„Olyasmire vágyott, aminek nem látta mintáját maga körül”

Sok vita zajlik Kemény Lili Margó-díjat nyert, önéletrajzi ihletésű regénye körül, de érdemes nem felejteni:  minden irodalmi szöveget fikcióként kell olvasnunk.

A készen kapott minták, normák elleni lázadás aztán az életmód, a viselkedés szinte valamennyi szféráját átalakítja

A takarítás élvezete - Kemény Lili az elvarrt szálakról

Kemény Lili első regénye, a Nem önéletrajznak is tekinthető, amely élete összes eddigi befejezetlen projektjének állít emléket. Naturalista, időnként zavarba ejtő őszinteséggel mutatja be a szerzőjét – intim és még intimebb helyzetekben, munka közben, iskolai, egyetemi, színházi és filmes közegben, ajzószereket használó szeretőként, féltékeny vagy éppen óvó testvérként, búvóhelyet, vigaszt kereső gyerekként, a politikai hatalom ellen fellépő lázadóként, bizonytalan filmrendezőként, szerepet játszó tanárként. Olyan szinten enged belátást az érzéseibe, úgy lemezteleníti testét és lelkét, hogy szinte bizalmas barátjának érzi az ember.

Törvények helyett uzsonna

Szemtelenül fiatalon kezdett verselni a Kemény testvérpár. A huszonegy éves Lilinek már saját verseskötete is megjelent Madaram címmel, míg a tizenkilenc éves Zsófi a fiatalok közkedvelt műfajában, a slam poetry-ben halmoz sikereket. A költészet napja alkalmából mesél a két ifjú hölgy egymás művészetéről, költő édesapjukról, Kemény Istvánról és a költészet erejéről.

Kemény Lili és Kemény Zsófi - az apollóni és a dionüszoszi alkatú költő FOTÓ: TÓTH GERGŐ
  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang