Timothy Dolan amerikai főpap, a Bíborosi Kollégium egyik legközlékenyebb tagja. Lelkesen számol be a közösségi térben szinte minden lépéséről. Röviddel a konklávé előtt Dolan, aki már másodízben vett részt pápaválasztáson, azt mondta, mihelyst kulcsra zárják a Sixtus-kápolna ajtaját, valami megmagyarázhatatlan légkör kezd uralkodni a bíborosok között. Ezt hívják a Szentlélek hatásának. Ezért nincs sok értelme a találgatásoknak. Tekinthetik favoritnak a bukmékerek, vagy hírmagyarázók Pietro Parolin államtitkárt, Luis Antonio Tagle fülöp-szigeteki bíborost, vagy Erdő Pétert, ezt a tényezőt nem lehet előre megjövendölni. S valóban, ha csak az előző három pápaválasztáson tekintünk végig, mindig olyan egyházfőt választottak, aki valamilyen tekintetben történelmi tettet hajtott végre. II. János Pál egyebek mellett 1979-es lengyelországi szentmiséjével, majd a vasfüggöny lebontásával írta be magát a történelembe. Utóda, XVI. Benedek azzal, hogy utat mutatott a pápáknak: ha túlságosan is törékenynek érzik magukat, s úgy látják, nem tudnak tovább haladni a Krisztus által kijelölt úron, bátran mondjanak le. Ferenc pedig egyszerűen „csak” azzal, hogy ember volt, egy közülünk, aki humanizmusával vált példaképpé, s mutatta meg hívők és nem hívők számára, mi is az evangélium lényege: a gyűlölködés helyett a felebaráti szeretet.
Még nem tudhatjuk, hogy Robert Prevost, azaz most már XIV. Leó mivel vonulhat be a történelembe. A katolikus hagyomány szerint ugyanis Krisztus földi helytartóját is a Szentlélek segíti. Életrajza alapján sokat tudunk róla, hosszú ideig szolgált Peruban, Ferenccel szemben Ágoston-rendi szerzetes, azon rend tagjáé, amely a szegénységet Ferenchez hasonlóan szintén fontos erénynek tartja. Első beszédéből kiderült, jámbor, visszafogott személyiség, aki nem egyfajta harcias katolicizmusban látja a jövőt. Bár várhatóan nem a „nép pápája” lesz, ahogy Giovanni Battista Re, a Bíborosi Kollégium dékánja jellemezte Ferencet, hanem nála introvertáltabb személyiség, mégis rögtön fontos üzenetet fogalmazott meg: hidakat kell építeni. Az Egyesült Államokból érkezett főpapként ennek különösen fontos jelentése van. Donald Trump amerikai elnök ugyanis nem hidakat, hanem falakat épít, s itt Magyarországon sem ahhoz vagyunk szokva a hatalmasok részéről, hogy párbeszédre építsenek az ellenségeskedés helyett. Nyilván az sem véletlen, hogy Ferenc hívta a Vatikánba.
XIV. Leót jó ismerői nyugodt, intelligens és együttérző személyiségként írják le, akitől ugyan nem várható, hogy a legnépszerűbb témákban – például női diakonátus – előrelépést tegyen, de ha valóban a párbeszéd embere lesz, akkor esélyt adhat az egyháznak arra, hogy Ferenc pápa irányvonalát követve közelebb kerüljön az emberekhez és problémáikhoz. Prevost sok időt töltött a szegények és a peremen élők között, ami szintén folytonosságot vetít előre a pápaságban.
XIV. Leó történelmi tette az lehet, ha sikerül még nyitottabbá tennie az egyházat. S legalább olyan fontos lenne, hogy még inkább visszavezesse a gyökereihez a katolikus egyházat, hogy hívő és nem hívő egyaránt úgy érezze: az egyház valóban az emberek érdekeit képviseli és nem a hatalomét.