– A Cigányok az űrben, azaz a Gypsies in Space című sorozatom nyolc festményből áll, melyek mindegyike ironikusan közelít a témához, és a címek is beszédesek: Roma polgárjogi aktivista a Föld körüli pályán, a Nagyecsedi cigánytánc szkafanderben, Az első roma házaspár a Marson vagy a Vályogvető cigányok az Alpha Centauri B-n. A képeken tehát roma űrutazókat látunk olyan attribútumokkal, amelyek utalnak a kulturális hátterükre. Egyikük például az 1971-ben elfogadott cigány zászló mellett pózol a Holdon, de a jelkép megjelenik a szkafandereken és a hátitáskájukon is, illetve van, amelyik kannával zenél az űrben, míg a másik cigánytáncot jár – mutatja be Oláh Norbert a terézvárosi Országút galériában nyílt kiállítását.
A művész azért nyúlt a science fiction, azaz a tudományos fantasztikum világa felé, mert az űrutazás témáján keresztül akart beszélni a társadalmi mobilitás jelenségéről.
– A mai, kapitalista világban azt hangoztatják, hogy jogegyenlőségben élünk, és mindenkinek megvan a lehetősége mindenre, hisz csak a tehetség és szorgalom számít. Mondanom sem kell: nem itt tartunk.
A képeimen az űrutazás a társadalmi felemelkedés végpontját jelképezi, hiszen jelenleg ez a legluxusabb dolog, amit elérhet az ember. Ezért is játszottam el a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha a romák eljutnának idáig, és kitűznék a zászlajukat a Holdra. De a festményeim nemcsak a cigányokról szólnak, hanem a társadalmi mobilitásról általában.
Ká-európai sci-fi
Egy másik, színes papírokra készült sorozatán szintén sisakos, szkafanderes alakokat látunk, akik mintha egy divatlaphoz pózolnának a fekete térben: testre simuló, színes ruháikon díszes virágmotívumok futnak végig, vagy öltönyt és zakót viselnek. – Noha ebben a szériában mindegyik alak elasztikus űrruhát visel, azokon megjelennek a népi motívumok, vagyis nem egy uniformis van rajtuk, hanem kifejezik a saját kultúrájukat. Ha megnézzük a nagyívű sci-fiket, mint a Dűnét, észrevehetjük, hogy azokban is megjelenik a folklór, hiszen a szereplőkön is kreált kultúrák öltözékei jelennek meg – mondja Norbert.
A jövő mint téma az acb Galériában tavaly rendezett Anakronisztikus sci-fi című sorozatában is megjelent, melynek képein a jelen és a jövő idősíkjai találkoznak, kelet-európai figurák tűnnek fel high-tech eszközök társaságában.
Két, munkaruhába öltözött férfi például egy Tesla mellett pózol, egy szaki egy kiborgot szerel a műhelyében, míg egy pásztor két, virtuális szemüveget viselő malacra vigyáz.
Norbert szerint a legtöbb sci-fit a nagy, wagneri jelenetek jellemzik, és a művek a fenséges esztétikájával írhatók le, ő viszont csavart ezen, így a sci-fi-témát átette kelet-európai környezetbe, és iróniával tálalta. A művész úgy véli, a humor realista műfaj, mert rávilágít az igazságra, és annak a fonákjára, amiben élünk.
Hiperreál Józsefváros
– A Nógrád megyei Héhalmon nőttem fel, és sem én, sem a családom nem emlékszik arra a legkorábbi időpontra, amikor azt mondtam, hogy művész szeretnék lenni. Nekem mindig is az önképem része volt, hogy művészként gondolok magamra. És a környezetem is így tartott számon. Soha nem volt B opció – meséli.
Norbert az általános iskola után Egerbe ment, ahol az Eventus Üzleti, Művészeti Középiskolában animációs filmkészítést tanult, majd 2010-től a Képzőművészeti Egyetemen festőművész szakra járt Radák Eszter osztályába. – Először a Képző kollégiumában laktam, aztán albérletekben, leginkább a nyolcadik kerületben. Előtte is sokat hallottam a Józsefvárosról, de ott élve több arcát is megismertem, és hozzá akartam szólni ehhez a nyolckertémához – mondja.
Józsefvárosról a diploma után egy egész sorozatot festett, ám nem akart szociografikus műveket készíteni, ezért a képekről szándékosan lehagyott mindent, ami mozog, mint az embereket és a járműveket, és a vetett árnyékokat sem festette meg, az eget pedig üresen hagyta. Csak a bérházakon, a tetőkön és a tűzfalakon volt a hangsúly, mintha a képeken megállt volna az idő. – Nem impressziókat, és nem a pillanatot akartam megjeleníteni. Hogy például októberben, egy esős napon, délután három órakor milyenek voltak a fényviszonyok. Nem akartam, hogy ezen legyen a fókusz, engem a tér érdekelt. Ezért festettem meg a látványt hiperrealisztikus részletességgel, ami azt jelenti, hogy a képnek minden része éles, az is, ami távol van, és az is, ami közel.
