Fordulatos, elképzelhetetlen magaslatokat és mélységeket egyaránt megtapasztalt pályafutása befejeztével hétfőn napközben, kiadója, a HarperCollins szerint „hirtelen és békésen, londoni otthonában” hunyt el Jeffrey Archer. Több mint ötvenéves írói tevékenységének lezárultát maga sem tervezhette volna frappánsabban, hiszen kedden került a brit könyvesboltok polcaira legújabb, ezek szerint utolsó regénye, az Adam and Eve (Ádám és Éva). Ez már csak azért is érdekes, mert az 1940-ben, Londonban született, de gyermekkorát a Somerset grófságban fekvő Weston-super-Mare-ben töltött író a Kane and Abel (Káin és Ábel) című regénnyel robbant be a brit és nemzetközi könyvpiacra.
Az Adam and Eve vasárnapi, a londoni Leicester Square Theatre-ben megrendezett díszbemutatóján még kitűnő formában volt, és hosszasan dedikált. Barátja, a közismert író, újságíró és közéleti személyiség, Gyles Brandreth volt a rendezvény moderátora, melynek végén Archer kérte, hadd adjon elő némi Shakespeare-t. Az alkalomra megtanulta Puck búcsúját a Szentivánéji álomból. Hétfő reggel még üzenetet küldött Kemi Badenochnak, a Konzervatív Párt vezetőjének a toryk éves konferenciája kapcsán, most szombaton pedig a rangos Cheltenhami Irodalmi Fesztivál vendége lett volna.
A brit és nemzetközi bestsellerirodalom egyik legismertebb és legellentmondásosabb alakjának műveiből világszerte több mint 300 millió példány kelt el. Élete volt olyan kalandos, mint letehetetlen lektűrjeinek hőseié, akiknek a történeteivel évtizedeken át bűvölte el rajongóit. A később fényűző életet élő, Temze-parti penthouse-ában a brit társadalom színe-javát vendégül látó életművész gyermekkora viszonylagos szegénységben kezdődött. A linkség és a szemfényvesztés családi előzményei mindenesetre adottak voltak: édesapja, aki fia születésekor már 64 éves volt, jelzálogbrókerként dolgozott, de nagyszabású csalások miatt eljárás indult ellene az Old Bailey bíróságon. Rendszeresen adta ki magát egy másik William Archernek, aki kitüntetett katona volt. Maga az író is sokáig abban a hitben élt, hogy háborús hőstől származik. Miután óvadék ellenében szabadlábra helyezték, William Grimwood álnéven az Egyesült Államokba szökött. Ott rágógumiügynökként dolgozott, és a helyi elit köreiből csalt ki pénzt, miközben bigámiát elkövetve egy másik családot is alapított. Archer nem is rejtette véka alá apja hatását irodalmi munkásságára.
Jeffrey Archer valójában politikusként indult: konzervatív képviselőként már 29 évesen bekerült a parlamentbe, ám egy sikertelen befektetés következtében súlyos pénzügyi nehézségekbe került, ezért 1974-ben nem indult újra a választáson. 1976-ra karriert váltott, és napvilágot látott első kötete, a Not a Penny More, Not a Penny Less (Se több, se kevesebb), amelyben négy férfi áll bosszút egy csalón, aki elvette a pénzüket. A magát egyszerűen storytellernek, történetmesélőnek nevező, a magas irodalmat soha meg nem célzó író olyan témákat járt körbe, mint a gazdagság és szegénység, felemelkedés és bukás, pénz, becsvágy, rivalizálás és szerelem, amelyekhez a saját életéből szerzett tapasztalatai révén igazán könnyen tudott kapcsolódni.
A világhírt az 1979-es Kane and Abel (Káin és Ábel) hozta meg számára, két, teljesen különböző társadalmi háttérrel rendelkező férfi évtizedeken átívelő versengését megörökítve. Hasonló témával aratott óriási sikert az 1996-ban megjelent The Fourth Estate (A párbaj) is, amely Rupert Murdoch és Robert Maxwell médiamogulok kíméletlen harcának fiktív változata.
1999-ben aztán hatalmas törés következett be az 1992-ben élethossziglani főrendi címet kapott Archer életében. Még 1987-ben írta meg róla a Daily Star, hogy szexért pénzt fizetett egy prostituáltnak, Monica Coghlannak. Archer sikeresen perelte be a napilapot rágalmazásért, és az akkori viszonyok között rekordösszegű, félmillió fontos kártérítést kapott. Tizenkét évvel később azonban kiderült, hogy hazudott. Hamis alibit és határidőnapló-bejegyzéseket produkált annak alátámasztására, hogy az ominózus éjszakán nem Coghlannal hált. Szerencsétlen módon mindez éppen akkor került felszínre, amikor a toryk főpolgármester-jelöltjeként indult az első közvetlen londoni választáson.
Két évvel később hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt bűnösnek találta a bíróság. Négy év börtönbüntetésre ítélték, amelyből körülbelül két évet töltött le, és magától értetődően nem is üres kézzel távozott: fogságának tapasztalataiból született meg a később három kötetben publikált A Prison Diary (Egy börtönnapló).
Az akkori szabályok nem tették lehetővé Lord Archer főrendi címének visszavonását, ám végül 2024-ben önszántából vonult vissza a Lordok Házából, miután már nem töltött elegendő időt a peerek, azaz a főnemesek között. Íróként azonban az utolsó pillanatig aktív maradt. Ahogy most a HarperCollins brit igazgatója, egyben személyes szerkesztője fogalmazott, „rendkívül keményen dolgozott, minden egyes szót tökéletesíteni akart”.
Egy Jeffrey Archer-visszaemlékezés nem lehet teljes felesége, Dame Mary Archer, Lady Archer nevének említése nélkül. A brit kémikus, cambridge-i egyetemi oktató, egészségügyi és kulturális intézményi vezető férje minden szárnyalása és botránya közepette rendkívül sikeres karriert futott be. Hatvan éven át voltak házasok. Maga az író is elismerte, hogy nem érdemelte meg kiváló hitvese hűséges kitartását, aki jóban-rosszban mellette állt.
