Újabb fordulatot vett az észak-etiópiai háborús eszkaláció: a szövetségi hadsereg és a vele együtt harcoló milíciák közlése szerint visszafoglalták Alamata stratégiai városát, amelyet a tigréi erők az előző heti offenzíva során ellenőrzésük alá vontak. Alamata mintegy 120 kilométerre délre fekszik Mekellétől, és fontos közlekedési, illetve utánpótlási csomópont. A település a 2020-2022-es polgárháborúban is többször gazdát cserélt.
A mostani harcokban a Tigréi Népi Felszabadítási Fronthoz kötődő erők több északi repülőteret foglaltak el, valamint Afar és Amhara területén is támadásokat indítottak; a szövetségi erők drónokkal, tüzérséggel és szárazföldi alakulatokkal válaszoltak.
Mindez azt is jelenti, hogy a 2022-es pretoriai békefolyamat gyakorlatilag összeomlott.
A legfrissebb összecsapások humanitárius következményei gyorsan súlyosbodnak. A Reuters és az AP szerint a térség kórházaiba néhány nap alatt több száz sebesültet vittek, Afarban pedig mintegy 150 ezer ember kényszerült elhagyni otthonát. A kommunikációs hálózatok több helyen akadoznak vagy teljesen leálltak, ami megnehezíti a veszteségek független ellenőrzését. Ethiopian Airlines felfüggesztette a Tigrébe tartó járatait, korábban pedig a történelmi Lalibela repülőterének forgalma is leállt a környéken zajló harcok miatt. A lakosság készpénzt, élelmiszert és üzemanyagot próbál felhalmozni, attól tartva, hogy ismét elhúzódó háború és blokád következik.
Új szövetségek, régi ellenségek
A mostani konfliktus egyik legfontosabb újdonsága, hogy a TPLF több, korábban egymással is harcoló fegyveres csoporttal kötött szövetséget Abij Ahmed miniszterelnök kormányának megbuktatására. A koalícióhoz az Oromo Felszabadítási Hadsereg és amhara fegyveres csoportok is csatlakoztak. A közös politikai cél azonban nem szüntette meg a felek közötti történelmi ellentéteket, ezért a szövetség tartóssága bizonytalan. A katonai együttműködés mindenesetre lehetővé tette, hogy a tigréi erők egyszerre több irányban fejtsenek ki nyomást a szövetségi hadseregre.
Addisz-Abeba közben a konfliktus külső szereplőit is megnevezte. Birhanu Jula etióp vezérkari főnök Eritreát azzal vádolta, hogy pénzzel és más támogatással segíti a TPLF-et, és Szudánt, valamint Egyiptomot is a lázadók támogatójaként említette. Eritrea és Szudán visszautasította a vádakat; független bizonyíték egyelőre nem támasztja alá, hogy mindhárom ország közvetlenül támogatná a tigréi fegyvereseket. A gyanakvás hátterében a térség gyorsan romló államközi viszonyai állnak: Etiópia tengeri kijáratot keres, Eritreával ismét feszült a kapcsolata, Egyiptommal pedig a Nílus vizének megosztása miatt évek óta konfliktusban van.
A WHO-főigazgató bejelentette, hogy eritreai katonák megölték a nagybátyjátA mostani eszkaláció közvetlenül a 2022 novemberében Pretoriában megkötött békeegyezmény kudarcából nőtt ki. A megállapodás lezárta a két évig tartó háború legvéresebb szakaszát, de több kulcskérdés rendezetlen maradt. A tigréi erők leszerelése nem fejeződött be, Nyugat-Tigré hovatartozása továbbra is vitatott, és százezrek nem térhettek vissza otthonukba. A háborús bűncselekmények kivizsgálása és az elszámoltatás is elakadt. A felek egymást vádolták a vállalások megszegésével, miközben a régió gazdasági újjáépítése lassan haladt, a szolgáltatások és az ellátási láncok pedig törékenyek maradtak.
A béke megroppanását belső tigréi hatalmi válság is megelőzte. A TPLF-en belül hónapok óta éles vita zajlott arról, hogyan kellene viszonyulni a szövetségi kormányhoz és a megállapodás végrehajtásához. A regionális intézmények legitimációja közben gyengült, a leszerelés elhúzódott, a volt harcosok és a háborúból hazatérni próbáló családok pedig egyre türelmetlenebbek lettek. Ez a politikai bizonytalanság megnehezítette a tartós kompromisszumot, és hozzájárult ahhoz, hogy a katonai logika ismét előtérbe kerüljön.
Ennek a civilek fizetik meg az árát
A korábbi polgárháború a becslések szerint mintegy félmillió ember halálát okozta közvetlen erőszak, éhínség és az egészségügyi rendszer összeomlása révén. A mostani harcok emiatt különösen nagy félelmet keltenek. A térségben már a fegyveres összecsapások előtt is súlyos élelmezési gondok voltak, az aszály és a gazdasági válság miatt pedig sok család tartalékai kimerültek. A segélyszervezetek számára a frontvonalak, az útlezárások és a kommunikációs korlátozások ismét nehezítik a hozzáférést.
Az Afrikai Unió és az Egyesült Államok is a harcok azonnali mérséklését és a tárgyalásokhoz való visszatérést sürgette. Ennek azonban egyelőre kevés jele látszik. A tigréi offenzíva, a szövetségi ellentámadás és a szomszédos államokkal kapcsolatos kölcsönös vádak alapján a konfliktus már túlmutat azon a helyi hatalmi vitán, amelyből kiindult. Ha a frontok tovább szélesednek,
Etiópia újra egy olyan háborúba sodródhat, amely nemcsak a 130 milliós országot, hanem a már így is válságokkal terhelt Afrika szarva egészét destabilizálhatja.
A konfliktus gazdasági következményei is gyorsan terjedhetnek. A Tigrén és Amharán áthaladó utak fontosak az északi kereskedelem és a segélyszállítás számára, miközben Etiópia egész gazdasága magas adóssággal, inflációval és devizahiánnyal küzd. Egy újabb hosszú háború nemcsak a katonai kiadásokat növelné, hanem visszafogná a beruházásokat és tovább nehezítené az újjáépítést. A 2022-es béke egyik legfontosabb ígérete éppen az volt, hogy a fegyvernyugvás teret adhat a térség gazdasági normalizálódásának; ez az esély most ismét távolodik.
