A legújabb Elszabadulás napján nekilátott, hogy szétverje a globalizációt meg az eddig ismert világgazdaságot és beindítsa az infláció mellett a nemnövekedés (részben recesszió) forradalmát. Mindamellett, hogy sikerült több lakatlan szigetre, s az ott élő fókákra, bálnákra, illetve pingvinkolóniákra is viszontvámot kivetnie, ők biztosan nem izzadnak úgy, mint Orbán Viktor pőre homloka, amikor megtudta, hogy egy csapat amerikai szenátor 500 százalékos különvámmal sújtaná azokat az országokat is, akik orosz gázt és kőolajat vásárolnak, hogy így kényszerítsék térdre a háborús agresszort, akin sajnos nem eléggé fognak a szankciók, főleg ha valaki folyton belülről meghekkeli azokat. Hamarabb kellett volna lecuppanni a putyini csőről, ahogy már a csehek rég megtették, és megtolni a megújuló energiás beruházásokat, különösen miután most már Paks 2 is szublimálni látszik. Mégis honnan fogunk így energiát szerezni, tán a boszniai piramisokból?
Aki lemaradt volna az év eddigi legnagyobb tudományos felfedezéséről (mások szerint blöffjéről): a Pisai Egyetem archeológusai 3D-s látványterveken mutatták be, hogy a radarméréseik szerint a gízai piramisok alatt valójában nem óriás Toblerone csokik vannak, hanem több száz méter mélyre a földbe lenyúló tárnák, csarnokok, tehát a piramisokat energiatermelésre használhatták egykor. Azt nem merték bejelenteni, hogy kik, noha ez nem okozott volna túl nagy meglepetést a Pentagonnak, ahol most is azon tanakodnak, vajon Trumpot az oroszok küldték-e a nyakukra, vagy az orioniak.
A f/elszabadulásnak mindig ára van, lásd április 4-én a szovjet csapatok dicsőséges bevonulását, aminek 80. évfordulóját e héten megünnepelni készült a Magyar Antifasiszta Liga, koszorúznak még: Magyar Munkáspárt, Magyar Békekör, Marx Károly Társaság, Stromfeld Aurél Egyesület, Munkásőr Emléktársaság, meghívást kaptak továbbá Oroszország és Belarusz Nagykövetségei, valamit Szele Tamás külpolitikai újságíró, aki a magyar Jeffrey Goldbergként fül- és szemtanúja volt az általa lejegyzett szürreális levélfolyamnak, melynek egyik humoros eleme, miszerint a feladó megsértődött, mert éjjel válaszoltak az emailjére, zavarván az ő alvását. Persze senki sem számít a spanyol inkvizícióra, sem a szovjet hősök- és munkásőr-nosztalgiára, de talán csak nem figyeltünk eléggé a sokkal zajosabb szélsőjobboldali előretörés mellett arra, hogy ez a mikrokozmosz is létezik még kis hazánkban, és bizton várják az új cár új eljövetelét. Ha kell, hívja be megint az oroszokat a Viktor, rá úgyis hallgatnak, hiszen egyszer már kiküldte őket!
No, nem mintha a mai politikusok kiszámítható pályán, holmi szavazói elvárásoknak eleget téve mozognának, épp olyan kiszámíthatatlan helyezkedéseknek és irányváltásoknak lehetünk naponta szemtanúi, mint a belga nagydíjnak helyet adó Spa-Francorchamps rajtjánál, ahol az első kör első kanyarja tartja a legtöbb Forma 1-es karambol abszolút rekordját. Valószínűleg az amerikaiak sem ezt várták, amikor előszedték ezt a Nyálkát a republikánusok szellemcsapdájából, és feliratkoztak a Nem vásárolok semmit 2025-ben TikTok-kihívásra. Abban még csak a fast fashion ruhákról, mindennapos überezésről, egy-két streaming-előfizetésről, meg a pilates-edzés utolsó pillanatos (ezért feláras) lemondásáról kellett volna lemondani, nem pedig a hamarosan és rohamosan rájuk dráguló import termékekről, aztán még az ennek nyomában süvöltő inflációt ne is említsük. De hát olyan ez az elnök, akit egy részül persze meg is választott, mint az az utas, aki a minap az Indiai óceán fölött akarta kinyitni egy repülőgép ajtaját – ezt mégis hogy? Nem látott egyetlen Airplane filmet sem?
Mindeközben a Federal Reserve-nél már számolgatják, mennyibe kerülhet Grönland megszerzése az amerikaiaknak, amiről meg a Tisztességtelen ajánlat című filmdráma juthat eszünkbe. Ennek magyar adaptációjában a KSH-nál dolgozó statisztikusokat környékezi meg az állítólag sármos, bár ráncos bocskor képű milliárdos (nem, nem Soros), hogy húzzák odébb (picit lejjebb, most jó, maradhat!) a szegénységi küszöb határvonalát. Ígérem, az utolsó filmes utalás a mai abszurdban a hét Trópusi vihar parafrázisa, avagy a hogyan ne nyomd fullba a kretént: úgy és ahogy Sulyok Tamás elítéli a politikában megjelenő erőszakot, vö. „...én egy szatyor fing vagyok – már bocsánat”. A legjobb bemondások közt idézhetnénk még a nemrég luxuskullancsozó Lázár János szavait, aki egyébiránt kikérte magának, hogy a batidai kacsalábonforgó egy kastély, merthogy vadászház, és elhihetjük, hogy szívesebben cserélné egy jezsuita szerzetes puritán cellájára, hiszen neki személy szerint is teljes egészében elege van „a luxizásból, a repülőzésből, a jachtozásból és az egészből, amit néhány ember ebben az országban a megteremtett lehetőséggel csinál”. A teljes Fidesz-KDNP-s vezérkar felsorolásából épp csak kifelejtette az oranzseri melletti egzotikus magánállatkert fenntartását, ami miatt a hidas tüntetéseken egyre több a vicces-csíkos transzparens, póló és lufi. Lehet ebből még jövő áprilisig zebrás forradalom, ugyanitt állatorvosi rendelés: Hadházy Ákos, szabad program: Duna-átúszás keddenként az ironman Szabó Bálinttal. Mellé a The New York Times-ba véleménycikket közlő, nemrég bebörtönzött isztambuli (ellenzéki) polgármester, Ekrem İmamoğlu jó tanácsát közöljük: „Az ellenőrizetlen erős emberek kora megköveteli, hogy azok, akik hisznek a demokráciában, legyenek olyan hangosak, erőteljesek és könyörtelenek, mint az ellenfeleik.”
