A Covid-járvány alatt Svájcban a két méter szociális távolság bevezetésekor született viccben a svájciak meglepetten kérdezgették egymást: pont most, járvány idején mire ez a nagy közeledés? Az önironikus vicc alapja az a sztereotípia, mely szerint a svájciak hidegek, távolságtartók és bizalmatlanok. Ez a közhiedelem olyannyira elterjedt, hogy – mint a viccből látható ̶ még a svájciak is így látják magukat, pedig ez nem teljesen felel meg a valóságnak.
Kezdjük azzal, hogy olyan nincs is, hogy svájci mentalitás. Ugyanis a német svájci és a francia svájci mentalitás ha nem is élesen, de azért jelentős mértékben eltér egymástól, és ez leginkább a népszavazások alkalmával tűnik ki.
Sok esetben homlokegyenest ellenkezően szavaznak a német és a francia svájciak, azaz a romandok a szarkasztikusan Röstigrabennek, azaz Rösti-ároknak aposztrofált választói határvonal két oldalán. (A rösti eredetileg a maradék krumpliból lereszelt, zsírban megsütött étel volt, a berni parasztok kiadós reggelije. Ma már egész Svájcban fogyasztott nemzeti specialitás, bár a francia nyelvű kantonokban egzotikumnak számít.)
A virtuális, mert csak a szóhasználatban létező Röstigraben valahol a kétnyelvű Fribourg és a Jura között húzódik észak-déli irányban. Attól keletre a német svájci (schwitzerdütsch) nyelvterületen a merészebb reformokat, kezdeményezéseket általában elutasítják, ők a „Neinsager”-ek, míg a rugalmasabb, a változásokra nyitottabb romandok rendre megszavazzák. Azonban mivel a német svájci kantonok jelentős többségben vannak, marad a fontolva haladás, melyről már sokszor bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül rossz.
Épp Fribourgban született 1995. február 24-én a „Salons de Modeste” kezdeményezés. Az elnevezés magyarázatra szorul. Saint Modeste, azaz Szent Modesztosz, az 537 és 634 között élt ortodox jeruzsálemi pátriárka nemcsak a háziállatok védőszentje, hanem a Fribourg melletti Russy falu kápolnájának is. Rendkívül hosszú élete nagy részében Sion hegyén volt szerzetes, majd jeruzsálemi pátriárkai időszaka alatt sok csodaszámba menő gyógyítást vitt végbe. Mint névadó csak véletlenül csöppent a rendezvénybe, mivel annak semmilyen egyházi vonatkozása sincs. A szentnek mindössze annyi köze van hozzá, hogy az első alkalommal megrendezett esemény éppen Modeste napjára esett. A rendezők úgy gondolták, hogy a pátriárka örömmel beleegyezett volna nevének felhasználásához, mindenesetre a hallgatást beleegyezésnek tekintették.
Minden évben február végén, Modeste névnapjához legközelebb eső pénteken tizenvalahány fribourgi önkéntes alapon meghív az otthonába egy italra meg egy kis harapnivalóra öt-hat ismeretlent, hogy megismerkedjenek, és elbeszélgessenek a világ dolgairól.
A helyi újságban kellő időben meghirdetik, hogy a város melyik pontján lesz a gyülekező, ahol sorshúzással jelölik ki, hogy az előzetesen a Facebookon vagy az Instagramon jelentkezett érdeklődök közül ki hová megy vendégségbe. Ekkor kapják meg a vendéglátók címeit egy várostérképpel, szem előtt tartva, hogy ha egy baráti társaság jelentkezik, mint vendég, mindegyiküket máshová küldik. A látogatások este hétkor kezdődnek, és általában fél kilencig-kilencig tartanak. Utána a meghívottak és a meghívók – mostantól már ismerősök ̶ átmennek a városi önkormányzat által rendelkezésre bocsátott helyre, ahol folytatódik a program, rendszerint hajnalig tart a mulatozás. Az elmúlt években az „afterparty” a legváltozatosabb helyeken volt, még a ma már nem működő Ágoston-rendi kolostorban is. A kezdeményezés célja a különböző társadalmi csoportok közelítése, egymás jobb megértése, a nyitottságra való hajlam ösztönzése, a bizalom erősítése, egy kis bepillantás egymás életébe, meg persze, hogy jól érezzék magukat.
Persze óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mi történik, ha a sors szeszélye folytán egy szerb meghívóhoz koszovói vendég érkezik, netán egy szunnita muzulmánnak a síita irányzathoz tartozót kell vendégül látnia, vagy fordítva. Valószínűleg semmi, a kés legfeljebb a sajtnál kerülne elő. Civilizáltan eszmét cserélnének erről-arról, és megállapítanák magukban, hogy tulajdonképpen nem is olyan sokban különböznek. Végül is ̶ ha úgy vesszük ̶ valamennyien svájciak vagyunk, vagy nem?
Idén Sion – nem a hegy, hanem Wallis (franciául Valais) kanton fővárosa ̶ követve a fribourgi példát – február végén, tehát a fribourgival egy időben első ízben szintén megrendezte a Salons de Modeste ünnepét. A nagy sikerre való tekintettel rögtön utána elhatározták, hogy jövőre folytatják.
Szóval ez is Svájc. Úgyhogy jobb, ha óvatosan bánunk a sztereotípiákkal.
