A belső-erzsébetvárosi sétálóutcák tervezett kialakításáról írt véleménycikket a Népszavában R. Szabados Tamás (A nagy sétálóutcablöff, április 3.), ebben megszólított, miközben az írásban következetesen összekapcsolta a bulinegyedben fennálló problémákat a sétálóutcásítással. Meglátásom szerint a cikkben több fontos tényezőt nem említett. A bulinegyedbeli problémákkal valóban foglalkozni kell, és álláspontom szerint is van hatása egyik témának a másikra, de ez az összefüggés épp ellentétes irányú azzal, mint ami R. Szabados Tamás írásában megjelent. Meggyőződésem, hogy a sétálóutcásítás nem a zajt növeli majd, hanem épp a környék lecsendesedésében játszik majd fontos szerepet.
Képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne, ha másodmagammal kényelmesen végigsétálhatnék Belső-Erzsébetváros utcáin, beszélgethetnénk egymással, és szmog helyett éreznénk a fák illatát. Persze szép dolog az álmodozás, amiből rögtön felriaszt egy ránk dudáló taxi, ahogy a keskeny járdán próbálunk egyensúlyozni.
Aki ma a hetedik kerület belső részén jár, annak minden egyes napja küzdelemmel telik. Hiába közlekedik akár tízszer több ember gyalog, mint autóval, a szűk utcákon a járművektől el sem férnek. Ez a helyzet mindenkinek rossz: gyalogosoknak, autósoknak egyaránt. A közlekedési állapotok méltatlanok egy európai nagyvároshoz és kifejezetten balesetveszélyesek. A mára állandósult közlekedési konfliktusok mindenki életét megkeserítik; állandó zajjal járnak, ha a sétálók hallani akarják egymást, túl kell kiabálniuk a forgalom zaját. Mindenki kiabál, de senki nem hall senkit, és ehhez jön hozzá a folyamatos dudálás.
Ez az a környék, ahol sokan és sokat panaszkodunk arra, hogy minőségi turizmusra van szükség, viszont minőségi turizmus csak minőségi közterületeken tud megvalósulni. Ahhoz, hogy lássuk, milyen egy minőségi közterület, elég csak átnézni a közeli Bécsbe, a Mariahilfer Strasséra, amiről 15 éve – a sétálóutcásítás előtt - még sokan nem hitték volna, hogy a minőségi időtöltés bécsi központja lesz. Mára az egykor rossz hírű utca az osztrák főváros egyik legnépszerűbb köztere lett, ahol bécsiek tízezrei élvezik a városi életet.
Belső-Erzsébetvárosnak több évtizedes késést kell ledolgoznia. Tíz éve alakították a Madách teret parkolóból valódi köztérré, amiről már az átalakítás pillanatában is látszott, hogy igazi sikertörénetté fog válni. Ez akkor bátor, de szükséges lépés volt, viszont még nem volt meg a kellő lendület ahhoz, hogy kialakuljon az a sétálóutca-hálózat, amely kényelmesen és biztonságosan átvezet a város szívén.
Az elmúlt években mindenki érezte, aki valamennyire is ismeri a környéket, hogy a zsebkendőnyi járdákon lévő tumultus, a néhány betévedt, dudáló és szmogot eregető autó tarthatatlan állapotot jelez. (2021-ben a helyi önkormányzat radikális forgalomcsillapítást vezetett be Belső-Erzsébetvárosban. - A szerk.) Ezért helyi, civil, fenntarthatóságért küzdő közösségünk - a Színes Erzsébetváros - folyamatosan bombázta az éppen aktuális döntéshozókat a helyzet rendezése érdekében. 2022-ben egy egyhetes sétálóutcás fesztivált szerveztünk, megmutattuk, hogy milyen az, ha lehet itt sétálni, van hová leülni, és mennyire más miliőt jelent egy olyan utca, amit taktikus urbanisztikai elemekkel és növényekkel dobunk fel.
Két évre rá, 2024 szeptemberében egy teljes szombat éjszakára és vasárnapi napra sétálóutcává varázsoltuk a belső-erzsébetvárosi Kazinczy utcát, amit pont 14 éve úgy alakították át, mintha az autóforgalom kiszolgálása lenne az egyetlen legitim cél egy városi köztéren. Fél évvel ezelőtt megmutattuk, hogy ez nem igaz. 24 órára udvariasan kitessékeltük az itt lévő néhány parkoló autót, megszüntettük az autóforgalmat, és megnéztük, hogy milyen az, amikor az utca az emberekről szól. Arra számítottunk, hogy sikeres lesz a kezdeményezés, de hogy nagyon az lett, azon mi is meglepődtünk. A zajos, koszos, büdös utcának egyetlen nap is elég volt arra, hogy megmutassa a szebbik arcát. Csendesebb, tisztább lett a korábban közlekedési konfliktusoktól zajos-stresszes közterület. Egy olyan nyugodt, kellemes, szerethető köztér jött létre, amit imádtak az emberek.
Az évek óta tartó sziszifuszi küzdelem után végre van miért izgatottnak lennünk. Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom vezetője végre úgy döntött, hogy élve a Főváros jogköreivel, lépni fog, felszámolja a környékre ma jellemző méltatlan állapotokat, és megteremti annak lehetőségét, hogy a szűk járdákon való evickélés átadja a helyét egy európai nagyvároshoz méltó, színvonalas köztérnek.
Ahogy korábban a Váci utca és a Vörösmarty tér sétálóutcásítása is több nyugalmat hozott Budapestnek, ugyanez a folyamat fog lejátszódni Belső-Erzsébetvárosban is. A Bécsre jellemző hangulat végre nem vált át balkáni állapotokba a Madách téri árkád alatt, hanem egészen a Klauzál térig minőségi közterek jöhetnek létre.
Olyanok, ahol jó élni, és amiért érdemes újra ideköltözni azoknak az ezreknek, akik elmenekültek az állandó zaj elől a kertvárosokba. Amint ez megtörténik, várok mindenkit egy kellemes, stresszmentes sétára egy olyan városrészben, ahol mindannyian otthon érezhetjük majd magunkat.
A szerző belső-erzsébetvárosi lakó, a Színes Erzsébetváros önkormányzati képviselője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
