Újabb fordulatot vett hétfőn a svéd kormányalakítás. Magdalena Andersson, a választáson győztes Szociáldemokraták vezetője bejelentette, hogy visszaadja Andreas Norlén házelnöknek a szeptember 18-án kapott kormányalakítási puhatolózó megbízását. Andersson azzal indokolta döntését, hogy a Balpárt közölte: a hétfői házelnökválasztáson a Mérsékelt Párthoz tartozó Norlén hivatalban maradását támogatja. A szociáldemokrata vezető szerint a tárgyalások egészét figyelembe véve jelenleg nincs lehetősége olyan kabinetet összeállítani, amelyet a 349 tagú Riksdag eltűrne. A döntés nem jelenti azt, hogy Andersson végleg kiszállt a kormányfői versenyből, de az első kísérlet ezzel lezárult, és a kezdeményezés ismét a házelnökhöz került.
A választást megnyerő ellenzéki négyesnek 176 mandátuma van, de nehéz közös nevezőt találni a kormányzásra e pártok számára. A szeptember 13-i választás rendkívül szoros eredményt hozott. A Szociáldemokraták, a Balpárt, a Zöldek és a Centrum Párt együtt 176 mandátumot szereztek, míg a Mérsékelt Párt, a Svéd Demokraták, a Kereszténydemokraták és a Liberálisok 173-at. A Szociáldemokraták 28,02 százalékkal és 99 mandátummal ismét a legnagyobb párt lettek. Ulf Kristersson ügyvezető miniszterelnök a végeredmény ismeretében benyújtotta lemondását, Norlén pedig Anderssont kérte fel elsőként arra, hogy mérje fel egy új kormány parlamenti támogatásának lehetőségét.
Mély ellentétek a parlamenti többségnél
A számtani többséget kezdettől két egymással nehezen összeegyeztethető feltétel gyengítette. A Balpárt azt követeli, hogy egy Andersson vezette kormányban valódi politikai befolyást, lehetőleg miniszteri posztokat kapjon. A Centrum Párt viszont a választás előtt és után is jelezte, hogy támogatná Anderssont miniszterelnökként, de nem fogad el olyan kabinetet, amelynek a Balpárt tagja. A centristák új vezetője, Elisabeth Thand Ringqvist középre húzó kormányzást akar, és kizárta a Svéd Demokratákkal való együttműködést is. Anderssonnak ezért úgy kellene egyetlen táborban tartania a négy ellenzéki pártot, hogy két közülük egymás kormányzati részvételét ellentétesen ítéli meg.
A Balpárt mostani házelnöki döntése ezt az ellentétet tette látványossá. Ida Gabrielsson alelnök az SVT Agenda című műsorában azzal érvelt Norlén mellett, hogy hosszú kormányalakításra lehet számítani, ezért a parlament élén tapasztalt és széles körben elfogadott személyre van szükség. Hangsúlyozta: nem bármelyik mérsékelt párti politikust támogatnák, hanem kifejezetten Norlént korábbi válságkezelő szerepe miatt. A Szociáldemokraták ezt politikai jelzésként értelmezték. Andersson azt mondta, ha a Balpárt és a jobboldali Tidö-pártok együtt képesek megállapodni a házelnök személyéről, akkor indokolt megvizsgálni, tudnak-e a kormánykérdésben is közös nevezőre jutni.
Svédország negatív parlamentarizmusa miatt nem kell többségi igen: az a döntő, hogy 175 képviselő ne szavazzon a jelölt ellen.
A kormányalakítás svéd rendszerében ezért a parlamenti matematika nem azonos egy hagyományos koalíciós többséggel. A miniszterelnök-jelölt hivatalba léphet akkor is, ha nincs mögötte 175 igen szavazat, feltéve, hogy legalább 175 képviselő nem voksol ellene. Ez tette lehetővé korábban több kisebbségi kabinet működését is. Ugyanakkor a mostani helyzetben éppen a kölcsönös vétók okozzák a nehézséget: a Centrum Párt nem akar Balpártot a kormányban, a Balpárt pedig nem akar újra olyan konstrukciót támogatni, amelyben a szavazatait természetesnek veszik, miközben érdemi beleszólást nem kap.
Norlén kezében a következő lépés
Andreas Norlén szerepe ezért ismét központivá válik. A mérsékelt párti politikus 2018 óta tölti be a Riksdag elnöki tisztségét, és a 2018-as választás után 134 napig tartó kormányalakítási folyamat irányításával szerzett pártokon átívelő tekintélyt. A Balpárt támogatása azt jelenti, hogy a Tidö-pártok szavazataival együtt biztos többség áll mögötte a házelnöki poszt megtartásához. A svéd alkotmányos rendszerben a házelnök nem pusztán a parlamenti ülések vezetője: ő tárgyal a pártvezetőkkel, ő választja ki a miniszterelnök-jelöltet, és ő terjeszti a Riksdag elé szavazásra.
Norlénnak legfeljebb négy miniszterelnök-jelöltet lehet a parlament elé vinnie. Ha mind a négyet elutasítják, rendkívüli választást kell tartani. A jelenlegi helyzetben több út is nyitva marad. A házelnök adhat újabb puhatolózó megbízást Anderssonnak, de felkérheti Kristerssont vagy más pártvezetőt is arra, hogy mérje fel egy alternatív kormány esélyeit. Kristersson hétfőn arról beszélt, hogy egy új jobboldali együttműködés nem feltétlenül ismételné meg a korábbi Tidö-konstrukciót, és akár szélesebb, ötpárti gazdaságpolitikai megállapodást is elképzelhetőnek tart.
A helyzetet tovább bonyolítja a dalarnai Borlängében indított választási csalási vizsgálat.
Az ügy egy Balpárt-jelölt szokatlanul magas személyes szavazatszámához kapcsolódik, és a választási felülvizsgálati testület akár részleges új szavazást is elrendelhet a körzetben. A hatóságok egyelőre nem neveztek meg gyanúsítottat, és a Reuters szerint egy esetleges megismételt voksolás valószínűleg nem változtatná meg alapvetően az országos erőviszonyokat, de a rendkívül szűk, 176-173-as mandátumarány miatt mindez nem jelentéktelen politikai szempontból.
A svéd választók így a szavazás után két héttel még nem tudják, milyen kormány vezeti majd az országot.
