Az egybegyűltek Sári Edina új kötetének az Úgy, ahogy van! egyik novelláját hallgatták. A kis kötet M-Book, vagyis mobilkészüléken olvasható e-pub kiadásban jelent meg, ami annyit jelent, hogy egy bizonyos összeg kifizetése után az olvasó a mobilkészülékén azonnal megkapja a novellagyűjteményt, így nincs közvetítő az író és olvasó között. A felolvasóest akár még órákon át tarthatott volna, hiszen kellemes volt újra hallani Kertész Zsuzsa kellemes hangját, ahogy elmesélte a való életből merített történeteket. Az esemény után odaléptem Edinához, és egy személyes interjúra invitáltam a következő hétre. Úgy gondoltam, nekünk érdemes lesz egymást közelebbről megismerni.
Pár nappal később a pesti Art+ Cinema előterébe beszéltünk meg egy találkozót. Hideg volt aznap, nagyon hideg. Edina a szemben lévő cukrászdában várt rám, ahol valódi retro sütemények sorakoztak a pult mögött, egy idősebb úr pedig a sütik mögött fehér ruhában és kis cukrászsapkában egy igazi újságot olvasott. Pillanatnyi időutazás tanúja lehettem.
Edinával átsétáltunk az Art+ moziba, ahol nagykabátba bugyolálva magunkat, foglaltunk helyet egymással szemben, az egyik asztalnál. Számomra olyan volt ez a találkozás, mintha egy régi ismerőst látnék viszont. Ő elmondta, hogy elég introvertált személyiség ahhoz, hogy idegenekkel barátkozzon, de én kivétel vagyok, ami számomra megtiszteltetés volt. Azt is elárulta, hogy a legjobb barátnője egyéves korában érkezett az életébe és azóta is tart a testvérien szoros kapcsolat. Érkeznek mások is a moziba, ugyanis éppen egy filmklub veszi nemsokára kezdetét, ahova Edina is hivatalos. Jönnek a kollégák, odaintenek Edinának, aki kedvesen üdvözli a hölgyeket, ám mi ketten csak csacsogunk rendületlenül, és Edina végül nem vesz részt a vetítésen, mondhatni miattam, amiért én tényleg hálás voltam.
Sári Edina neve biztosan ismerős az olvasók számára, hiszen három éve már a Népszavában is találkozhatnak írásaival, amelyek olykor a szicíliai életérzésbe repítettek vissza, avagy bécsi honfitársaink élményeit mutatták be, de ugyanúgy megtalálhatóak témái között Vámos Miklós könyvbemutatói, Koltai Róbert színésszel készített interjúi. Fontos témák közé sorolnám a hajléktalanokhoz kapcsolódó életesemények érzékletes bemutatását és a rákellenes küzdelmet, amelyben a megelőzés elsőrendű szerepet kap.
Író, ahogy a neve is mutatja, hiszen ha visszafelé olvasom a nevét, akkor azt olvasom ki, hogy írás. Bár az ékezettel kicsit jobban meg kell húzni, de azért helyben vagyunk.
Vérbeli józsefvárosi lakos, több mint harminc éve ott él, ismeri a kerület minden szegletét. Egy olvasója kérése nyomán jött az ötlet, hogy városi sétákat szervez a kerületben, ami a Népszínház utcától halad a Nagyvárad tér felé. Az első meghirdetett eseményre huszonöten jelentkeztek. Edina ekkor megkereste az önkormányzat egyik munkatársát, Balázs-Piri Katót, aki helytörténeti ismereteivel segíti abban, hogy ezek igazi kuriózumok lehessenek a sok más tematikájú séta között. Azóta havonta egyszer, a hónap második felében rendezik meg az Úgy, ahogy van! elnevezésű, a most megjelent M-book-jának nevével megegyező sétát, ahol Edina szobrokról, épületekről, emberekről mesél novelláin keresztül. Józsefvárosi lakosokról, akik ugyanúgy érezhetnek, mint te vagy én, és akik ott élik mindennapjaikat. A most megjelent M-Bookban található nyolcvan novella többek között ezeken a sétákon elhangzott történeteket is magában foglalja. A novelláskötet ötlete különben az egyik sétán született meg. Ugyanis volt egy vendég, aki addig-addig mondta Edinának, hogy szeretné ezeket a történeteket a lányának megvásárolni, míg egyik nap Edina fogta magát, és egy nap alatt összerakta az írásait a sétálóvendég lánya és a mi örömünkre egyaránt. Ahogy Edina fogalmazott, ha nem vagy híres, hanem másodvonalbeli író vagy, akkor sokszor hónapról hónapra élsz, ezért minden pénzkereseti lehetőséget megragadsz, ha kell, például összeállítasz és betördelsz éjszaka egy novelláskötetet. Ha Kosztolányinak, Karinthynak nem derogált bökverset írnia, mielőtt a háziúr bekopogtatott volna a lakbérért, akkor ki vagy te, hogy ne tégy meg bármit, amit ki tudsz hozni magadból.
