztosan evezés lesz. Majd levonulnak a Római-partra vagy Csepelre, és más nőkkel együtt szelik a Duna vizét. A Flotta viszont nem konkrét evezést jelent, hanem ebben az esetben azokat a női energiákat, amelyek itt létrejönnek, ha ötven nő találkozik. Mindenki hozzáadja a saját gondolatait, ötleteit, kreativitását. Nagyon fontos, hogy a negyven feletti nőknek legyen egy olyan terük, ahol biztonságban érezhetik magukat. Az alapítók tisztában vannak ezzel, és azt is tudják, hogy ez nagy vállalás, hiszen a jövőben fenn kell tartani, üzemeltetni kell a Dajert. Természetesen mikor máskor, mint negyven felett kell beleugrania az embernek még egy őrületbe, hogy csináljunk végre közösen valami igazán jó dolgot?
Varga Judit ötlete volt, hogy adjanak be pályázatot a Közös értékeink program keretében, és legyen egy Flottája a Dajernak, azaz egy igazi támogató női közössége, mert a mai kaotikus, polarizált és sokszor békétlen világban ez egyre több nőnek hiányzik. Miközben a külvilágban gyakran elbizonytalanodunk abban, mi igaz, mi fontos, mi jó, a közös értékek, az egymással megélt élmények és a hasonló célok mentén szerveződő közösségek iránytűként szolgálnak.
A Női Flotta és a sorsközösség érzése nemcsak megtartó erőt ad a 40 pluszos nőknek, hanem segít abban is, hogy ne magányosan kelljen megbirkózniuk a változásokkal, hanem kapcsolódva, egymást támogatva, reménnyel és erővel haladjanak előre.
Erőt merítve a személyes történetekből, segítve egymást a nehéz helyzetekben – mert néha az is elég, ha csak meghallgatjuk a másikat. Olykor tudással, kapcsolatokkal, avagy fizikai, anyagi támogatással is segíthetik egymást. Ez a közösség valódi ereje.
Krízisből újjászületve
A Közös értékeink program keretében a Flotta-tagok három alapjogi témakört járnak körül három alkalommal. A témák: Testi Öntudat, Méltóság, Szabadság. Az eseményekhez cikkek, podcastok is kapcsolódnak majd, illetve mindegyik alkalommal meghívott vendégekkel beszélgetnek az adott témakörről. Az éves programsorozat első eseményének beszélgetését Barna Era vezette. Három nő foglalt helyet a kanapén: Keszler Viki dúla, a Másállapotot a Szülészetben! mozgalom érdekvédő aktivistája, Nagy Lívia intimitáscoach és a Testi mesék oldal főszerkesztője, valamint Reiderbach Anikó természetgyógyász, craniosacralis terapeuta.
A beszélgetést indító kérdés így hangzott: Ha a tested egy országtérkép lenne, hol lenne a fővárosa?
A három hölgy más-más aspektusból közelítette meg a választ. Valaki azt mondta, hogy egyből két fővárosa lenne, mégpedig a fej és az alhasi terület, míg másnak a mellkasi részre esett a választása, viszont egy válaszban elhangzott az is, hogy egynek érzi a testét, és nincs hangsúlyosan kiemelt terület. A társalgás során kiderült, hogy a beszélgető partnerek mindegyikének az életében volt egy mélypont, ami miatt „új életet” kezdtek. Az okok közt szerepelt egészségügyi krízis és az anyagi javak teljes elvesztése.
Sokszor fel sem tűnik, milyen stresszállapotban éljük az életünket, amíg egy nagyobb trauma nem történik velünk.
Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta, aki az emberi kapcsolatokról szóló munkáiról ismert, ezt úgy fogalmazta meg: „Mutasd meg, hogy szerettek, és megmutatom, hogyan szeretsz. Általában egy-egy elakadásnak mindig a gyerekkorban található meg a gyökere. Ha az ember képes leásni a mélybe, és megtalálni az okot, orvosolhatja a testi tüneteket is.”
