A hazai oktatásnak egy sajátosan nehéz örökséggel is meg kell küzdenie: Magyarországot csaknem két évtizeden át egy szélsőjobboldali, autoriter jellegű kormányzat irányította. Egy ilyen hosszú időszak mély nyomokat hagy a társadalom szerkezetében és az iskolák mindennapi működésében is.
Az ezen intézményrendszerből kikerült fiataloknak sajnálatos módon csak egy része vált a demokratikus értékek és a kritikai gondolkodás elkötelezett hívévé. Jelentős hányaduk – a hosszú évek alatt természetessé vált tekintélyelvű nevelési minták és a felülről vezérelt társadalmi narratívák miatt – kifejezetten fogékonnyá vált azokra a manipulatív mechanizmusokra, amelyeket Robert Misik a Der Standardban megjelent elemzésében részletesen leír.
Misik és a kritikai elmélet képviselői rámutatnak, hogy az agitátorok sikerének titka egy veszélyes lélektani jelenségben, a Leo Löwenthal nyomán „fordított pszichoanalízisnek” nevezett eljárásban rejlik. A klasszikus pszichoanalízis célja az, hogy felderítse az egyénben rejlő elfojtásokat, belső feszültségeket és szorongásokat, majd segítse azok feldolgozását, hogy a páciens érett, felelősségteljes és autonóm egyénként élhessen a társadalomban.
Ezzel szemben a politikai demagóg pontosan az ellenkezőjét teszi. Nem gyógyítani akar, hanem felismeri a fiatalokban lévő bizonytalanságot, a kirekesztettségérzést és a társadalmi nyomást, majd ezeket a feszültségeket mesterségesen felkorbácsolja. Ahelyett, hogy belső megértést és feloldást kínálna, kijelöl egy bűnbakot, amelyre a felgyülemlett frusztráció rávetíthető.
A legnagyobb csábítása pedig az, hogy felmentést ad a civilizációs gátlások alól:
azt sugallja, hogy a gátlástalanság, a gúnyolódás és a mások elleni gyűlölet nem szégyellni való bűn, hanem a „bátorság” és az „őszinteség” jele.
A normák áthágása így válik a gyűlöleten alapuló közösségi identitás katarzisává, ahol a fiatalok büntetlenül kiélhetik a romboló impulzusaikat, és aktív társalkotóivá válnak a saját radikalizációjuknak.
Egy két évtizedes autoriter berendezkedés után az iskola feladata nem lehet a puszta ellenpropagálás vagy újabb dogmák sulykolása, hanem csak a valódi érzelmi és mentális ellenálló képesség (reziliencia) kiépítése.
Ennek első lépése a belső önreflexió és a manipulatív mechanizmusok tudatosítása. A diákoknak meg kell tanulniuk felismerni a saját félelmeiket és szorongásaikat, mielőtt azokat valaki más fegyverként fordíthatná ellenük. Ha egy fiatal megérti, hogyan működik ez a „fejre állított terápia” – vagyis átlátja, hogy egy agitátor miért akar benne dühöt generálni, és miként próbálja a bizonytalanságát gyűlöletté formálni –, sokkal kevésbé lesz sebezhető.
Ezzel párhuzamosan elengedhetetlen az úgynevezett komplexitástűrő képesség (Ambiguitätstoleranz) fejlesztése is:
a gyerekeknek meg kell tapasztalniuk, hogy a társadalmi problémákra nincsenek leegyszerűsítő, fekete-fehér, törzsi válaszok.
Ugyancsak az iskola feladata, hogy megértesse a civilizációs szabályok, a demokratikus keretek és az emberi méltóság valódi szerepét. A diákoknak látniuk kell, hogy az empátia és az emberi jogok nem „felesleges terhek”, amelyek alól felszabadító érzés kibújni, hanem a saját erőszakmentes létezésük védőhálói. A modern médiatérben ehhez szorosan kapcsolódik a digitális tudatosság oktatása is, amely rávilágít arra, hogy a közösségi platformok algoritmusai miként jutalmazzák a felháborodást és a kegyetlenséget.
Végül, a húszéves beidegződések lebontásához elengedhetetlen, hogy az iskola mint intézmény ne egy felülről irányított, tekintélyelvű közeg legyen, hanem valódi, befogadó és demokratikus közösség.
A fiatalok jelentős része azért sodródik a szélsőséges csoportok felé, mert ott keresnek kötődést és elismerést.
Ha az iskola képes olyan légkört teremteni, ahol a diákok megélhetik a saját autonómiájukat, ahol a véleményük számít, és ahol a nézeteltéréseket strukturált, egyenrangú vitákban rendezhetik, akkor a demagógok által kínált hamis, gyűlöletalapú összetartozás-élmény elveszíti a vonzerejét.
A szerző oktatási szakértő
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.