Élesedett a vita az Európai Unió következő, 2028 és 2034 közötti költségvetéséről. Németország, Dánia, Finnország, Hollandia és Ausztria vezetői közösen azt követelik, hogy a Bizottság közel kétezermilliárd eurós javaslatát több százmilliárd euróval csökkentsék. Szerintük a jelenlegi terv túl sok, előre kiosztott támogatást és transzfert tartalmaz, miközben túl kevés forrást hagy a közös védelemre, versenyképességre, innovációra és az illegális migráció elleni fellépésre.
A Bizottság tervezete az uniós bruttó nemzeti jövedelem mintegy 1,26 százalékának felel meg, és nominálisan körülbelül hatvan százalékkal nagyobb a jelenlegi hétéves keretnél. A javasolt összegből ráadásul jelentős részt vinne el a járvány utáni helyreállítási alap közös adósságának törlesztése, ezért a nominálisan nagyobb keret nem jelent ugyanekkora szabadon elkölthető többletet.
A vita már nem arról szól, kell-e többet költeni védelemre és versenyképességre, hanem arról, ki fizesse ennek az árát.
A Bizottság 2025 nyarán bemutatott terve egyszerre próbál forrást találni a hagyományos uniós politikákra és az új stratégiai feladatokra. A következő ciklusban több pénz kellene védelemre, iparpolitikára, Ukrajna támogatására, bővítésre és technológiai beruházásokra, miközben a közös helyreállítási hitel törlesztése is megkezdődik.
Az Európai Bizottság figyeli Magyarország tevékenységét a jogállamiság helyreállításának ügyébenA nettó befizető országok azt mondják, hogy a tagállami költségvetésekben zajló takarékosság mellett Brüsszel sem növelheti automatikusan a kiadásokat. A nettó kedvezményezettek viszont attól tartanak, hogy a csökkentés elsősorban a kohéziós és agrárforrásokat érintené. A konfliktust fokozza, hogy az új feladatok nem váltják fel a régieket. Az EU egyszerre akar több pénzt fordítani védelemre és versenyképességre, miközben a gazdák és a szegényebb régiók sem szeretnének kevesebbet kapni a jelenlegi programokból.
Öt ország húzta meg a vonalat
A napokban nyilvánosságra hozott közös álláspont szerint Berlin, Koppenhága, Helsinki, Hága és Bécs nem a teljes uniós költségvetés visszavágását tekinti célnak, hanem a szerkezet átalakítását. Több közös beruházást és kevesebb automatikusan visszaosztott támogatást szeretnének. Ez különösen érzékeny kérdés Közép- és Kelet-Európában, ahol a felzárkóztatási pénzek a beruházások jelentős részét finanszírozzák.
A mezőgazdasági támogatások csökkentése pedig Franciaországtól Lengyelországig komoly politikai ellenállást válthat ki. A Bizottság emellett egyszerűsítené a szerkezetet és nagyobb nemzeti programokba vonná össze a kohéziós és agrárforrások egy részét. A régiók és az Európai Parlament több frakciója attól tart, hogy ezzel túl nagy hatalom kerülne a tagállami kormányokhoz.
Brüsszeli pénzcsata: hat nettó befizető több száz milliárdos vágást követel 2028 utánA bevételi oldalon sem könnyebb a kompromisszum. A Bizottság új saját forrásokkal csökkentené a tagállami befizetésektől való függést, többek között a kibocsátáskereskedelmi rendszerből és a karbonvámokból származó bevételekkel, valamint nagyvállalati hozzájárulással. Több nettó befizető ország azonban új uniós adók helyett a meglévő kiadások átrendezését támogatná. Spanyolország közben azt javasolta, hogy a járvány utáni közös hitel törlesztését hosszabbítsák meg 2058-ig; a Reuters szerint ez mintegy hetvenmilliárd eurónyi mozgásteret teremthetne a következő ciklusban. Az új saját források körüli vita politikailag azért is nehéz, mert az uniós bevétel növelése a nemzeti parlamentekben könnyen új adóként jelenik meg. A nettó befizetők egy része ezért inkább kiadáscsökkentéssel teremtene helyet az új prioritásoknak.
A végső alkuhoz valamennyi tagállam beleegyezése kell, ezért egyetlen kormány is képes blokkolni a teljes hétéves keretet.
Magyarország számára a tárgyalás egyszerre szól a keret nagyságáról és a pénzek elosztási szabályairól. António Costa, az Európai Tanács elnöke szeptember elején Budapesten egyeztetett Magyar Péter miniszterelnökkel a következő költségvetésről és a bővítésről. Magyar a találkozó után azt közölte, hogy csak a magyar érdekeknek megfelelő megállapodást támogatja.
Budapest szempontjából kulcskérdés marad a kohéziós és mezőgazdasági források súlya, valamint az, milyen jogállamisági és teljesítési feltételekhez kötik majd a kifizetéseket. A magyar kormány számára a pénzügyi alku összekapcsolódik a korábbi forrásviták lezárásával is. A következő ciklus szabályai hosszabb távon meghatározhatják, mennyi pénzt kap Magyarország, és milyen feltételek teljesítéséhez kötik a hozzáférést.
Az év végéig kellene alkudni
Az uniós vezetők célja, hogy 2026 végéig politikai megállapodás szülessen, mert a 2028-as indulás előtt az Európai Parlament jóváhagyására és a saját forrásokról szóló döntés nemzeti megerősítésére is szükség lesz. Az ősz három egymást követő csúcstalálkozója ezért döntő lehet. Ha a tagállamok nem fogadnak el új bevételi forrásokat, a lehetőségek szűkülnek: vagy nagyobb nemzeti befizetésekre, vagy kisebb kiadásokra lesz szükség.
A következő hónapokban dől el, hogy az EU a hagyományos támogatási modell megtartása mellett finanszírozza-e az új stratégiai feladatokat, vagy a védelem és versenyképesség érdekében jelentősen átrendezi a közös költségvetést. A költségvetési tárgyalások hagyományosan az utolsó pillanatig tartanak, mert minden ország saját nettó pozícióját, ágazati érdekeit és politikai engedményeit védi. A mostani vita nehezebb a szokásosnál, mert az EU egyszerre akar új feladatokat vállalni és korlátozni a tagállami terheket.
