Végel László: Viharfelhők Szerbia égboltján

A rendőrség közbelépésének hírére az egyetemisták védelmére összecsődültek a környékbeli polgárok, úgyhogy a karhatalmi erők távozni kényszerültek.

A belgrádi egyetemisták blokád alá vették a köztelevízió épületét, aminek következtében a tévé ismeretlen helyről sugározta nehezen összetákolt műsorát. Őket is a környező polgárok védelmezték. Csatlakoztak hozzájuk a motorosok és a háborús veteránok. Azokról a katonaköteles férfiakról van szó, akik részt vettek a boszniai és a horvátországi háborúban. Egyikük felszólalt és elmondta, azok a politikusok ülnek ma a hatalomban, akik a kilencvenes években „téves csatatérre” küldték őket, ezért arra törekednek, hogy az egyetemisták ne legyenek politika áldozatok. A mozgolódás vidékre is kiterjedt. Szerbia kisebb-nagyobb településein kitartóan tiltakoznak a helyi vezetők ellen; az akciók füttykoncerttel kezdődnek és tojásdobálással végződnek. A vidéki települések önkormányzati közgyűléseit gyakran a tömegtüntetéseket szétoszlató rohamsisakos csendőrség és rendőrség védi.

Mindeközben az egyetemisták szövetségre léptek a szakszervezetekkel és május elsején hatalmas tüntetésre került sor Belgrádban. Nem emlékszem, hogy ezen a napon valaha is történt volna ilyesmi a szerb fővárosban. Beletörődtünk, hogy május elsején kiürül a varos, a gazdagok külföldi nyaralóhelyeken szórakoznak vagy wellnesseznek, a szegények pedig a kormány által hirdetett jobb jövőről álmodoznak.

Szólásmondás lett, hogy a kizsákmányolt munkásosztály ezen a napon lelkesen bográcsozik. A hatalom ugyanis sikeresen idegenítette el a polgárokat a közélettől. Még azt a kevéske jogot is elvették a munkavállalóktól, amit Tito idejében a munkás-önigazgatás biztosított. Dickens Nehéz idők című regényének világára emlékeztet a mai szerbiai „tőkés világ” állapota. Sőt, időnként a valóság még Dickens képzeletvilágát is felülmúlja. A Jura nevű dél-koreai cég szerbiai munkásainak a munkahelyükön pelenkát kell hordaniuk, mert munkaidő alatt tilos a toalettbe menniük. A kormány nem védte meg őket. A sztrájkok de facto be vannak fagyasztva. Ezek után mi mást tehet a melós? Vigasztalásul május elsején kirándul és grillezett csevapcsicsát fogyaszt. Este pedig a tévéből arról értesül, hogy Szerbia belépett az aranykorba.

Ezúttal a „puccsisták”, ahogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nevezi az egyetemistákat, a szakszervezeti vezetőkkel egyetértésben követelték a munkatörvény és a sztrájktörvény sürgős megváltoztatását. A jelenlegi 1996-ban hozott munkatörvény ugyanis törvényesíti a munkavállalók brutális kizsákmányolását. A szakszervezeti vezetők élénk színekkel festették le a munkavállalók kiszolgáltatottságát. A sztrájkörvény pedig majdnem teljes egészében ellehetetleníti a munkabeszüntetéseket, úgyhogy a munkavállalóknak nincs semmiféle érdekvédelmi lehetőségük. A szakszervezetek belengették az általános sztrájkot is, amennyiben a kormány nem hajlandó megváltoztatni a munkatörvényt.

Az egyetemisták küldöttsége eközben több mint 1200 kilométert tett meg kerékpáron Strasbourgig, hogy eljuttassák az Európai Unió politikusainak a szerbiai helyzetről szóló levelüket és élőszóban tájékoztassák az Európai Parlamentet a szerbiai helyzetről. Az útba eső városok terein, Bécsben, Münchenben, Stuttgartban, Ulmban kitörő lelkesedéssel fogadta és megvendégelte őket az éjszakai szállásukról is gondoskodó szerb diaszpóra, a városok polgármesterei vagy alpolgármesterei pedig üdvözölték őket. Budapesten Karácsony Gergely főpolgármester jelent meg fogadásukra, miközben Szerbia nagykövetségének Hősök terére nyíló ablakainak redőnyei le voltak eresztve.

A strasbourgi kerékpározás sikerrel járt; Marta Kos, az EU bővítési biztosa Szerbiába utazott, ahol találkozott Aleksandar Vučić államelnökkel, Đuro Macut kormányfővel és Ana Brnabić parlament elnökkel. A sajtójelentések szerint a megbeszélések nem voltak barátságosak. Az uniós biztos meghallgatta a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket is. Újvidéken találkozott az egyetemistákkal, megállapította, hogy mindaz, amit az Európai Unió elvár Szerbiától „nagyon közel áll ahhoz, amit az utcákon tiltakozó emberek követelnek”. A látogatása végén megtartott sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy független igazságszolgáltatás és független sajtó, továbbá méltányos választási feltételek nélkül Szerbia nem léphet előre. Diplomatikus, de egyenes beszéd. A független szerbiai sajtó feljegyezte, hogy Marta Kos másképpen viselkedik, mint a magyar Várhelyi Olivér, az előző csatlakozási biztos, akinek esze ágában sem volt, hogy meghallgassa a civil szervezetek vagy az ellenzéki pártok képviselőit.

