Spanyolország;tüntetés;Madrid;Pedro Sánchez;Lakhatási válság;

Utcára vitte a lakhatási válság Spanyolországot, Sánchez előtt szűkül a mozgástér

Tízezrek vonultak utcára szombaton Madridban és mintegy ötven spanyol városban, miután a parlament elutasította a bérlők védelmét erősítő két sürgősségi rendeletet. A kisebbségi kabinet veresége tovább mélyítette a politikai válságot, és újra felerősítette az előre hozott választásról szóló találgatásokat.

Rendkívüli politikai feszültséget okozott Madridban, hogy a képviselőház pénteken egymás után utasította el a kisebbségi baloldali kormány két, sürgősséggel beterjesztett lakhatási rendeletét. Az első csomag 172 „igen” és 178 „nem” szavazattal bukott el, a másodiknál 166 támogató és 184 elutasító voks született. A kabinet a gyorsan erősödő lakhatási tiltakozásokra próbált választ adni, a parlamenti erőviszonyok azonban ezúttal is megmutatták, mennyire törékennyé vált Pedro Sánchez kormányzati hátországa.

A vereséget a Néppárt és a Vox mellett a Carles Puigdemont vezette, a kabinetet eddig kívülről támogató Junts szavazatai idézték elő. A katalán párt azzal érvelt, hogy a tervezett szabályok túl nagy terhet rónának a kisebb lakástulajdonosokra, és tovább szűkítenék a bérleti kínálatot. A kormány ezzel szemben úgy vélte, hogy a rendeletek egyszerre fékeznék a kilakoltatásokat, hosszabbítanák meg a szerződéseket és korlátoznák a spekulatív alapok mozgásterét. Sánchez közvetlenül a voksolás előtt arra figyelmeztette a képviselőket, hogy a társadalom hamar ítéletet mondhat döntésükről.

Az utcai válasz egy nappal később megérkezett. 

Október 3-án Madridban és nagyjából ötven további városban tízezrek tüntettek a drága lakhatás, a kilakoltatások és a bérlők gyenge jogi védelme ellen. A spanyol hatóságok a fővárosi menet résztvevőinek a számát mintegy 70 ezerre becsülték, a szervezők ennél jóval magasabb számról beszéltek. A demonstrálók egy része országos általános sztrájkot sürgetett, a bérlői szervezetek pedig jelezték, hogy ennek lehetőségéről a szakszervezetekkel is egyeztetnének.

A legtöbb megmozdulás békés volt, Valenciában azonban a rendőrség könnygázt és gumilövedéket vetett be, amikor tüntetők egy csoportja bejutott a Művészetek és Tudományok Városának a területére, ahol ingatlanpiaci rendezvényt tartottak. Madridban három szélsőjobboldali aktivistát vettek őrizetbe, miután megpróbálták megzavarni a demonstrációt. Barcelona és L’Hospitalet de Llobregat tervezett akcióit a heves esőzések miatt elhalasztották, így a tiltakozási hullám várhatóan a következő napokban is folytatódik.

A társadalmi felháborodás közvetlen előzménye a 87 éves Maricarmen Abascal kilakoltatása volt. A mozgásában korlátozott asszonyt madridi otthonából vitték el, miután az épület új tulajdonosa jelentősen megemelte a bérleti díjat. Az esetről készült felvételek országos felháborodást váltottak ki, a Puerta del Solon pedig tiltakozó tábor alakult. Az ügy azért talált ennyire erős visszhangra, mert a megfizethető lakhatás hiánya már nem kizárólag az alacsony jövedelműeket érinti: a nagyvárosokban stabil állással rendelkező fiatalok számára is egyre nehezebb önálló lakást bérelni.

A kormány elbukott csomagja adókedvezményt kínált volna azoknak a kisebb bérbeadóknak, akik mérséklik a lakbéreket, és átmenetileg megakadályozta volna a rászorulók kilakoltatását, ha az önkormányzat nem tud másik elhelyezést biztosítani. A tervek a bérleti szerződések meghosszabbítását és az úgynevezett keselyűalapok lakásvásárlásainak a korlátozását is tartalmazták. A jobboldal a tulajdonjog túlzott korlátozását kifogásolta, a Junts pedig azt állította, hogy a kabinet nem adott elég garanciát a kis bérbeadóknak.

A lakhatás politikailag különösen kényes ügy a spanyol miniszterelnök számára. 

Pedro Sánchezt korrupciós vizsgálatok és a kormánytöbbség szétesése gyengítette, a mostani konfliktus viszont olyan szociális témát állított a középpontba, amely a baloldal egészét képes mozgósítani. A Néppárt vezetője, Alberto Núñez Feijóo a parlamenti vereség után ismét választás kiírására szólította fel a kormányfőt, míg több kormánytag azt hangsúlyozta: a következő országos voksolás egyik fő kérdése éppen a lakhatás lehet.

Sánchez hivatalosan egyelőre nem jelentette be, hogy feloszlatná a parlamentet. Spanyol sajtóértesülések szerint a kormányfő és környezete mérlegeli az előre hozott választás lehetőségét, de a koalíción belül sincs teljes egyetértés az időzítésről. A szombati tömegtüntetések mindenesetre tovább növelték a nyomást: a kormánynak úgy kell új megoldást találnia a lakhatási válságra, hogy ehhez jelenleg nincs biztos parlamenti többsége.

A politikai patthelyzet ezért nem oldódott meg a két rendelet bukásával. A lakhatási mozgalom jelezte, hogy folytatja a mozgósítást, a Junts pedig továbbra sem ígért automatikus támogatást egy átdolgozott csomaghoz.

Ha a kabinet újra beterjeszti a szabályokat, ismét alkudoznia kell a katalánokkal és más regionális pártokkal; ha viszont választást kezdeményez, a kampány egyik legfontosabb témája a bérlők helyzete és az ingatlanpiac szabályozása lehet.

Karl-Heinz Wiesemann és Heinrich Timmerevers távozása ismét ráirányította a figyelmet a német katolikus egyház vezetőinek gondjaira. A visszaélési ügyek feltárása, a paphiány, a hívek számának apadása és az egyházmegyék átszervezése egyre inkább válságmenedzseri munkává teszi a püspöki hivatal működését.