Még alig ért véget a berlini tartományi választás, a győztes Baloldal párt (Die Linke) máris olyan botránnyal szembesült, amely közvetlenül befolyásolhatja a koalíciós tárgyalásokat. A radikális baloldali politikai erő szeptember 20-án 25,3 százalékkal végzett az első helyen, és története legjobb berlini eredményét érte el. Csúcsjelöltje, Elif Eralp az SPD-vel és a Zöldekkel alakíthatna többséget, a két lehetséges partner azonban egyértelművé tette: a kormányzati együttműködéshez a pártnak hitelesen kell kezelnie az antiszemitizmussal és a szervezett bűnözéshez fűződő kapcsolatokkal kapcsolatos ügyeket. A konfliktust Ferat Koçak neuköllni szövetségi parlamenti képviselő korábbi üzenetváltása robbantotta ki Firas Remmóval, a berlini Remmo család egyik tagjával.
A választási győzelem önmagában kevés: a Baloldalnak most a lehetséges koalíciós partnerek politikai bizalmát is meg kell szereznie. A nyilvánosságra került üzenetekben Koçak barátságos hangnemben válaszolt Firas Remmónak, miközben a politikus azt állítja, akkor nem tudta, kivel áll kapcsolatban.
A helyzetet súlyosbította, hogy a választási estén Issa Remmo, a család feje megjelent a Baloldal egyik neuköllni rendezvényén.
A párt vezetése szerint nem hívták meg, és távozásra szólították fel. Koçak az ügy tisztázásáig felfüggesztette részvételét a Bundestag belügyi bizottságának munkájában. A Remmo család több tagját korábban látványos berlini és drezdai műkincsrablások miatt ítélték el, ezért a név Németországban szorosan összekapcsolódott a szervezett bűnözésről szóló közéleti vitákkal.
Antiszemitizmus a tárgyalóasztalon
A koalíciós tárgyalások ennél szélesebb problémakört érintenek. A Baloldalon belül régóta vita zajlik Izrael, a gázai háború és a palesztinpárti aktivizmus megítéléséről. A párt vezetése hivatalosan elutasítja az antiszemitizmust és a politikai erőszak dicsőítését, de több berlini rendezvény és helyi szervezeti konfliktus miatt az SPD és a Zöldek attól tartanak, hogy az elhatárolódás a gyakorlatban nem elég következetes.
A választási ünnepségen egy másik vitatott szereplő, Ibrahim Ibrahim jelenléte is újabb kérdéseket vetett fel; német sajtóbeszámolók palesztin fegyveres csoportok támogatójának írták le.
Elif Eralp az elmúlt napokban azt hangsúlyozta, hogy vezetése alatt Berlinben a zsidó, muszlim és más kisebbségi közösségek biztonsága egyaránt alapelv lesz, a Zöldek és az SPD azonban nem elégednek meg általános nyilatkozatokkal. Felix Banaszak zöldpárti társelnök jelezte: a koalíciós folyamat kimenetele attól is függ, milyen konkrét következményekkel járnak a vitatott ügyek. Az SPD szövetségi vezetése szintén azt várja el, hogy a Balpárt világos határokat húzzon mind az antiszemitizmussal, mind a bűnözői körökkel való érintkezéssel szemben.
A berlini kormányalakítás egyik fő feltétele az lett, hogy a Baloldal személyi döntésekkel is bizonyítsa elhatárolódását.
Politikailag Eralp helyzete azért különösen kényes, mert a választást elsősorban lakhatási és megélhetési programmal nyerte meg. A Die Linke a nagy ingatlancégek lakásállományának köztulajdonba vételét, szigorúbb bérleti korlátokat és olcsóbb közösségi közlekedést ígért. Ezekhez azonban stabil parlamenti többség kell. Ha a botrányok miatt az SPD vagy a Zöldek elzárkóznak, a párt győzelme könnyen kormányzati eredmény nélkül maradhat.
A győzelem ára
A koalíciós matematika tehát politikai önvizsgálatra kényszeríti a Baloldalt. A szövetségi pártvezetés gyorsan elhatárolódott a nem kívánt vendégektől, Koçak pedig hátrébb lépett, de a lehetséges partnerek ennél tartósabb garanciákat várnak. A következő tárgyalásokon ezért várhatóan nemcsak lakhatásról, közlekedésről és költségvetésről lesz szó, hanem arról is, milyen belső szabályokkal kezelik a szélsőséges kijelentéseket és a tisztázatlan személyes kapcsolatokat.
Berlinben így paradox helyzet alakult ki: a választók a hagyományos pártokkal szembeni elégedetlenségüket fejezték ki, de a győztesnek éppen a kormányzóképesség klasszikus feltételeinek kell megfelelnie. Eralp számára a következő hetek feladata nem csupán a többség összerakása lesz, hanem annak bizonyítása is, hogy a párt képes fegyelmezni saját szervezeteit.
