„Ez férfimunka volt” – zárta Magyar Péter az uniós ezermilliárdok hazahozatalát bejelentő Facebook-posztját. Aki követi a magyar politikát, tudja, hogy ezt az idézetet Orbán Viktor is előszeretettel vette elő, amikor úgy gondolta, most aztán tényleg megdolgozott a pénzéért. Legutóbb például 2024 októberében, amikor az Európai Parlamentben tette helyre az uniós bürokratákat például olyan mondatokkal, hogy „a magyar demokrácia jól van, vérbő és erőteljes”.
Tudható, hogy Magyar Péter fricskája elsősorban Orbánnak szólt, akinek az EU ellen folytatott szélmalomharca és ködszurkálása kis híján ezeknek a forrásoknak az elvesztéséhez vezetett. A megfogalmazás mégis szemet szúrt sokaknak, többek között Mérő Verának, akinek ezzel kapcsolatos bejegyzésére – minő meglepetés – Magyar kommentben reagált, mondván, ő csupán egy „elég ismert” Vörösmarty-verssort idézett.
Miért hagyott ez mégis keserű szájízt sokakban? Itt már mindenki elvesztette a humorát? Forsthoffer Ágnes mindenesetre kiigazította a miniszterelnököt: „Férfi- és női”.
Az egyébként mérsékelt felhorgadás egyáltalán nem független attól, hogy milyen héten, heteken vagyunk túl. Az Unger Anna kinevezését követő élénk vita vagy éppen Polgár Judit köztársasági elnöki jelölésének össztársadalmi megtorpedózása sok kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogyan viszonyul a magyar társadalom a női vezetőkhöz.
És ez igaz még akkor is, ha a Tisza-kormány példásan sok nőt nevezett ki magas pozíciókba, különösen a Fidesz korábbi gyakorlatához képest. Az is tény, hogy Polgár Judit esetében elsősorban a kiválasztás módját, Ungernél pedig az alkalmasságot kérdőjelezik meg a kritikusok.
Ugyanakkor nőként nem nehéz észrevenni, hogy mennyire más érvek vetődnek fel a kommentekben (amiket a politikusok aktív közösségi médiás jelenléte óta már képtelenség elkerülni), amennyiben nőkről folyik a vita.
Az a kommunikációs stílus, ami egy férfi esetében határozott, ellentmondást nem tűrő, sőt tökös, Unger Annánál az egységsugarú Facebook-felhasználó szerint agresszív, ellenszenves, kontraproduktív.
Az is érdekes kérdés, hogy ha őt választották volna meg, vajon Ligeti Miklós ruhatárát vagy frizuráját is olyan vehemenciával venné-e górcső alá a nagyérdemű, mint Unger Annáét.
Ezekre a kérdésekre nem fogjuk megtudni a választ, az viszont biztos, hogy a szavaknak súlya van. A miniszterelnök szavai pedig ezekben a hónapokban a legerősebb közvélemény-formáló eszköznek számítanak, érdemes hát megfontolnia a szimbolikus jelentőségüket is. A magyar irodalom szerencsére gyönyörű és gazdag. Van ott még sok jó idézet, akár női szerzőktől is.