A második kérdéskör a testtudatosságot járta körül. A beszélgetőpartnerek abban megegyeztek, hogy a születésünktől a halálunkig át kellene hatnia az életünket a testtudatosságnak, még akkor is, ha a női test változásokon esik keresztül, legyen az az első menstruáció, a szülés, avagy a menopauza. Ezekről a dolgokról is nyíltan érdemes beszélni, nem szégyenkezve a természetes átalakulási folyamatokon. Fogadjuk el önmagunkat, és igyekezzünk tetten érni azokat az apró örömmozzanatokat, amik áthatják életünket a mindennapokban. A moderátor, Barna Era ekkor elmesélte, hogy egyik délután a buszra várt, és a megállóban magasított üléseket rögzítettek, amelyekről bizony nem ért le a lába. Így leült, és lóbálhatta a lábait, mint kislány korában a magas korláton, avagy a hintán. Ezek a kis pillanatok visszahozhatják a boldog gyerekkort, és örömöt szereznek, amiket érdemes az adott pillanatban megélni. Az üzenetük:
merjünk boldogok lenni, akkor is, ha változunk!
A harmadik fontos téma az önrendelkezési jog volt, hiszen a nőknek van reprodukciós joguk, szüléshez fűződő jogaik, testi integritásra és védelemre is jogosultak, valamint egészségügyi önrendelkezési joggal is bírnak. Ugyancsak dönthetnek a saját testük változtatásáról is. A munkahelyi, kulturális szokások jogai is ebbe a témakörbe tartoznak, mivel fontos társadalmi kérdés, hogy mit illik és nem illik, és hogyan kell egy nőnek viselkednie nő létére bizonyos szférákban. A hölgyek egyetértettek abban, hogy a nőknek ugyanolyan joguk van az örömhöz, mint a férfiaknak, és nem csak a nő lehet a hibás, ha nem működik a szexualitás.
A testünk a lelkünk hordozója, amivel jól kell bánnunk, és hallgatnunk kell az üzeneteire.
A kerekasztal-beszélgetés után kis szünet következett. A terített asztalra mindenki hozott egy kis csemegét, és beindult a csevegés, az ismerkedés.
Méltóság és szolidaritás
Majd kezdetét vette a world café. Képzeljenek el hat asztalt, minden asztalnál ül egy asztalgazda, de a beszélgetőpartnerek körönként cserélődnek. Minden körnél feltesznek egy kérdést, és az adott asztalnál helyet foglaló nők elmondják a véleményüket a körben elhangzott kérdésre. Az asztalgazdák mind a három kérdésnél jegyzetelnek, és a válaszokat összegezik a hallgatóságnak. Ezzel a módszerrel rengeteg vélemény és nézet megmutatkozik egy-egy kérdéskörben.
A három kérdés, amit megvitattak a nők:
• Mit jelent számodra az önrendelkezés?
• Milyen hatások, minták, elvárások befolyásolják azt, hogy egy nő mennyire élhet a testi önrendelkezés jogával?
• Mire lenne szükség ahhoz, hogy több nő élhessen az önrendelkezés jogával?
Az első kérdés összegzéseként megállapították, hogy az önrendelkezéshez fontos, hogy a nők dönthessenek a saját testükről, megkapják a méltóságot akkor is, ha magatehetetlen állapotba kerülnek. Ehhez viszont sokkal több felvilágosításra lenne szükség. A második kérdés konklúziója, hogy a testi önrendelkezéshez kell az önismeret és az önazonosság.
Minden nőnek meg kell tanulnia nemet mondani, és fel kell ismernie a bántalmazást. El kell jutni oda a társadalmaknak, hogy emberként tekintsenek a nőkre.
A harmadik kérdésnél egyetértettek abban, hogy a nők között nagyobb szolidaritásra van szükség, mert a nők sokszor egymással szemben is érzéketlenek. Akár egy orvosi vizsgálat során, amit többen is felhoztak példaként. Az oktatásban már érdemes lenne a lányoknak irányt mutatni, hogy megtanulják elfogadni a saját testüket, valamint empátiával forduljanak egymáshoz. Ez a készség is fejleszthető.
A nap folyamán vizuális jegyzetelő kísérte végig az eseményt. Halmai Kriszta tökéletes eleganciával, közérthető szavakkal és vidám rajzokkal követte le az elhangzottakat. Csodálatos volt látni, ahogy a fontos mondatok életre keltek a papíron, kerek egészet alkotva az eseményről. Végül a jelenlévők egy közös kollázsalkotást készítettek Kovács Andrea Kurszán vezetésével. A szabály az volt, hogy nem volt szabály. A nők régi újságokból vágtak ki betűket, szavakat, fényképeket, és felragasztották egy nagy papírra, majd a közös alkotás felkerült a Dajer falára.
Létrejött egy női háló, és bárcsak minden városban és faluban lennének hasonló helyek, ahol a nők találkozhatnak, akár egy fodrászatban vagy régen a fonóban. A világ dolgait a nőknek meg kell egymással beszélniük, akkor is, ha már elmúltak negyvenévesek.
