Borzalmas állapotban van Magyarország pénzügyi helyzete, ez most már világosan látható. És az is, hogy mit okozott az elmúlt négy év stagnálását 2026 elején megfejelő választási pénzszórás. A Tisza-kormány elkészítette a 2026-os költségvetés módosítását, amelyet egy régen elfelejtett fogalommal nyugodtan nevezhetünk pótköltségvetésnek. Nem szimpla módosításról van szó ugyanis, hanem a pénzügyi terv teljes átírásáról. Ők ezt a valóság költségvetésének nevezik.
Csak néhány szám: 2025 elején-közepén – a büdzsé indokolatlanul korai tervezésekor – Nagy Mártonék 4,1 százalékos gazdasági növekedést jósoltak 2026-ra; annak ellenére, hogy az előző három évben összesen 0,4 százalékkal „nőtt” a GDP. Most a kormány 2 százalékkal számol – ennek minden ódiumával: például kisebb növekedés, kisebb adóbevétel.
Az inflációt a büdzsében 3,6 százalékra lőtték be, ebből idén mindössze 1,6 százalék jön össze. Ami nagyon jó és rendkívül örvendetes, de egy apró kellemetlen mellékhatása van: az alacsonyabb infláció mérsékli a fogyasztási adóbevételek növekedését. És még egy szám: Nagy Mártonék 4218 milliárdos hiánnyal számoltak, ez most a Tisza számításai szerint 7230 milliárd forint lesz – ez a GDP 7,5 százaléka. Soha nem volt ilyen magas hiány Magyarországon nominálisan, igaz, a GDP-arányos deficit elmarad a 2006-os 9,2 százaléktól.
Bődületesen magas szám a 7230 milliárd forint, amennyivel többet költ idén az állam a bevételeinél. Ez mind az államadósságot növeli! A 7230 milliárd forint meghaladja az éves nyugdíjkiadásokat, amelyek mintegy 7000 milliárd forintra rúgnak. De bőven túllépi az egészségügy és az oktatás egyenként évi 4000-4000 milliárdos tételét is.
És mire ment el ez a rengeteg pénz? A nők adómentességére, a 13. és 14. havi nyugdíjakra, fegyverpénzre, felesleges beruházásokra, kormányzati irodákra, a soha nem használt mohácsi hídra, a túlárazott Budapest–Belgrád vasútra, lopásra, a NER finanszírozására, propagandára, állami műholdas programokra.
Lehet azon vitatkozni, hogy kell-e 50-60 éves, aktívan dolgozó, gyereket már rég nem nevelő nőknek adómentességet adni (családi érintettségem ellenére mondom, hogy ez szerintem társadalmilag nem indokolt), de egészen más a helyzet, ha nincs is miből. Ha ez az út folytatódik – vagyis hiányból osztogat a kormány –, az egyenes út az államcsődhöz. Szerencse, hogy nem tartunk itt.
A kormányváltással lehetőség nyílt az ország előtt, hogy a 2020 óta tartó gazdasági vergődésből kikerüljön. Az Európai Unióval való kapcsolatok rendezése önmagában kedvezőbb színben tünteti fel Magyarországot, csökkenti a kockázatait, ami évente több száz milliárdos megtakarítást jelent.
Nem beszélve arról a 10 milliárd eurónyi uniós támogatásról, ami segíti majd a gazdasági növekedés felpörgetését. Paradox módon azonban az uniós támogatások egy része is a hiányt növeli, hisz azokat előbb kell odaadni a kedvezményezetteknek, mint hogy Brüsszel fizetne a magyar államnak – így átmenetileg ez szintén az idei deficitet növeli.
Ha a most előállt pénzügyi fiaskót az ország megússza komoly hitelességi veszteségek nélkül, akkor elmondhatjuk, hogy igazán nagy szerencsénk van.
Minden attól függ, hogy mi lesz 2027-ben és a következő három évben. Az idei év botlását ki lehet magyarázni a piacok felé, hátrafelé mutogatva (régi trükk, de beválik), és ha a Tisza-kormány nem tér le az euróbevezetés felé tartó útról.
Kármán András pénzügyminiszter kedden arról beszélt, hogy a 2026-os, kirívóan magas hiány ellenére a kormány nem enged az euróbevezetési terveiből. Persze nem az euró a csodaszer a magyar gazdaság számára, hanem a bevezetési feltételek teljesítése. Ha sikerül a hiányt, az inflációt, a kamatokat az uniós elvárások szintjére mérsékelni, az államadósságot pedig csökkenő pályára állítani, akkor előáll egy fenntartható gazdasági környezet – még akkor is, ha nem vezetnék be az eurót 2031–32-ben.
De még nem tartunk itt! A piacok egyelőre kivárnak, de ha azt látják, hogy nem a 2031-es euró felé tart az ország, akkor nagyon gyorsan komoly gondjaink lesznek.
A magyar költségvetési politika 2026 közepén – immár sokadjára (1994, 2006, 2008) – újfent a szakadék szélén egyensúlyoz. 1994-ben jött a Bokros-csomag, 2006-ban a választások utáni megszorítások, 2008-ban az IMF/EU-mentőöv.
Most sokkal jobb a helyzet, úgy néz ki, hogy az ország még az utolsó pillanatban behúzta a vészféket, így az előttünk tátongó szakadékot felülről szemléljük. Igazából nagyon kevesen tudják, sejtik ebben az országban, hogy milyen szerencsések vagyunk.
A brutális idei hiány ellenére jöhet az euróHamarosan döntenie kell a Tisza-kormánynak a rezsitámogatásról, mert keményen terheli a költségvetést