Az elmúlt napokban idehaza komoly vitát váltott ki a magyar kormány azon döntése, hogy a magas világpiaci árak miatt idén összesen 20 ezer forintos automatikus támogatást kapnak a 150 lóerőnél kisebb teljesítményű dízelautók tulajdonosai. Egyelőre a támogatás az idei évre szól, és 20 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Ha jövőre folytatódna a program, az havi 5 milliárddal számolva további 60 milliárd forintos kiadást jelentene – amire nincs igazán fedezet a 2027-es költségvetésben.
A környező országokban is beavatkoznak a kormányzatok az üzemanyagárakba, a hét végén a német kormányfő, Friedrich Merz jelentett be adócsökkentéseket. A kormányzati döntéseket szinte minden országban egyszerre bírálják és támogatják a különböző körök, de a legnagyobb felfordulást az USA-ban okozhatják a magas dízel- és üzemanyagárak, ahol novemberben félidős kongresszusi választások lesznek.
Az USA gazdaságát a dízel mozgatja, a logisztika jelentős részben a közúti és vasúti teherszállításra támaszkodik – emiatt egyre nagyobb az aggodalom az amerikai cégek és elemzők körében a rekordmagas üzemanyag- és dízelárak miatt.
A múlt hét végén történelmi csúcsra emelkedett az USA-ban a dízelüzemanyag kiskereskedelmi ára: gallononként (1 US gallon = 3,8 liter) 6,45 dollárt kértek a kutakon a dízelért. Ez literenként 540 forintos árat jelent, ami messze van a magyarországi, 700 forint feletti üzemanyagáraktól, de az összehasonlítást jelentősen torzítja az üzemanyagok hatalmas európai adótartalma. Európában az üzemanyag kiskereskedelmi árát magas áfa és jövedéki adó is terheli, nem beszélve az egyéb nemzeti sajátosságokról, mint például Magyarország esetében a kiskereskedelmi adó vagy épp a készletezési díj. Az USA-ban ezzel szemben hagyományosan alacsonyak az adók: leginkább néhány tíz centes jövedéki adó épül az árba, míg az áfát nem is nagyon ismeri az USA adózása.
Szeptember 30-án jön a húszezer forintos dízeltámogatás első részleteMíg a benzinárak emelkedése elsősorban az amerikai háztartások költségvetését terhelte meg, az amerikai gazdaság számára a rekordmagas dízelárak aggasztóbbak – nyilatkozta Sam Stovall, a CFRA Research vezető befektetési stratégája a MarketWatchnak. Stovall szerint jelenleg az USA gazdasága számára az jelenti a fő kockázatot, hogy a dízelárak tartósan magasak maradnak – és továbbra is felfelé irányuló inflációs nyomást gyakorolnak –, mivel a vállalatok át fogják hárítani az emelkedő költségeket a fogyasztókra.
További aggodalomra ad okot – nem csak az USA-ban –, hogy az iráni háború felhajthatja a nyersolaj árát, amely az elmúlt hetekben már hordónként 100 dollár fölé emelkedett, és még magasabbra kerülhet a novemberi amerikai félidős választások előtt.
Akár 140 dollárig is emelkedhet az olajár?
Megválaszolhatatlan kérdés az olaj ára – mondta Jeff Schulze, a Franklin Templeton Intézet vezető befektetési stratégája, megjegyezve, hogy nagyjából hat hét van hátra a félidős választásokig. Az elemző a MarketWatch kérdésére nem zárta ki, hogy az olajárak akár 140 dollárig is emelkedhetnek a következő hetekben.
Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv: az elemző ugyanis arra számít, hogy Donald Trump amerikai elnök épp a választások miatt igyekszik majd kiutat találni az iráni konfliktusból. A konfliktus lezárása az egész világon mérsékelheti az olajárakat, így az USA-ban a kormányzó republikánusok számára kedvezőbb választási helyzetet teremthet.
Nem véletlen, hogy Donald Trump amerikai elnök figyelme az amerikai benzinárakról a dízelárakra fordult, sőt felszólította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy Ukrajna hagyjon fel az orosz kőolaj-finomítók elleni támadásokkal, amelyek Trump szerint globális dízelhiányhoz vezettek. Az amerikai elnök ugyanakkor újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy szerinte az USA iráni háborújának nincs köze a globális dízelhiány kialakulásához.
Száz dollár felett jár a Brent, húszi rakéták és drónok fenyegetik újra Szaúd-Arábia stratégiai fontosságú olajiparátA Reuters elemzése árnyalja az elnöki kijelentést: Ron Bousso, a Reuters Energy rovatvezetője kommentárjában rámutat, hogy a világ legnagyobb dízel- és fűtőolaj-exportőre a Közel-Kelet volt napi 1,5 millió hordóval, őket követte Oroszország napi 800 ezer hordóval. Az energia-infrastruktúra – különösen a kőolaj-finomítók – mind az iráni, mind az orosz–ukrán háborúban kiemelt célponttá lettek az elmúlt hónapokban, ami veszélyesen szűkössé tette a világ dízelkészleteit.
Nem az olajhiány a fő gond, a probléma sokkal rosszabb
A légicsapások idén számos finomítót megrongáltak a Perzsa-öbölben, míg más létesítmények kénytelenek voltak csökkenteni a működésüket, miután elvesztették a nyersanyaghoz való hozzáférésüket. A régió dízelolajexportja több mint 50 százalékkal esett vissza március és augusztus között.
Aztán jött a második csapás. Az évek óta tartó ukrán dróntámadások megbénították az orosz finomítókat, és júliusban Moszkva dízelexport-tilalmat vezetett be. Szeptemberre Oroszország hat legnagyobb dízelgyártó finomítója közül három vagy jelentősen csökkentette a termelést, vagy teljesen leállt.
Ennek eredményeként az Oroszországból és a Perzsa-öbölből származó összesített dízelexport nagyjából kétharmadával csökkent a 2025-ös szinthez képest, ami olyan hiányt hagyott maga után, amelyet a világ többi része nehezen tud pótolni. Az árak ennek megfelelően reagáltak.
Az európai dízel határidős árfolyama ezen a héten rekordmagasságba emelkedett, hordónként 210 dollárra, míg az amerikai kiskereskedelmi dízelárak most először haladták meg a gallononkénti 6 dollárt.
A dízelválság nem maga az áremelkedés miatt riasztó, hanem a kiváltó okok miatt – állítja a Reuters szakújságírója. A fő probléma már nem a nyersolaj hiánya, hanem a nyersolajat üzemanyaggá alakító finomítói kapacitás súlyos hiánya az egész világon. A Reuters szerint egyetlen okunk van arra, hogy ne pánikoljunk: az inflációval korrigálva a dízelárak ma jóval a 2008-as és 2022-es csúcsok alatt maradnak. De míg ezeket a korábbi kiugrásokat nagyrészt az ellátási zavaroktól való félelem okozta, a mostani emelkedés más: a finomítói kapacitás tényleges kiesését, a korlátozott olajáramlást és a kimerült készleteket tükrözi. A Trump-adminisztrációnak kevés eszköze van az ügyben. Az amerikai dízelolajexport korlátozása, amelyet egyes politikusok is javasolnak, csak rövid távú enyhülést hozhatna. Egy tartós tűzszünet a Közel-Keleten és a Hormuzi-szoros teljes újranyitása minden bizonnyal lehűtené az energiapiacot. De még ebben az esetben is hónapokba telne az olajszállítások normalizálódása, míg a sérült finomítók újjáépítése évekig is eltarthatna.
