„Nem a minisztérium embere vagyok”

Beszélgetésünk előtt szavazott a szenátus a rektori pályázatokról. Mi lett az eredmény?

A háromból ketten egyenlő számú szavazatot kaptunk, ezért nem született döntés. A törvény szerint a miniszternek a többség döntését kell támogatnia, nem fordulhat elő, hogy odaültet valakit. Nagyon fontos számomra a szenátus támogatása.

2023-ban is felmerült a neve rektorjelölt-jelöltként, ám akkor végül nem indult. Mostanra miért gondolta meg magát?

Mindig is komolyan foglalkoztatott a Zeneakadémia sorsa. Már két évvel ezelőtt is beleláttam a lehetőségeket és érzékelve a hiányosságokat, ott volt bennem a tenni akarás. De tapasztalva a pályázattal kapcsolatos botrányt, és azt, hogy Dohnányi, Kodály, vagy Liszt a szabályok szerint nem indulhatott volna, inkább visszaléptem. Ettől függetlenül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE) strukturális működése, a tanmenetek, a tanszakok, a különböző képzések, az erősségei, a gyengeségei még inkább a látókörömbe kerültek. Nagyot nőtt ez a spektrum közben, ahogy egyre több ott dolgozóval, tanszékvezetőkkel, szenátorokkal, régi nagy professzorokkal, régi és jelenlegi hallgatókkal egyeztettem. Az elmúlt 10-15 évben az általunk szervezett Fesztiválakadémia Budapest rálátást biztosított a magyarországi alap- középfokú zeneoktatásra is. Az elmúlt két tanévben 240 mesterkurzuson 1700 zeneiskolásnak adtunk önálló hangszeres órát az egész ország területén, a tanárokkal, igazgatókkal pedig kerekasztal beszélgetéseket folytattunk a zeneoktatás eredményeiről, nehézségeiről. Ez a gazdag hálózat óriási kincs, de lehetne sokkal hatékonyabb. Az egyetem szerkezeti és oktatási kérdéseit meg kell vitatni, de az biztos, hogy az utánpótlás a legfontosabb. Azzal a hosszú távú projektekkel lehet igazán nagyot fejlődni, és a program hozadéka lesz, hogy nagyobb merítésből találhatjuk meg és idejében felkaroljuk tehetséges gyerekeket, hogy azért jöjjenek ide, mert érdemes itt végezni.

A pályázatában azt írja, hogy minden óvodásnak biztosítani kell a hangszerhez jutás lehetőségét. Hogyan képzeli el a rendszert óvodától egyetemig?

Az ókori Kínában az első tantárgy a művészetek és azon belül is a zene volt. Fontos, hogy a gyerekek már óvodás korukban hangszerrel találkozzanak alanyi jogon képzett szakemberek által, kibővítve a régiós zeneiskolák nyílt napjait. A felmérések alapján 90 százalék fölötti azon óvodások aránya, akik szeretnének zeneiskolába járni, miután ilyen nyílt napokon vesznek részt. A zeneiskolába jelentkezők már egy következő szint. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorának ráhatással kell lennie az alapfokú zeneoktatásra, a közismeretre, az általános iskolai nemzeti alaptantervben lévő ének-zene élményszerű oktatásra, hiszen ez az egyetlen esély a jövő zeneértő közönség kinevelésére és az utánpótlás korai fejlesztésére.

Ha már élményszerűség, ír a szolfézsoktatás reformjáról is.

A most fényképező fotós kollégájának nagymamája volt Eötvös Péter legendás szolfézstanára, aki engem is tanított. Sári néni órái annyira játékosak voltak, hogy alig vártam a következő alkalmat. 6 évesen egy év alatt megtanultam szolmizálni, kottát olvasni, a ritmust, az alapokat. Szóval tudom, hogy milyen fontos a szolfézs. De nem kell ráerőltetni ezt minden hat éves gyerekre!

