Ki akarta irtani a lelkéből a gyűlöletet
„Már megint marhavagonban ültem, lassan zakatoltak alattam a kerekek, hetekig utaztunk, minden állomáson várakoztattak bennünket. A vagonban ünnepeltem huszadik születésnapomat. Magamban. Senki nem tudott róla. Akiknek fontos lett volna, a szüleimnek, családomnak, régen nem éltek.” A néhány sor a náci kényszermunkatáborból való hazatérést írja le és Fahidi Éva most ismét megjelent A Dolgok Lelke című könyvéből való. Olvasóival beszélgetett arról, amiről a könyve szól.
