Amikor Magyarországon az Orbán-rezsim idején diktatúrát kiáltott az „óellenzék”, rendre az a válasz jött, hogy hazánkban demokratikus választások vannak, senkit sem hurcol el a titkosrendőrség, bárki bármikor, bárhol szabadon kifejtheti rendszerkritikus gondolatait. Formálisan valóban nem volt diktatúra minálunk, de fokozatosan és vészes sebességgel száguldottunk afelé egy olyan úton, amit Vlagyimir Putyin rendszere taposott ki a világ autoriter hajlamú, de látszatdemokratikus keretek között tetszelgő vezetők számára. Hogy mennyire jogos volt a félelem, azt a vasárnapig tartó orosz választások igazolják a legbeszédesebben.
Az éppen csak megszületett orosz demokrácia eróziója nem most kezdődött el, de mára kétségtelenül és végérvényesen átlépett abba a szférába, amit a legjobb indulattal sem lehet már másnak nevezni, mint kőkemény diktatúrának.
Putyin hatalomra kerülése (1999 decembere) óta fokozatosan, lépésről lépésre számolta fel a jogállamiságot, olyan sikerrel, hogy mára már nyomokban sem lelhető fel.
Az első radikális váltás az óvatoskodó, a látszatra még adó intézkedésekben a 2011-es hatalmas tömegtüntetések után történt, amikor tíz- és százezrek vonultak utcára a decemberi dumaválasztás elcsalása ellen tiltakozva. Ezután többé nem kockáztatott a rezsim.
Maga a 2011-es választási csalás azonban ekkor már kódolva volt a rendszerben: a vájt fülű, rebellis, mindig elégedetlen liberális ellenzék és a jogvédők évek óta figyelmeztettek a veszélyre. Václav Havel volt cseh államfő egy 2008-as interjúban már arról beszélt, hogy Oroszországot a KGB és a maffia szövetsége vezeti, a Putyin-rezsimben összefonódik mindaz, ami a kommunizmusból és a kapitalizmusból a legrosszabb, nem feltűnő formájával pedig különösen veszélyes.
Ezt a veszélyességet, bár nyilvánvaló volt, a világ még akkor sem akarta tudomásul venni, amikor 2014-ben Moszkva elcsatolta a Krímet.
Amikor Havel megfogalmazta figyelmeztetését, süket fülekre talált, pedig addigra már az orosz gazdaság színe-java Putyin és a KGB-közeli oligarchák zsebében landolt. A teljes államapparátus, a média és az igazságszolgáltatás leuralása ezek után már gyerekjáték volt.
A civil szervezetek, a független média és a rezsim kritikusainak megbélyegzését és korlátozását szolgáló első külföldiügynök-törvényt 2012 novemberében fogadták el, s innen már nem volt megállás. Azóta többször szigorították: gyakorlatilag nincs már Oroszországban olyan szervezet, média vagy magánszemély, ami/aki megpróbált szembeszállni a rezsimmel, vagy csak nyilvános kritikát fogalmazott meg, és megúszta volna a megbélyegzést vagy a börtönt. Sokan az életükkel fizettek makacs kitartásukért, mint Alekszej Navalnij.
Oroszországban ma nincs ellenzéki sajtó, és nincs ellenzéki párt a dumában.
És nem is lesz, mert az egyetlen háborúellenes pártot, a Jablokót, amely nem a rezsim szerves részét képező látszatellenzék része, kizárták a versenyből, majd egyéni jelöltjeit is sorra kiiktatták. Az igazságszolgáltatás zokszó nélkül hajtja végre a Kreml utasításait, a bíróságok, az alkotmánybíróság ugyanolyan kellékei a rezsimnek, mint a duma ellenzéki pártjai, amelyek gondolkodás nélkül szavaznak meg minden kormánypárti és elnöki kezdeményezést.
Az ukrajnai háború kirobbantása óta, amely a végleges fordulatot hozta el az orosz demokrácia és jogállam teljes körű felszámolásában, nyílttá vált az elnyomás. A szovjet éra minden jól ismert kelléke visszatért: emberek potyognak ki az erkélyekről, gazdasági, államapparátusbeli, katonai vezetők és középvezetők követnek el megmagyarázhatatlan „öngyilkosságot”, egyszerű embereket börtönöznek be azért, mert a gyerekük egy ukrán zászlót rajzolt, vagy mert a közösségi médiában lájkoltak egy bejegyzést, amely Navalnijt említi.
Oknyomozó újságírókat és politikai vezetőket már a háború előtt is gyilkoltak meg a Putyin-érában – gondoljunk csak Anna Politkovszkajára vagy a Kreml falai mellett agyonlőtt Borisz Nyemcovra –, de a háború kitörése óta egyetlen olyan cikk is elég lett a bebörtönzéshez, amelyben háborúnak nevezték a háborút, esetleg az orosz hadsereg bucsai vérengzésének a kivizsgálását szorgalmazták.
A mostani voksolás mérföldkő. Korábban, bár akkor is manipuláltak és elcsaltak voltak a választások, egyetlen dolgot még őriztek: a valódi verseny látszatát.
2011 óta előre tudni lehetett, hogy az Egységes Oroszország kétharmados győzelmet arat, és csakis olyan párt jut be a dumába, amely együttműködik a rezsimmel, s hajlandó biodíszletként szolgálni a látszatot. De korábban a kampányban megszólalhattak mások is, azon pártok képviselői, akik nem a rendszer részei.
Ezek fokozatosan fogytak el, az utóbbi tíz év alatt számuk 75-ről 17-re esett vissza, de hangjuk, ha visszafogottan is, valamennyire még hallható volt. A Jabloko kizárása is emiatt történt: ha a párt indulhatott volna, akkor a hatályos törvények értelmében ingyenes műsoridőt kellett volna kapnia az állami médiában. Nem jutott volna be a dumába, de üzenete veszélyesen sok emberhez eljuthatott volna, pont akkor, amikor az orosz lakosság elégedetlensége soha nem látott magasságokba emelkedett a háborús nehézségek miatt.
Így ezúttal már kizárólag olyan pártok indíthattak listát, amelyek a duma tagjaiként mentesültek az aláírásgyűjtési kötelezettség alól, de egyes egyéni jelöltjeiket, akik valamely kormánypárti tótumfaktum helyét veszélyeztették, vissza kellett léptetniük. Ezek a biodíszlet pártok ezúttal is tudták, hol a helyük, nem kavarták fel a kampány állóvizeit, maximum szakpolitikai kérdésekben mertek más nézetet képviselni, mint az Egységes Oroszország.
Annak igazolására, hogy nem alaptalan az Orbán-rezsim felemlegetése az orosz diktatúra kiépülése és megszilárdulása kapcsán, álljon itt egy aktuális példa. Az emigrációban működő ellenzéki The Moscow Times írta a minap: bár a televíziós viták hivatalosan a választási kampány részét képezik, Putyin soha nem vett részt ilyeneken, és az Egységes Oroszország párt számos jelöltje is követte a példáját.
Rjazanyban az állami Rosszija 1 televízió két egymást követő napon is kísérletet tett arra, hogy stúdiójába hívja az Állami Duma jelöltjeit. Aztán a műsorvezető mindkét alkalommal röviddel a bevezető után lezárta az adást, mivel senki sem jelent meg.