Németország;Frank-Walter Steinmeier;

Általános elismeréssel fogadták Steinmeier német elnök beszédét

Az orbáni minta tovább él, Németországban az AfD keleti áttörése már külpolitikai és biztonsági kérdés

Frank-Walter Steinmeier államfő a weimari köztársaság megosztottságát idézte fel annak nyomán, hogy két keleti tartomány választási eredménye alapjaiban rázta meg a német pártrendszert. A radikális jobboldal erősödése már külpolitikai és biztonsági kérdéssé is vált, a magyar példa pedig továbbra is hivatkozási pont.

Frank-Walter Steinmeier német államfő hétvégi beszéde önmagában aligha lett volna több egy ünnepi figyelmeztetésnél. A német egység évfordulóján arról beszélt, hogy az országban ismét olyan politikai megosztottság alakult ki, amely bizonyos vonásaiban a weimari köztársaság utolsó éveit idézi. A dezinformációt, az antidemokratikus szélsőségeket és a vita eldurvulását említette, pártot azonban nem nevezett meg. A háttérben mégis az AfD erősödése állt: szeptemberben két keletnémet tartományban is a legerősebb párt lett.

Szász-Anhaltban az AfD a listás szavazatok 43,8 százalékát szerezte meg, miközben a CDU 17,2 százalékot kapott. Mecklenburg–Elő-Pomerániában a párt 38,2 százalékkal végzett az első helyen, megelőzve az SPD-t. A két eredmény súlyos figyelmeztetés Berlinnek: mind nehezebb fenntartani az AfD elszigetelését.

A német politikában ennek neve Brandmauer, vagyis tűzfal. A CDU, az SPD, a Zöldek és a többi parlamenti párt elvben kizárja az együttműködést az AfD-vel. Szász-Anhaltban azonban a párt 39 mandátumot szerzett a 83 fős tartományi parlamentben, Mecklenburg–Elő-Pomerániában pedig 32 hely jutott neki a 71-ből. Egyedül egyik helyen sincs többsége, de a többieknek mind nehezebb koalíciós képleteket kell kialakítaniuk.

A jelenség mögött nem egyetlen ok áll. 

Kelet-Németországban több mint három évtizeddel az újraegyesítés után is erős az érzés, hogy a térség társadalmi és gazdasági szempontból másodrendű helyzetben maradt. Az ipari visszaesés, az elvándorlás, az energiaárak, a bevándorlás és a berlini elitekkel szembeni bizalmatlanság egyszerre táplálják a tiltakozást.

A magas gázárak és a megélhetési költségek növekedése újra előhozta, mennyit veszített az ország az olcsó orosz energia feladásával.

Orosz gáz, német törésvonal

Az AfD erre egyszerű választ kínál. A párt a Moszkvával fennálló gazdasági kapcsolatok normalizálását, az orosz energiahordozók ismételt importját és az Ukrajnának nyújtott német katonai támogatás visszafogását sürgeti. A jobboldali populista párt két társelnöke, Alice Weidel és Tino Chrupalla 2027-re találkozót készít elő Kirill Dmitrijevvel, Vlagyimir Putyin gazdasági megbízottjával az orosz gáz németországi visszatéréséről.

Ez az irány élesen szembe megy Friedrich Merz kormányának politikájával. A kancellár szombaton Kijevben ismét megerősítette Németország támogatását Ukrajna mellett, és új katonai, illetve energetikai segítséget jelentett be. Berlin alapvetésnek tekinti, hogy az ország nem kerülhet ismét egyoldalú energiafüggőségbe Moszkvától. A keleti AfD-siker ezért már nem csupán belpolitikai ügy: közvetlenül érinti Németország Oroszország- és Ukrajna-politikáját is.

A német belpolitikai fordulatnak magyar előtörténete is van. Az Orbán-kormány éveken át tudatosan épített kapcsolatokat az európai radikális és szuverenista jobboldallal. Az illiberális állam, a bevándorlásellenes politika, a Brüsszellel szembeni konfliktus és az Oroszországgal fenntartott különutas kapcsolat több külföldi jobboldali mozgalom számára követendő példaként jelent meg.

Alice Weidel ezt Orbán Viktor 2026-os választási veresége után is nyíltan kimondta. Az AfD társelnöke azt írta, hogy a volt magyar miniszterelnök hazájáért végzett munkája és Európához való hozzájárulása továbbra is inspiráció számukra, és arra ösztönzi őket, hogy a szuverén nemzetek Európájáért küzdjenek. A mondat akkor született, amikor Magyarországon már lezárult a Fidesz 16 éves kormányzása, az AfD viszont Németországban tartós hatalmi tényezővé válhat.

A kapcsolat nem jelenti azt, hogy a két párt azonos lenne. Németország történelmi tapasztalatai és alkotmányos rendszere más korlátokat szab az AfD-nek, mint amilyenek között a Fidesz Magyarországon működött.

A német párt egyes tartományi szervezeteit a belső elhárítás szélsőjobboldaliként minősítette, az országos párt egészére vonatkozó szélsőségességi besorolást viszont egy bíróság februárban ideiglenesen felfüggesztette. A bíróság ugyanakkor továbbra is erősnek látta az alkotmányellenes törekvések gyanúját.

A német biztonsági szervek aggodalma ennél konkrétabb. Az AfD szász-anhalti szervezetét a tartományi alkotmányvédelmi hivatal szélsőjobboldaliként tartja nyilván. A szeptemberi választások után vita indult arról, miként lehetne megakadályozni, hogy egy esetleges AfD-részvételű tartományi kormány érzékeny biztonsági információkhoz jusson. A félelmek között az orosz kapcsolatok is szerepelnek, amit a párt visszautasít.

Az orbán minta tovább él

Steinmeier ezért beszélt Weimarról. Nem azért, mert Németország 1930 körüli állapotban lenne, vagy amiatt, mert az AfD megfeleltethető lenne a két világháború közötti szélsőjobboldalnak. A párhuzam inkább a demokratikus közép gyengüléséről, a társadalmi csoportok egymástól való elszakadásáról és arról a helyzetről szól, amikor a hagyományos pártok egyre kevésbé képesek közös politikai nyelvet találni.

A történelmi hasonlat veszélyes is lehet, ha felmenti a mai politikát saját hibáinak vizsgálata alól. Az AfD sok választója gazdasági elégedetlenségből, a bevándorlással kapcsolatos félelmekből vagy a szövetségi kormánnyal szembeni dühből fordul a párthoz. A Merz-kormány pedig éppen ott veszít támogatást, ahol az AfD a legegyszerűbb válaszokat kínálja: az energiaáraknál, a migrációnál és az Ukrajnának nyújtott támogatásnál.

Ebben válik igazán érdekessé az Orbán-párhuzam. A magyar modell azért vonzotta az európai radikális jobboldalt, mert azt mutatta, hogy egy rendszerellenes politikai erő tartós kormányzati hatalommá alakíthatja a társadalmi elégedetlenséget. Németországban egyelőre az ellenkező irányú kísérlet zajlik: a politikai rendszer igyekszik megakadályozni, hogy az AfD áttörje a tűzfalat. 

Az orosz fenyegetések, kibertámadások és szabotázsakciók miatt a balti államok már nem egy gyors inváziót tekintenek az egyetlen veszélynek. A NATO keleti szárnyán erősödik a katonai jelenlét, miközben Moszkva Kalinyingrád esetleges elszigetelésére akár nukleáris válasszal is fenyeget.