Szóval tégláról téglára megfestettem a falakat. Engem az állandóság érdekelt.
És hogy rácsodálkozzunk a köznapira, például egy tűzfalra, és vegyük észre, hogy az is lehet szép.
Lerombolni a falat
Józsefvárost idővel absztrakt módon is ábrázolta: az épületek geometrikus alakzatokká váltak, egy alkalommal pedig egy barátja, Szegedi Tamás versének soraiból „épített” fel egy házat. De tovább is vitte a koncepciót, mert 2021-ben bemutatta A cigány művész szorongása című, téglákból épült köztéri installációját a nyolcadik kerületi Tavaszmező utcában az OFF-Biennále Budapest művészeti esemény keretében. – Mindegyik téglába egy szót véstem bele, mint magyar, roma, cigány, diszkrimináció, reprezentáció, pénz, hatalom, politika, művészet. Az installációhoz tartozott egy manifesztum is, illetve egy performansz, melynek a végén egy kalapáccsal leromboltam ezt a falat. A helyszín pedig nem véletlen: a Tavaszmező utcában működött a régi Roma Parlament, melytől az épületet 2016-ban az állam visszavette, a szervezet pedig azóta nem kapott másik helyet.
Az alkotó a performanszot azért is tartotta fontosnak, mert korábban a művészetében nem foglalkozott a roma identitással. 2021-ben aztán a testvérével egy időre Máltára költözött, ahol elkezdett absztrakt képeket festeni, de csak a saját szórakoztatására. Az ottani barátai Ibron néven szólították – mely a Norbi név visszafele olvasva –, és ez annyira megtetszett neki, hogy az új, absztrakt képeit is így írta alá. Ibron művei aztán szerepeltek az Art Market Budapest nevű művészeti vásáron, a 2023-as Esterházy Art Award kiállításán is.
„Hol élnék a legszívesebben? Magyarországon, ha hagynák” – A festőművész, aki a józsefvárosi tűzfalak után Málta szigetén talált gyógyírt a szorongásáraEzután a Háromezer számozott darab című filmhez is felkérték, hogy készítsen az OFF-Biennálén bemutatott téglafalhoz hasonló installációt az egész estés alkotáshoz, mely öt nehéz sorsú roma fiatal életéről szól. Emiatt hazatért Máltáról, az alkotást pedig kiállította a roma művészeket bemutató Bura Galériában.Utóbbi tárlat az életében is fordulatot hozott: a Roma Parlament felkérte, hogy ő legyen a galéria vezetője. – Innentől fogva a roma identitással tudatosan kezdtem foglalkozni, és már én is társadalomkritikus és konceptuális műveket alkottam, mert rájöttem, hogy nagyon sok mondanivalóm van a témával kapcsolatban – mondja Norbert, hozzátéve, korábban a nyolcadik kerület festőjének nevezték, mára pedig ő lett az aktivista roma művész.
Részét képezik a kultúrának
– A Bura Galéria 2020-tól működik, és a Roma Parlament alapította abból a célból, hogy a gyűjteményét ki tudja állítani. A kiállításom után viszont arra gondoltunk, hogy mutassuk be kortárs roma művészek munkáit – mondja Norbert, aki két kollégájával, Lakatos Nikivel és Farkas Clarával együtt vezeti a helyet, melyre inkluzív térként tekintenek, így roma és nem roma művészekkel is együtt dolgoznak, főleg az Y és Z generációból.
– A roma kultúra része a magyar és az európai kultúrának, a folklór és az autentikus műfajok mellett részét képezik a kortárs, kritikus narratívák is, így a konceptuális művészet is.
Ezen gondolatok mentén szervezzük a kiállításokat, és igyekszünk a roma művészetnek olyan oldalát is megmutatni, melyre nem mindenki gondol elsőre. Az első kiállításunkon, a Te nem vagy olyan címűn például roma feminista művészek munkáit állítottuk ki, míg nálunk mutatta be a Leányvállalat nevű független könyvkiadó és az Ame Panzh kollektíva a roma queerekről szóló kötetét (These Roma Are Queer), melyhez szintén rendeztünk tárlatot. A szakma is sűrűn látogatja a kiállításainkat, és a nagyközönség is szeret minket, de úgy érzem, még hosszú út áll előttünk.