A gyerekeknek elsőként hangszert kell adni a kezébe, a kezdeti 1-2 évben a hangszere tanár a pár alapot a kottaolvasáshoz a hangszeres órán kifejezetten a saját ritmusában segíti. A szolfézs elengedhetetlen szükségessége a további években válik fontossá és akkor is nagy különbséget kell tenni a pályára készülők vagy másra fókuszáló gyerekek között! 

Min változtatna alapvetően a Zeneakadémián?

Szinte minden területen van mit átgondolni, melyet a szenátussal, tanszékvezetőkkel, vezetőkkel közösen átgondolva kell majd reformálni. Ahogy a pályázatomban is szerepel, a differenciált oktatási szisztéma szolgálná leginkább a diákok érdekeit. A három nagy irány a hangszereseknél a pedagógus, zenekari művész/kamarazenész és a szólista. A bérek rendezése elsődleges kérdés. Életbevágó a Zeneakadémia régi légkörét visszahozni, hogy a Zeneakadémisták magukénak érezzék a főépületet. Kevés példa van arra, hogy egy zenei tanintézménynek patinás, nagy múltú nagyterme legyen. Magyarország geopolitikai helyzetéből adódóan nekünk nehéz versenyezni a londoni, párizsi, berlini zenei akadémiákkal, amelyek környezetében több a fellépési lehetőség. Ide kell hoznunk minél több olyan világhírű projektzenekart, ifjúsági együttest, szemináriumot, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgatók bekerüljenek a nemzetközi zenei életbe itthonról is.

Pályázatában hangsúlyozza a tanárképzés fontosságát.

Minden szempontból támogatni kell, hogy megbecsült legyen a zeneiskolai, szakiskolai tanár. Kodályt idézve: „Fontosabb, ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója” A tanári pályát választó hallgatók a legnagyobb lehetőségünk a következő generáció kinevelésére, a szelence őrzése az ő kezükben van.

Említette a Fesztiválakadémiát. Lesz együttműködés a két intézmény között?

A FAB “külsős” rendezvény, amire 35 ország 120 válogatott egyetemistája és 40-60 ismert szólista érkezik a világból minden évben. Eredetileg ezt a szisztémát Kaposváron kezdtük el felépíteni 2008-ban. Batta András rektor kérésére hoztuk át a Zeneakadémiára, Kocsis Zoltán szárnyai alatt. Ha az LFZE úgy dönt, hogy összeférhetetlen, akkor keresünk neki másik helyszínt.

Ha ön lesz a rektor, ki mond majd ellent önnek akár ezzel kapcsolatban?

A szenátus vagy a kancellár. Én a szenátussal nem szeretnék és nem is lehet szembemenni, ugyanúgy, mint a rektorválasztáskor sem. Fiatalabb éveimben a szólópályámat illett volna hajtani, de a fókuszom a jövőt illetően mindig is a kamarázás azon belül a kvartettezés volt! A kamarazenéles alapja a partnerek iránti tisztelet, az ötleteikre rugalmasan reagálás képessége, a szólamok pillanatnyi fontosságához képest a vezetés átengedése a prím szólamból a többi szólamnak és azok szolgálása, amikor arra van szükség. Rendkívül fontos minden szólam egyéniségét hagyni kibontakozni! Ez a vezetés lényege a Zeneakadémián is! Egyéniségek kellenek, minden területen és azokkal kamarázni!

A jelenlegi vezetésből dolgozna együtt valakivel?

Sokat beszélgettem az intézményben, egytől egyig elhivatott és komoly felkészültségű szakemberekkel találkoztam, akiknek nagyon komoly képük van arról, hogy merre kell tartani. Mindenki azt szeretné, hogy jobban működjön az egyetem. Nagy fontossággal bírnak azok a jelenlegi belső vezetők, kollégák, akik ismerik az óceánjáró hajót, tudják, hogy hol a bors a konyhában, de azt is, hogy kell megjavítani a generátort, ha elromlik. Mielőtt arról nyilatkoznék, hogy kik lennének azok, akikkel én el tudnám képzelni a jövőt, azelőtt fel kell legyek arra hatalmazva.