Ezt követte az Európai Parlament ülése, amelyen a képviselők 419 igen, 113 nem és 88 tartózkodó szavazattal elfogadták a Szerbiáról szóló jelentést és határozatot, amely az eddigieknél sokkal élesebb hangnemben íródott, és cseppet sem hasonlít a szlovák Vladimir Bilcik, az EP szerbiai jelentéstevőjének semmitmondó jelentéseire.

Természetesen Vučić elnök és a kormányzó Szerb Haladó Párt nem hagyta mindezt válasz nélkül. Az egyetemisták által szervezett márciusi, legalább félmillió embert mozgósító belgrádi tömegtüntetés után nem csak nemzetárulóknak és külföldi ügynököknek nevezték a demonstrálókat, hanem náciknak, fasisztáknak és puccsistáknak, akik tönkreteszik az országot. Miattuk nem érkeznek az új befektetők, nem emelhetők a nyugdíjak. A rendőrség pedig egyre durvábban lép közbe. Az egyetemistákat és a független sajtó képviselőit bántalmazó ismeretlen verőlegények egyre aktívabbak. A kormánypárt ellentábort hozott létre. A belgrádi Parlamenttel szemben levő Pionír parkban kényelmes fehér luxussátrakban tanyáznak a Vučić-párti fiatalok, „akik tanulni akarnak”, s velük együtt ismeretlen férfiak flangálnak – köztük vannak Milošević hírhedt belügyi egységei, a „vörös-sapkások” is, akik iszonyú vérengzéseket hajtottak végre Boszniában és Horvátországban. Május elsejére ez a „ćacilendi sátortábor” a Parlament előtti úttesten a közlekedést ellehetetlenítő sátortáborral kibővült, mellette vagy 30 mobiltoalettet helyeztek el. A Vučić-pártiak a munkásosztály ünnepén nem munkásmozgalmi dalokkal, hanem Baja Mali Knindža dalaival szórakoztatták a majálisozókat. Ez az énekes a délszláv háborúk idején patrióta és a háborús dalaival lett népszerű. Legismertebb számai közé tartozik a Nem adjuk Krajinát, de népszerűnek számít a német nácikkal kollaboráló, antikommunista Momčilo Đujić nevű csetnikvajdáról szóló, Térj vissza, vajda című dala is.

Miközben a Ćacilandban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi polgárok és az egyetemisták 16 perces néma csenddel adóztak az újvidéki tragédia áldozatainak. Két világ nézett farkasszemet a Parlament előtt, aligha hihető, hogy ez a kettő összebékíthető. Ez a jelenet mindent elmond a szerbiai helyzetről. Nem csupán két politika, hanem két kultúra nézett egymással farkasszemet.

Túl sok viharfelhő gyűlt össze Szerbia egén. Miután az egyetemisták úgy találták, hogy a hatalom nem teljesíti követeléseiket, váratlan fordulatra szánták el magukat. Rendkívüli választásokat követelnek, mert csak ezzel oldhatók fel a jelenleg feloldhatatlan ellentmondások. Az ellenzéki pártok szkepszissel fogadták a bejelentést, szerintük a Szerb Haladó Pártnak az EBESZ által is regisztrált választási csalásai olyan méretűek, hogy lehetetlen választásokat nyerni. Az egyetemisták azonban úgy vélik, hogy az általános népi lázongás közepette, komoly mozgósítással mégis leváltható a jelenlegi hatalom. Bejelentették, hogy saját listával indulnak. Mivel az ellenzéki pártok legtöbbje jelenleg nem rendelkezik számottevő mozgósító erővel, hiszen a választópolgárok nem bíznak bennük, lenyelték az egyetemisták keserű piruláját és bejelentették: nem indulnak, hanem támogatják az egyetemisták listáját. A listán nem egyetemisták szerepelnek, hanem kiemelkedő pártfüggetlen személyiségek.

A kormánykoalíció néhány funkcionáriusa először kategorikusan nemet mondott, azonban másnap Vučić elnök Moszkvából üzent. Az államfő előzőleg Floridában tartózkodott, ahol a tervek szerint háromszor is találkozott volna Donald Trumppal, azonban a hivatalos források szerint pár másodpercig tartó erős mellkasi fájdalom után lemondta az amerikai elnökkel való találkozást. Az amerikai orvoscsapat 165/98-as vérnyomást mért nála, ami után Vučić elnök a Falcon gépével visszatért Szerbiába, ahol az orvosok három napi pihenést rendeltek el. A hitetlenkedők csak hahotáztak a hivatalos bejelentés hallatára. A „floridai kalandot” követő pár napi pihenés után Vučić az EU határozott ellenkezésének dacára Moszkvába repült, ahol a nélkülözhetetlen boszniai szerb vezér, Milorad Dodik társaságában részt vett a Vörös téri, győzelem napi díszszemlén, majd találkozott Putyin orosz elnökkel. A találkozó rendkívül sikeres volt, jelentette be a szerb elnök a nemzethez intézett üzenetében.

Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott határozott igent, de nemet sem, csupán azzal vádolta az egyetemistákat, hogy „közönséges köpönyegforgatók, akik hat hónapja elrabolták, tönkretették az országot, és megakadályozták a gazdasági növekedést”. Lehet, hogy lesznek rendkívüli választások, lehet, hogy nem. Az is kérdés, hogy mikor. Jelenleg nem kedvez a közhangulat a kormányzó Szerb Haladó Pártnak. Az időhúzás elmélyítené a konfliktust, amely nem csillapodik. Az erőszak radikálisabb bevetése is előkészítené a jövendő baljós összecsapásait. A közeli választások a jelenlegi robbanékony helyzetben viszont újabb konfliktusokat szülnének; akkor is, ha az egyik fél lesz a vesztes, akkor is, ha a másik.