A San Franciscó-i érsekség által bejelentett 395 millió dolláros kártérítési megállapodást, amelyet a kiskorúként elkövetett papi szexuális visszaélések több mint 500 áldozatával kötöttek meg, messzemenő pénzügyi következményekkel jár a teljes helyi katolikus közösségre nézve. Az egyházmegyei vezetés csendben tájékoztatta a helyi plébániákat, iskolákat és egyéb intézményeket arról, hogy a csődeljárás keretében elért megállapodás költségeit nekik is hordozniuk kell. Nem sokkal később megérkeztek a kijelölt hozzájárulási összegekről szóló levelek a San Francisco, San Mateo és Marin megyében működő, mintegy 442 ezer hívőt számláló egyházmegye plébániáira.
Salvatore Cordileone érsek levélben fordult a hívekhez, amelyben kifejtette, hogy az érsekség képtelen egyedül viselni ezt a terhet. Az elmúlt évtizedekben a püspökség kezelt minden ilyen jellegű követelést, és magára vállalta a finanszírozást azzal a céllal, hogy megóvja a plébániákat, az iskolákat és a helyi katolikus közösség többi tagját, ám ebben a perhullámban ez az eljárásmód már megvalósíthatatlanná vált. A döntés következtében az egyes egyházközségeknek és intézményeknek óriási tételeket kell kifizetniük, ami sok helyen felháborodást váltott ki a hívek körében.
A plébánosokra pedig az a feladat hárul, hogy miközben szolidaritást vállalnak az áldozatokkal, valahogy előteremtsék a működésüket veszélyeztető összegeket.
A San Francisco híres Haight-Ashbury negyedében található, 1893-ban alapított Szent Ágnes plébánián a hívek döbbenten értesültek arról, hogy a rájuk kiszabott kötelezettség eléri az 5 millió dollárt. Egy régi egyházközségi tag felhívta a figyelmet arra, hogy ez az összeg teljesen felemészti a plébánia működési költségeit biztosító befektetési számlát. A pénzügyi bizottság tagjaival folytatott megbeszélésekre hivatkozva elmondta, hogy a közösség lesújtott állapotban van, és egyelőre nem látják a megoldást a helyzet kezelésére.
Ez a forgatókönyv az Egyesült Államok Katolikus Egyházában az elszámoltatás időszakában újra és újra megismétlődik, ahogy a lelkipásztorok és a hívek azzal a tényel szembesülnek, hogy templomaikra dollármilliós fizetési kötelezettséget rónak ki, függetlenül attól, hogy az adott plébánián történt-e kötelezettségszegés a múltban. Országszerte egyházközségek sora kényszerül arra, hogy hozzájáruljon a kiskorúak elleni erőszak áldozatainak járó kártérítésekhez.
Sorozatban kérnek csődvédelmet
Az Egyesült Államokban 2004 óta 44 katolikus vallási szervezet kért szövetségi csődvédelmet a szexuális visszaélési perek miatt. Egyetemi adatbázisok szerint 15 szervezet – köztük 11 egyházmegye, két érsekség (köztük a San Franciscó-i), egy oaklandi ferences rendtartomány és egyetlen New York-i plébánia – áll a csődeljárás különböző szakaszaiban. Mivel számos szövetségi állam, köztük Kalifornia, New York, Rhode Island és Új-Mexikó átmenetileg felfüggesztette a szexuális visszaélések polgári peres elévülési idejét, a régebbi ügyek áldozatai ezerével nyújtották be kereseteiket az egyházi intézmények ellen.
A katolikus szervezetek csődeljárással vagy anélkül több mint 5 milliárd dollárt költöttek el 2004 és 2023 között arra, hogy rendezzék a papok, diakónusok és szerzetesek ellen benyújtott, több mint 16 ezer eljárást.
Az egyezségek azóta is folyamatosak: a Los Angeles-i Érsekség 880 millió dollárt fizetett ki több mint 1300 áldozatnak a korábbi kifizetéseken felül, a New York-i Rockville Centre Egyházmegye 323 millió dollárt fizetett mintegy 600 érintettnek, míg a New Jersey-ben található Camdeni Egyházmegye 180 millió dolláros megállapodásra jutott mintegy 300 áldozattól származó követelés lezárására.
A plébániák és egyházi iskolák változó mértékben veszik ki részüket ezen kártérítések finanszírozásából. Rockville Centre esetében például 136 plébánia összesen 53 millió dollárral, vagyis a teljes 323 milliós összeget kitevő tétel nagyjából 16 százalékával járult hozzá az egyezséghez, ahol az egyes plébániák terhei az ötszámjegyű dollárösszegektől a milliós nagyságrendig terjedtek. San Franciscóban a nyilvánosan elérhető adatok és a lelkipásztorokkal folytatott beszélgetések alapján a plébániákra hárított arány jóval magasabbnak tűnik.
Az érsekség megtagadta a pontos listák kiadását, ám az érsekségi szóvivő tájékoztatása szerint a plébániák együttesen a teljes elfogadott megállapodás összegének kevesebb mint 40 százalékát fizetik ki. Összességében ez azt jelenti, hogy egy olyan közösségre, amely feleannyi hívőt számlál, mint a Long Island-i egyházmegye, legalább kétszer akkora pénzügyi teher nehezedik. Még a technológiai szektor gazdasági ereje által támogatott régióban is sokként és értetlenséggel fogadták a kivetett összegeket a San Franciscó-i Érsekség 88 plébániáján.
Országos perhullám, helyi számlák
Ugyanakkor nem minden plébánián zajlott zökkenőmentesen az egyeztetés. A Szent Ágnes plébánia pénzügyi tanácsa a híveknek küldött tájékoztatóban jelezte, hogy a 5 millió dolláros összeget a tanács és a plébános előzetes megkérdezése nélkül határozták meg. Ez azt jelzi, hogy nem minden helyi vezető kapott érdemi beleszólást a döntésekbe.
Az érsekség ugyanakkor leszögezte, hogy a kiszabott összegek véglegesek, és nincs lehetőség fellebbezésre.
A megállapodás sikere minden egyházi entitás részvételétől függ, ami lehetővé teszi a helyi egyház számára a csődeljárás befejezését.
Miközben a plébániák a költségvetési kihívásokkal küzdenek, egyes egyházi vezetők arra buzdítják a hívőket, hogy a feladatot az áldozatok iránti igazságtétel szélesebb kontextusában értelmezzék. A Szent Ignác plébánia jezsuita lelkipásztora levélben fordult a hívekhez. Hangsúlyozta, hogy a kártérítésben való részvétel nem a bűnösség elismerése és nem is kollektív büntetés. Ehelyett a szolidaritás megnyilvánulása az áldozatok felé, valamint annak felismerése, hogy az egyház közösségének tagjaiként közös felelősségük van az egyház által okozott súlyos károk jóvátételében.