El tudja képzelni az együttműködést rektori pozícióért szintén induló Farkas Gáborral is?

Nem egymás ellen indultunk a pozícióért, hanem a Zeneakadémia sorsa közös célunk. Nagyon számítanék arra, hogy együtt dolgozzunk és minden kapcsolatát kamatoztassa a Zeneakadémia érdekében. A nemzetközi - elsősorban ázsiai - zenei életben komoly kapcsolatai vannak, amit nagyon is kell kamatoztatni.

A pályázók hétfői meghallgatására miért nem engedtek be még zenészeket sem?

Nem vettem részt a szabályozásban. Egy tanszéki értekezlet is zártkörű, az utcáról nem lehet csakúgy bemenni a Zeneakadémiára csak az ott dolgozóknak vagy csak engedéllyel.

Miért nem volt nyilvános a meghallgatás?

Engem nem zavart volna, bár így is nagyon hosszú volt.

A pályázatában jelentős béremelésekről, a hangszerpark felújításról ír. Önt úgy emlegetik, mint a minisztérium embere. Kapott ígéretet az eddiginél sokkal több pénzre?

Nem a minisztérium embere vagyok, hanem jégtörő hajóként megyek és tárgyalok az ügyért, mint bárki, aki tenni akart valamit a kulturális szférában. A fesztiváljaink kapcsán 2008 óta évről évre megtanultuk, hogy milyen rögös úton lehet pénzt szerezni. A zenei életnek Magyarországon Esterházy Fényes Miklós óta nem kellett önfenntartónak lennie. A programomban is szerepel, mi minden módon lehet saját bevételt teremteni, de ma még lobbizni kell.

A pályázatában így fogalmaz: „Az eddig lezajlott bármely modellváltáshoz hasonló folyamat a Zeneakadémián elképzelhetetlen és nem kivitelezhető.” Más módon akár igen?

Nem zárható ki, hogy az egész szenátust meggyőzi egy újfajta modellajánlat, amivel több pénz érkezhet a Zeneakadémiára, ebben az esetben én nem leszek akadálya. De az alapítvánnyá alakulás nem feltétel, az ELTE is kapott egy nagyobb tőkeinjekciót és nem lett modellváltott egyetem. Az országos felsőoktatási költségvetésnek nem is egy százalékából európai béreket lehetne teremteni a Zeneakadémián. Látom annak esélyét, hogy megemeljék a normatív támogatást, így teljes ösztöndíjjal ide lehetne hozni diákokat külföldről, és nem kellene ahhoz ragaszkodni, hogy sokan legyünk. Ha a modellváltás a Zeneakadémia, a hallgatók és a tanárok érdekét szolgálja, akkor az ő támogatásukkal, lehet elindulni a megfontolása útján.

Milyen szerepet szán a családtagjainak, ha rektor lesz?

Szeretném, hogy a 7 éves kislányom tanszékvezető legyen. Komolyabban: bár édesanyám itt tanított 40 éven át, ő már nincs köztünk. A feleségem pedig előbb kezdett a Zeneakadémián tanítani, mint én. Most jön vissza a GYES-ről, úgyhogy az, hogy ő itt hegedűt fog oktatni, az egy 23 éves folyamat folytatása lesz. Az, hogy a fiam nem tanul az LFZE-n, egyszerre büszkeség és szomorúság számomra.

Hogy fogja egyeztetni a grazi professzori munkát, a nemzetközi koncertéletben való részvételt és a rektori feladatokat?

Ha azon a bizonyos hídon átmehetek, az életem fókusza a Zeneakadémia lesz, ez életmódváltással is jár. Mérlegre teszem, hogy a hegedűmmel, a színpaddal mi az az arány, amely a Zeneakadémia javára válik, és hol a határ, amin nem szabad átlépnem. Eljutottam abba az életkorba, megvan az a mennyiségű ősz fejszálam, hogy most már itthon maradjak, és itthon kamatoztassam azt a tudást és tapasztalatot, amit az egész világból gyűjtöttem.