A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának akadémikusai szerveztek konferenciát csütörtökön azzal a nem kis célkitűzéssel, hogy áttekintsék a NER alatt tapasztalt fejleményeket, és értékeljék 16 év örökségét. Az itt megfogalmazottak alapot jelenthetnek ahhoz a hosszú munkához, amely végül elvezethet egy minél egységesebb állásponthoz az intézményrendszer jövőjéről, azon belül is elsősorban a kutatóhálózat szerveződéséről és hovatartozásáról. A konferenciára még a stratégiai kérdések eldöntése előtt került sor, a szervezők szerint azonban a Tisza-kormány határozottan nyitott a párbeszédre. Meglátásaikat ezért az illetékes döntéshozókhoz is eljuttatják.
„Szakítanunk kell azzal a törekvéssel, amely politikai haszonszerzésből vezérelve élesen elválasztja, sőt szembeállítja egymással a magyar nemzet különböző világnézetű és politikai pártállású csoportjait, privilegizál egyeseket, diszkriminál másokat és ehhez történelmi magyarázatokat kreál” – foglalta össze több pontban a közeljövő sürgető feladatait Romsics Ignác.
A történész a lapunk Szép Szó mellékletében 2025 novemberében megjelent, Identitás és történelmi emlékezet című értekezésének gondolatait is felidézve hangsúlyozta a nemzeti mentális állapot és érzelmi egység helyreállításának szükségességét, de a tudomány művelőihez is szólt.
Romsics Ignác: Identitás és történelmi emlékezetRomsics Ignác szerint társadalmi vitát kell folytatni arról, hogy a XX. század leginkább kutatott korszakai, szellemi és politikai irányzatai közül „melyek képezhetik a demokratikus államvezetéshez visszataláló Magyarország emlékezetkultúrájának fundamentumát”, és kik azok a meghatározó személyiségek, akiknek helyet kell biztosítani ebben.
Szerinte azt is tudatosítani kell, hogy Magyarország a XI. század óta a keresztény Nyugat és Közép-Európa része. Emlékeztetett arra, hogy
a magyar társadalom 2003-ban maga döntött az Európai Unióhoz való csatlakozásról, nem pedig „különböző eurázsiai szerveződésekben vagy egyenesen Oroszországhoz” való közeledésről.
Romsics élesen bírálta azt a gyakorlatot is, amikor történészek politikai érdekek mentén hallgatnak el tényeket, vagy szépítenek meg egyes történelmi fejezeteket. „Történelmünket olyannak kellene elfogadnunk, amilyen az volt” – hangsúlyozta. Ezután a 2007-ben elhunyt Széchenyi-nagydíjas történész, az MTA egykori elnöke, Kosáry Domokos szavait idézve arra figyelmeztetett: az állami emlékezetpolitika soha nem kerülhet „a szellemi alvilág” mélységeibe.
Az elmúlt évek egyik „eredménye” Romsics szerint az is, hogy elengedhetetlenné vált a történelem- és irodalomtankönyvek felülvizsgálata, valamint a történelemmel foglalkozó intézetek működésének áttekintése. Szükségesnek tartja az állami rádiók és televíziók történelmi műsorainak újragondolását is: a jövőben „propaganda helyett” a hiteles történelmi ismeretterjesztésre kell helyezni a hangsúlyt.
Romsics Ignác mellett felszólalt Gyáni Gábor is, aki arról beszélt, hogy a humán- és társadalomtudományi kutatóhálózat jelenlegi állapotában fenntarthatatlan, ezért széles körű átalakításra szorul. Javaslata szerint minél hamarabb meg kellene alakulnia egy, „az akadémia és a mérvadó egyetemek által kiküldendő szakértői tudományos bizottságnak”. Ennek feladata lenne többek között annak szakmai megítélése, hogy a jövőben kik kerüljenek főhivatású kutatói státuszba.
Gyáni előadásában felidézte Békés Márton történész, a NER egyik meghatározó ideológusa, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója és a Kommentár folyóirat főszerkesztője korábbi kijelentéseit is. Békés egy írásában úgy vélekedett: „tekintélyes egyetemi katedrával és akadémiai fokozattal rendelkező történészek egy része úgy tekint a szocialista korszak kutatására, mint valamiféle hitbizományra. Ennek megfelelően kettős mércével mér. Mindazokat, akik nem hajlandók elfogadni ezt az állapotot és új kutatási irányt határoznak meg, új értelmezési kereteket alkalmaznak, megbélyegzik”.
Gyáni kritizálta ezeket az állításokat. Külön kitért arra, hogy
Békés annak a Kommentárnak a főszerkesztője, amely a történész közlése szerint tíz év alatt közel 30 milliárd forint állami támogatást kapott.
A háromórás konferencián többször szóba kerültek a tudományos élet finanszírozásának aránytalanságai. Rainer M. János történész például arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben a Kommentár támogatása Gyáni által ismertetett adatok szerint tízmilliárdos nagyságrendű volt,
a tudományos folyóiratok támogatására a Nemzeti Kulturális Alap évente mindössze 30–40 millió forintot biztosított.
Ez csak egyike volt azoknak az érveknek, amelyekkel az előadók azt igyekeztek alátámasztani: a humántudományok intézmény- és finanszírozási rendszere sürgős megújításra szorul.
A konferencia alkalmából Romsics Ignác, Rainer M. János és Gyáni Gábor mellett Benkő Elek, Hunyady György, Lővei Pál és Zsoldos Attila is írásos nyilatkozatot tett a terület jövőjéről. Ebben hangsúlyozták, elsőrendű céljuknak tekintik „a főhivatású magyar kutatóhálózat autonómiájának és egységének helyreállítását a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt”.
A nyilatkozat szerint a kutatóhálózat visszakerülése az Akadémiához elengedhetetlen. Irányító testülete szerintük könnyen korszerűsíthető lenne egyebek mellett a kutatók érdekképviseleti szervezeteinek bevonásával, valamint a hatáskörök és felelősségek pontos meghatározásával.
Úgy vélik, az MTA-hoz való visszakerülés teremtené meg leginkább annak lehetőségét, hogy „helyreállítsa a tudományirányítás szakszerűségét és köztestületi demokratizmusát”.
„Nincs az a »sajátos jogállású jogi személy«, amely helyettesíthetné a tudomány autonómiájának – jog és tapasztalat szerint – leginkább autentikus képviselőjét, a Magyar Tudományos Akadémiát” – fogalmaztak.