Odakint csattognak a mínuszok, most nincsenek séták, helyette felolvasóestek vannak, például a Tabánban, a Columbo sörözőben, ahol Koltai Róbert és húga, Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője, Edina az Az lenne jó című, felnőtteknek szóló, egymondatos retromeséit adják elő, amelyekből már két kötet és cd is megjelent.
Ezenkívül az író dolgozik egy vígjátékon is egy színház felkérésére, ahol kifejezetten a színészekre írja a történeteket, aminek témája még egyelőre titok, mindenesetre izgalmas hangzik.
Egyre többen keresik meg azzal a kéréssel, hogy adjon tanácsokat, véleményezze kézirataikat, és segítsen nekik az alkotófolyamatban, ezért – már amennyire egy belülről vezérelt alkotófolyamatot lehet – írást is tanít. Van olyan tanítványa, aki már három éve jár hozzá, mert számára ez egy kellemes hobbi, Edina szerint viszont születőben van a magyar Agatha Christie. Mindenesetre gyakran érkeznek az írás iránt érdeklődők konzultációra, kéziratokat hoznak, és Edina hasznos, gyakorlati tudást ad, furfangos feladatokkal ösztönzi a tanítványokat, és így szépen letisztulnak a történetek, kialakulnak a karakterek, megszületik a mű. A gondolatokból szavak lesznek, a szavakból mondatok, a mondatokból történetek. Így megy ez, és pont jól van így.
Mindenesetre Edina pörög, minden nap jár futni, ha nem fut, akkor úszik, vagy szobabiciklizik. Szinte katonásan osztja be az idejét, akár a nagy klasszikusok, mint például Tolsztoj, aki állította, hogy az aranyórák a legalkalmasabbak az alkotásra. Edina is úgy gondolja, hogy a hajnali órák a legideálisabbak arra, de hozzáteszi, hogy aki ír, annak mozognia is kell. A testnek is meg kell adni, ami jár neki, és a fittség, az erőnlét is hozzásegít a gondolkozáshoz, az elme tornáztatásához.
Aki szeret írni, annak érdemes az ötleteit leírni, lejegyzetelni, mert ahogy Esztergályos Cecília mondta egyszer, az ihlet mindig felülről jön és váratlanul. Sosem tudhatod, hogy egy korábbi öltet vagy pillanatnyi vízió merre visz majd tovább. Ugyanakkor bezárkózni sem szabad a négy fal közé, és csak a fantáziára utalva dolgozni, hiszen ki kell mozdulni ahhoz, hogy a novellaszereplőkkel és a regényhősökkel is történhessen valami érdekes.
Edina szerint akkor válik a szerzőből író, ha minden más tevékenységet kizárva az életéből, ténylegesen elkötelezi magát az irodalom iránt. Nála 2013-ban jött el az idő, amikor kimondta: író lesz. Egy év múlva megjelent az első könyve, azóta pedig még kilenc. Három év után már első díjat nyert a 100 szóban a város című pályázaton, és novellái, prózái azóta is egyre-másra bezsebelik az elismeréseket.
Az írás akkor érkezett meg igazán az életébe, amikor édesanyjánál daganatos betegséget diagnosztizáltak. Ez az életesemény indította el a regényírás útján. Már a betegség diagnosztizálásánál elment egy rákellenes szervezethez önkéntesnek, ahol dolgozva, egyre inkább belelátott ebbe a világba. 2016-ban elindult a Nézőpontváltó rákellenes színházi stafétaprogram, ami országosan, a színházakon keresztül szólítja meg a közönséget. Az első héten hetven színház csatlakozott a kezdeményezéshez, Edina pedig örömmel szervezte a prevenciót és mentális rekreációt szolgáló eseményeket. A staféta első állomása a Pesti magyar színház volt, majd a a Szegedi Nemzeti Színház következett, utána pedig a többi stafétapartner. Minden alkalommal sorshúzással döntik el, melyik színház lesz a házigazda a következő évben. Az összes daganatos megbetegedés a színe a levendula, ezért a figyelemfelhívó eseményeken a színészek levendulaszínű szalagot tűznek fel. Ezzel hívják fel közönség figyelmét a megelőzésre és egészségmegőrzésre, ezzel elindítják a párbeszédet, a konzultációt.
Edina hitvallása szerint, ha elindulsz egy úton, szembejönnek a lehetőségek.
Bár a könyvkiadás- és terjesztés kuszasága miatt egyre inkább kezd kiábrándulni a nyomtatott könyvek megjelentetéséből, a mostani novelláskötetet megtaláljuk majd a Helyesen Magyarul Kiadó gondozásában, nyár elején. Mivel a Könyvhét még várat magára, addig is érdemes Edina novelláival, regényeivel megismerkedni, mert a történetek központi szereplői a nők, akiknek ugyanúgy vannak érzései 40, 50, 60 évesen, vannak gondjaik a klimaxszal, az élet mindennapi akadályaival. Edina novellái pontosan ezeket az élethelyzeteket dolgozzák fel kellő szarkazmussal és humorral. Ugyanis, akik saját magukon kacagni tudnak, azok könnyebben vészelik át a változásokat, amik akkor is bekövetkeznek, ha nem akarják.
