Írók ironikus ütközete – Megérkezett A mentor a Rózsavölgyi Szalonba

„Aki komolyan veszi a hivatásunkat, az mindig kezdő marad” – hangzik el a Rózsavölgyi Szalon A mentor című előadásának egyik jelenetében. A mondatot egy író mondja egy másik írónak. A darab szerzője a német Daniel Kehlmann, akiről nem lehet azt mondani, hogy kezdő, és azt sem, hogy nem vette komolyan a hivatását, legalábbis nagyon sikeres lett. 

Az 1975-ben Münchenben született Kehlmann a legolvasottabb kortárs szerzőnek számít német nyelvterületen, könyveit több millió példányban adták el. A magyar közönség is jól ismerheti, 2018-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. Jó barátságot ápolt Esterházy Péterrel, akinek egykori otthonából mára alkotóház lett, annak létrejöttében is nagy segítséget nyújtott.

A mentor című négyszereplős mű alapvetően két íróróról szól. Benjamin Rubin (Hirtling István) egy mentorprogram segítségével ad tanácsokat fiatalabb kollégájának, Martin Wegnernek (Józan László). Előbbi igazi sztárnak számít, bár a legismertebb művét évtizedekkel ezelőtt írta. A darab tele van az írói léttel kapcsolatos iróniával, szarkazmussal. Arról értekezik élesen fanyar módon: mennyire mérhető egy író sikere? Ha valaki egy szövegről azt mondja, hogy remek, mondhatja-e más, hogy bizony inkább vacak? A nemzedéki konfliktust sem kerüli el a Göttinger Pál által rendezett A mentor, sőt ezzel kapcsolatban talán a legradikálisabb. Azt állítja, szinte elkerülhetetlen, hogy a különböző nemzedékek képviselői ütközzenek. 

A fiatalabb írót nemzedéke hangjának tartják, de ez nem gátolja meg az idősebbet, hogy mégis szakmailag megalázza fiatalabb pályatársát. Mindez persze nem ilyen egyszerű, Daniel Kehlmann sok színnel, árnyalattal fűszerezi ezt a témát.

A mentorált író felesége, Gina Wegner (Sipos Vera) művészettörténész, aki elkíséri férjét a mentorhétre. Annyi talán elárulható, hogy ő is belekeveredik az egyre jobban felpörgő eseményekbe. Aki elegánsan kívül marad, az a mentorprogram menedzsere, Erwin Wangenroth (Göttinger Pál). Neki is vannak művészi ambíciói, szabadidejében fest, de inkább távolabbról szemléli az írók lelki és intelektuális harcát. Arról is szó van az előadásban, hogy vajon mi marad egy íróból az utókorra, hogyan emlékeznek rá. Hát ezzel kapcsolatban is eléggé szarkasztikus a szerző. Mindenesetre a Rózsavölgyi Szalon új előadása nem hiszem, hogy csak az írók számára lenne tanulságos.