Az elmúlt hónapokban látványosan összekapcsolódott a mesterséges intelligencia fejlődése és a nyersanyagpiac. A legújabb jelzés erre, hogy Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter és Ho Li-feng kínai miniszterelnök-helyettes New Yorkban az AI mellett a ritkaföldfémek ellátásáról is egyeztet. A két téma már nem választható el egymástól: a modellek tanításához és futtatásához szükséges adatközpontok, az őket kiszolgáló villamos hálózatok, a félvezetőipar és a védelmi szektor mind nagy mennyiségben igényelnek rezet, galliumot, germániumot, kobaltot és más kritikus ásványokat.
A réz ára augusztusban a londoni fémtőzsdén tonnánként 14 300 dollár fölé emelkedett, közel a történelmi csúcshoz. A drágulásban az amerikai vámpolitika körüli bizonytalanság, a kínai kereslet, bányászati kiesések és kohászati zavarok egyszerre játszottak szerepet. Az AI-bővülés ehhez hosszabb távú keresleti nyomást ad. Az S&P Global januári becslése szerint a világ éves rézigénye 2040-re a 2025-ös 28 millió tonnáról 42 millió tonnára nőhet, és a növekedés egyik fő forrása az adatközpontok, a robotika és a védelmi ipar terjeszkedése lesz.
Az IEA 2026-os kritikusnyersanyag-jelentése ugyancsak arra figyelmeztet, hogy bár új beruházások javítottak az ellátási kilátásokon, 2035-ben a várható rézkínálat még mindig mintegy negyedével maradhat el a szükséglettől. A technológiai ipar tehát egy olyan erőforrásért versenyez, amelyre ugyanúgy szükség van az elektromos hálózatok bővítéséhez, a megújuló energiához, a járműgyártáshoz és a hagyományos háztartási berendezésekhez.
Felértékelődnek a bányák
A helyzet különösen kedvező lehet a nagy réztermelőknek. Peru a világ egyik vezető kitermelője, ezért a magasabb árak növelik exportbevételeit és javíthatják a beruházási kilátásokat. A korábbi nyersanyagbummok ugyanakkor azt is megmutatták, hogy a kedvező ciklus önmagában nem teremt tartós fejlődést. A bevételek gyorsan eltűnhetnek, ha az államok nem fordítják őket infrastruktúrára, oktatásra és olyan feldolgozóiparra, amely a nyersanyag helyett magasabb hozzáadott értékű termékeket képes exportálni.
Afrikában a Kongói Demokratikus Köztársaság az iskolapélda.
Az ország a globális kobaltkitermelés meghatározó szereplője és a réz tekintetében is egyre fontosabb.
Korábban teljes kobaltexport-tilalom volt érvényben az országban, de Kinshasa a 2025- kvótarendszerre állt át, 2026 nyarán pedig új szabályokkal a réz- és kobaltkoncentrátumok kivitelét korlátozta, miközben bizonyos stratégiai projektek számára mentességet enged. A cél változatlan: minél több feldolgozási lépést az országon belül tartani.
Szeptemberben Kinshasa külön munkacsoportot is létrehozott az Egyesült Államokkal kötött stratégiai ásványi megállapodás végrehajtására.
Ez jól mutatja, hogy a kritikus nyersanyagokért folyó verseny már nem pusztán üzleti kérdés. Washington alternatív ellátási láncokat akar kiépíteni, Peking pedig továbbra is rendkívül erős a finomításban és a feldolgozásban. A kobalt nagy részét ma is kínai üzemek dolgozzák fel, és több ritka fém esetében még nagyobb a kínai koncentráció.
Kína marad a szűk keresztmetszet
A gallium és a germánium példája különösen érzékeny. Kína exportkorlátozásai három év alatt sem vezettek ahhoz, hogy a nyugati országok gyorsan önálló ellátási láncot építsenek ki. A chipekhez, optikai rendszerekhez és védelmi technológiákhoz szükséges fémek ára magas maradt, miközben az új európai és észak-amerikai projektek csak lassan jutnak el a tényleges termelésig. Az AI terjedése ezen a ponton közvetlenül találkozik a geopolitikával: minél több számítási kapacitás épül, annál fontosabbá válik, ki ellenőrzi a finomítást és a speciális anyagok piacát.
Európa számára ezért a probléma nem csak az, hogy elegendő nyersanyaghoz jusson. A kontinensnek egyszerre kell több beszállítót találnia, saját feldolgozó kapacitást kiépítenie, újrahasznosítást fejlesztenie és hosszú távú megállapodásokat kötnie Afrikában, Dél-Amerikában és más térségekben. Az IEA szerint a beruházások nőnek, de a bányászat gyorsabban bővül, mint a finomítás és a feldolgozás, ezért az ellátási lánc legérzékenyebb pontjai továbbra is fennmaradnak.
A nyersanyagpiaci fordulat a nagy bányacégek eredményeiben is megjelent.
A Rio Tinto első féléves nyeresége 43 százalékkal nőtt, miközben a réz- és alumíniumüzletág először nagyobb súlyt adott a profitnak, mint a vasérc. Ez azért fontos jelzés, mert a vállalatok beruházási döntései már évekre előre az elektrifikáció, az adatközpontok és a hálózatfejlesztés együttes keresletével számolnak.
A mesterséges intelligencia így nemcsak a szoftverpiacot alakítja át. Az adatközpontok energia- és fémigénye miatt a technológiai verseny egyre inkább bányákhoz, kohókhoz, elektromos hálózatokhoz és kereskedelmi megállapodásokhoz kötődik. A nyersanyagban gazdag államok ebből nagyobb alkupozíciót nyerhetnek, de csak akkor, ha a mostani konjunktúrát nem egyszeri exportbevételként, hanem saját ipari kapacitásuk kiépítésére használják fel.
A Pentagon szerint nemzetbiztonsági érdek, hogy az USA megnyerje az AI-versenyt