Két vasárnapi tartományi választás dönt Friedrich Merz sorsáról

Németországban vasárnap két választás is egyszerre méri fel a szövetségi kormány és Friedrich Merz kancellár politikai helyzetét. Mecklenburg–Elő-Pomerániában tartományi parlamentet, Berlinben pedig képviselőházat választanak. A kampány utolsó napjaiban a legfontosabb változás, hogy az északkeleti tartományban szorosabbá vált a verseny: a ZDF szeptember 17-i Politbarometer Extra felmérése az SPD-t 37, az AfD-t 36 százalékra mérte. Egy héttel korábban még több intézet az AfD vezetését mutatta.

A CDU helyzete ettől függetlenül súlyos. A legfrissebb mérésekben hat-hét százalék körül áll Mecklenburg–Elő-Pomerániában, vagyis már az ötszázalékos parlamenti küszöb közelségébe került. A párt 2021-ben még 13,3 százalékot szerzett. A szociáldemokrata miniszterelnök, Manuela Schwesig ezzel szemben személyes népszerűségére építve az utolsó hetekben visszahozta az SPD-t a versenybe, miközben az AfD korábbi, többpontos előnye elolvadt.

A Forschungsgruppe Wahlen legutóbbi felmérésében a Balpárt, a Die Linke 22 százalékkal állt az első helyen, a CDU 20, az AfD 18, a Zöldek 15, az SPD 12 százalékot kapott. A fővárosi kampány egyik fő témája a lakhatási válság: a bérleti díjak 2014 óta csaknem megkétszereződtek, miközben 2040-ig több mint kétszázezer új lakásra lehet szükség. A választás ezért itt kevésbé a migrációról, inkább a megfizethető lakhatásról és a városfejlesztésről szól.

Szász-Anhalt után újabb figyelmeztetés

A CDU számára a vasárnapi szavazás azért különösen érzékeny, mert két héttel korábban súlyos vereséget szenvedett Szász-Anhaltban. A szeptember 6-i tartományi választást az AfD 43,8 százalékkal nyerte, a CDU 17,2 százalékra esett vissza. Ez a kereszténydemokraták történetének leggyengébb szász-anhalti eredménye volt, és országos vitát indított arról, hogyan lehet megállítani az AfD előretörését anélkül, hogy a CDU feladná a vele szemben alkalmazott politikai elkülönítést.

A szövetségi felmérések is nyomást helyeznek Merzre. A nyár végi kutatásokban az AfD többnyire 27-29 százalék között, a CDU/CSU pedig 18-23 százalék között mozgott. Ezek pillanatfelvételek, nem választási előrejelzések, de azt jelzik, hogy a 2025-ben kormányra került kancellár pártja elvesztette korábbi előnyét. A CDU-n belül emiatt erősödött a vita a gazdaságpolitikáról, a migrációról, az energiaárakról és Merz vezetési stílusáról.

A közel-keleti háború miatt az üzemanyagárak meredeken emelkedtek, és Németországban a benzin ára meghaladta a két eurót literenként. Az eredeti kézirat állítása azonban már elavult, hogy Berlin nem avatkozik be: a szövetségi kormány szeptember 18-án 17 centes literenkénti adócsökkentést jelentett be október 1-jétől az év végéig, mintegy 2,5 milliárd eurós költségvetési hatással.

Nem automatikus bizalmi szavazás

Eltérő értékelések látnak napvilágot a két vasárnapi választás politikai következményeiről. Egyes vélelekedések szerint ha a CDU Mecklenburg-Elő-Pomerániában 5 százalék alá megy, Mert aligha maradhat a kancellári székben. Mások nem vitatják a vasárnapi eredmény jelentőségét, de úgy vélik, azok nem döntik el Merz kancellárságát. Legalábbis nem gyorsan. Ők arra hivatkoznak, hogy Németországban a kormányfő leváltásához a Bundestagban konstruktív bizalmatlansági indítványra van szükség, vagy Merznek magának kellene lemondania. A CDU vezetése összehívhat rendkívüli tanácskozásokat és követelhet irányváltást, de egy tartományi választási vereség önmagában nem távolítja el a kancellárt.

Csakhogy a gyenge eredmény nyomán még jobban megrendülhet Merz párton belüli tekintélye. Ha a CDU Mecklenburg–Elő-Pomerániában a küszöb közelében marad, és Berlinben is visszaesik, tovább erősödhetnek azok a hangok, amelyek gyorsabb gazdasági könnyítést, szigorúbb migrációs politikát vagy személyi változásokat követelnek. Ha viszont a kereszténydemokraták a vártnál jobban szerepelnek, Merz átmeneti mozgástérhez juthat a reformjai folytatásához.

A tartományi kudarcok után a koalíciós partnerek könnyebben követelhetnek saját prioritásokat, miközben a CDU/CSU frakciója gyorsabb gazdasági fordulatot sürgethet. Merznek ezért nemcsak a közvélemény felé kell válaszolnia a választási eredményekre, hanem a saját pártján és a kormányon belül is új kompromisszumokat kell keresnie.

A vasárnapi voksolás után ezért az első reakciók legalább annyira szólnak majd a pártvezetőségek belső erőviszonyairól, mint a két tartomány kormányalakításáról.

A választás másik kérdése az AfD tényleges kormányzati lehetősége. Mecklenburg–Elő-Pomerániában a párt első vagy második helye önmagában még nem jelent hatalomátváltást, mert a többi parlamenti erő jelenleg kizárja a koalíciót vele. Berlinben hasonló a helyzet. A vasárnapi eredmények ezért elsősorban azt mutatják majd meg, mennyire töredezett a német pártrendszer, és mekkora politikai árat fizet a szövetségi kormány a gazdasági és társadalmi elégedetlenségért.