Újra erősödik a feszültség Görögország és Törökország között. A két NATO-tag kapcsolata 2023 után látványosan javult, a szeptemberi fejlemények azonban azt mutatják, hogy a „nyugodt vizek” időszaka kifulladóban van. Törökország szeptember 24-én Denizkurdu I/2026 néven nagyszabású haditengerészeti gyakorlatot tartott az Égei-tenger délkeleti részén, miközben Athén a következő évek egyik legnagyobb fegyverkezési programját hajtja végre.
A viták középpontjában továbbra is a felségvizek, a kontinentális talapzat, a szigetek jogállása és a kelet-mediterrán tengeri övezetek állnak. A katonai modernizáció mindkét oldalon felgyorsult, miközben a regionális háborúk növelik a térség stratégiai jelentőségét.
A két ország közötti vita régi, de most jóval bizonytalanabb regionális viszonyok közepette tér vissza.
Athén augusztus végén mintegy hárommilliárd eurós megállapodást kötött Izraellel egy többrétegű légvédelmi rendszer kiépítésére. Az Achilles-pajzs program rakéták, repülőgépek és drónok ellen adna védelmet, és része a 2036-ig tervezett, nagyjából 28 milliárd eurós görög haderő-modernizációnak. A csomaghoz David’s Sling, SPYDER és BARAK MX rendszerek, többfeladatú radarok és új parancsnoki hálózat is tartozik.
Ankara ezt saját katonai erősödésével párhuzamosan figyeli. A török hadiipar az elmúlt években drónokat, rakétákat és hadihajókat fejlesztett nagy ütemben, és a Tagesschau friss beszámolója szerint Törökország több mint kétezer katonát vezényelt az Izmirtől délre fekvő partvidékre. Török elemzők ezt elrettentő jelzésnek tekintik, nem közvetlen háborús előkészületnek.
A 12 mérföldes választóvonal
Az egyik legérzékenyebb kérdés a görög felségvizek szélessége. Athén szerint az ENSZ tengerjogi egyezménye alapján joga van az Égei-tengeren is hatról 12 tengeri mérföldre kiterjeszteni őket. Törökország nem részese az egyezménynek, és arra hivatkozik, hogy az égei földrajz sajátosságai miatt egy ilyen lépés aránytalanul korlátozná mozgásterét. A török parlament 1995 óta háborús oknak, casus bellinek minősíti az esetleges görög kiterjesztést.
Athén szeptember elején diplomáciai jegyzékben ismét kifejezetten hivatkozott erre a jogára, miután Ankara tengeri parkokat hirdetett meg olyan térségekben, amelyeket Görögország saját kontinentális talapzatához tartozónak tekint. A görög kormány emellett vizsgálja a felségvizek 12 mérföldre bővítését Krétától délre. A lépés önmagában nem jelentené az égei teljes kiterjesztést, de világos jelzés lenne Ankarával szemben.
A NATO-tagság fékezi a konfliktust, de a két szövetséges korábban többször is fegyveres összecsapás közelébe jutott.
A másik tartós konfliktusforrás az úgynevezett szürke zónák kérdése. Törökország szerint több kisebb sziget és lakatlan szikla szuverenitása nem rendezett egyértelműen, míg Görögország a lausanne-i és párizsi szerződésekre hivatkozva ezt elutasítja. Ehhez társul a török Mavi Vatan, vagyis Kék Haza doktrína, amely szélesen értelmezi Ankara tengeri érdekszféráját a Fekete-, az Égei- és a Földközi-tengeren.
Athénban a koncepciót sokan a fennálló tengeri viszonyok felülvizsgálatára irányuló törekvésként értelmezik. Ankara ezzel szemben azt állítja, hogy csupán meg akarja akadályozni, hogy a török partokhoz közeli görög szigetek a teljes kelet-mediterrán tengeri tér felosztását meghatározzák. A nézetkülönbség közvetlen gazdasági tétje a földgázkutatás, az elektromos összeköttetések és a tengeri infrastruktúra elhelyezése.
Görögország, Ciprus és Izrael az elmúlt években egyre szorosabb energia- és védelmi együttműködést alakított ki, amit Ankara rendszeresen saját regionális mozgásterének szűkítéseként értelmez. A tervezett Görögország–Ciprus villamosenergia-összeköttetés nyomvonala ezért nem csupán gazdasági, hanem szuverenitási kérdéssé is vált. A szeptember 24-i török hadgyakorlat időzítése szintén erős politikai jelzés volt: a délkeleti Égei-tengeren fregattok, repülőgépek és helikopterek vettek részt a manőverekben.
Fékező erők még működnek
A feszültség növekedése ellenére mindkét kormány fenntartja a kommunikációs csatornákat. Februárban Recep Tayyip Erdoğan és Kiriákosz Micotákisz még arról beszélt Ankarában, hogy a viták nem megoldhatatlanok, a görög kormányfő ugyanakkor ismét a török casus belli visszavonását kérte. A NATO-nak elemi érdeke két délkeleti tagállama közötti fegyveres incidens elkerülése.
A veszély ezért kevésbé egy tudatosan elindított háború, mint egy rosszul kezelt légi vagy tengeri incidens. Az 1996-os Imia–Kardak-válság emléke mutatja, milyen gyorsan kerülhetnek katonák közvetlenül egymással szembe. A sűrűbb hadgyakorlatok, a fegyverkezés és az egyre keményebb diplomáciai üzenetek miatt most ismét nagyobb jelentősége van azoknak a válságkezelési csatornáknak, amelyek az elmúlt három év enyhülését is lehetővé tették.
