Lelép a politikai színtérről a Momentum, de nyomot hagy maga után, a miniszterelnök lelkében bizonyosan – derült ki, amikor Orbán az Oscar-díjas David Fincher-film plagizált (kevésbé finoman: gátlástalanul ellopott) címével rendezett partit hardcore rajongóinak a BOK-csarnokban; amit ugyancsak lenyúlt, hiszen a sportlövők tartották volna itt bajnokságukat, de az intézmény váratlanul lemondta foglalásukat, így a Fidesz lecsaphatott a „megüresedett” intézményre, ami azért mutatja, miként érvényesíti akaratát az állampárt.
Orbán egyebek mellett azt mondta a koncertfényeket idéző színpadon a HK-tagoknak, hogy ez egy vidám vasárnap, és Gyurcsány Ferenc közéleti kiiratkozása mellett a „másik kacagtató híre”, hogy a Momentum is befejezte, egyúttal gúnyosan bátornak és heroikusnak minősítette a döntést, mivel szerinte ők olimpiai álomgyilkosok, és a jóisten nem ver bottal. Egy éve az önkormányzati és európai parlamenti választások estéjén is üzent, a jóistennek van humorérzéke, mert a párizsi olimpia évében írta ki a történelemből a Momentumot, kacagtatta ki közönségével a vesztest.
A Momentumnak nevéhez híven egy erős pillanat jutott a politikai palettán, de az fontos, meghatározó, döntő esemény volt, amelyik fordulópontot, kulcsfontosságú változást hozott. 2017-ben hiába fordult rá az Orbán-kormány teljes dominanciájával az olimpiarendezésre, a Momentum NOlimpia népszavazási kampánya arról szólt, hogy amíg nincs normális, civilizált országunk, amíg kínai hitel kell a költségvetéshez, addig előbb meg kellene kérdezni a fővárosiakat, akarják-e a több ezer milliárdos olimpiát. A kormány a választól tartva visszavonta a pályázatot. Ezt az olimpiát Párizs rendezte tavaly, és kábé el lehet képzelni, hogy a jelenkor szárnyaló magyar gazdaságát mennyire állította volna a földbe, ha nem így történik.
A Momentum konkrétan az államcsődtől óvta meg az országot. Magyarország mai vezetője ezért kiröhögteti, kigúnyolja őket.
De ettől ez még vitathatatlanul történelmi momentum volt.