Orbán Viktor hosszúra nyúlt miniszterelnöki megbízatása alatt minden létező hibát elkövetett, amit egy ilyen, az ország számára jelentős energetikai beruházás, a Paks 2 kapcsán el lehet követni. Nézzük meg sorban, hogyan következett be a huzavona és az előkészítetlenség miatti hibahalmozás.
A Gyurcsány–Bajnai-kormányzás alatt keletkezett elvi országgyűlési határozat egy újabb atomerőmű esetleges létesítésére nem jogosította fel Orbánt, hogy szerződést kössön Putyinnal. Ő ugyanis megvalósíthatósági tanulmány nélkül kötött titkos hitel- és beruházási szerződést az új atomerőműre.
Ha lett volna ilyen elemzés, az többek között kitért volna a más forrású áramtermelők hosszú távú termelési költségeire és ennek nyomán az elektromos áram árára. Ennek fényében Paks 2 hosszú átfutású beruházása vélhetően nem tud gazdaságosan termelni, azaz a beruházásnak nincs megtérülése.
Egy ilyen tanulmánynak taglalnia kellett volna, hogy az orosz és EU-szabványok eltérése mennyiben okoz nehézségeket a szakemberhiány és a nem kellő szakmai ismeretek miatt.
Így végül versenyeztetés nélkül, törvénytelen módon kötött Orbán államközi szerződést. Nem derült ki az sem, az atomerőmű-beruházás olcsó-e vagy drága, a késedelem költségnövelő hatását most nem is számítva.
2016 novemberében, 3 évvel a szerződéskötés után az Európai Bizottság felszólította a magyar kormányt, függesszen fel minden folyamatban lévő és tervezett további lépést a paksi beruházást illetően. Ezt elhárítandó a magyar kormány legelső és legfontosabb lobbitevékenysége Brüsszel meggyőzésére irányult, mivel az Európai Bizottság a tiltott állami támogatás és a közbeszerzési kötelezettség elmulasztása (a versenytárgyalás hiánya) miatt eljárásokat indított a beruházás ellen.
A kormány a nemzetközi politikai és gazdasági ellenállás megtörésére neves, kiterjedt kapcsolatrendszerrel bíró nyugati lobbistákat és tanácsadó cégeket vetett be a háttérben. Azzal próbálták lesöpörni a tiltott állami támogatás vádját, hogy Paks 2 piaci alapon is megtérülő beruházás, habár független elemzők szerint a tanulmány irreálisan magas jövőbeni áramárakkal számolt.
A lobbisták stratégiai tanácsára a kormány tudatosan nyugati nagyvállalatokat vont be a beszállítói láncba, hogy az érintett országok (főként Franciaország és Németország) gazdaságilag is érdekeltté váljanak a projekt átengedésében. Ez az intenzív lobbitevékenység vezetett végül oda, hogy az Európai Bizottság 2017 márciusában végül zöld utat adott a beruházásnak, igaz, szigorú versenyjogi feltételek mellett.
A magyar kormány által a Paks 2-projekt EU-s engedélyeztetésére és a kapcsolódó közvetlen lobbitevékenységre költött pénz pontos végösszege nem ismert, mivel a kormányzati szerződések egy része rejtve maradt, illetve a lobbi részben nemzetközi nagyvállalatok gazdasági érdekeltségén keresztül valósult meg.
Ezzel párhuzamosan 2017-ben az Európai Bizottság engedélyezte a magyar állami támogatást két új paksi reaktor megépítésére, annak ellenére, hogy a kivitelező – az orosz Roszatom – közbeszerzési eljárás nélkül kapta meg a megbízást. Ausztria 2018-ban megtámadta ezt a döntést, mivel szerintük sérültek az uniós közbeszerzési és állami támogatási szabályok.
A jogi eljárás első szakaszában, 2022-ben az Európai Unió Törvényszéke elutasította Ausztria keresetét. A döntés ellen azonban fellebbezés érkezett, és az ügy a Bíróság (CJEU) nagytanácsa elé került. 2025 februárjában Laila Medina főtanácsnok indítványt terjesztett elő, amelyben javasolta a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését. Véleménye szerint az Európai Bizottság jogi hibát követett el, amikor nem vizsgálta ki kellő alapossággal, hogy a kivitelező kiválasztása sértette-e az uniós közbeszerzési előírásokat. A főtanácsnok hangsúlyozta: ha az állami támogatás elválaszthatatlanul kapcsolódik egy uniós jogsértéshez, akkor a támogatás nem hagyható jóvá.
A Bíróság döntési lehetőségei között szerepelt az eredeti jóváhagyás teljes vagy részleges megsemmisítése, a kereset elutasítása, illetve akár egy jogértelmező ítélet is, amely visszautalhatta volna az ügyet az elsőfokú bírósághoz. Végül a 2025. szeptember 11-i döntés jogerősen megsemmisítette az Európai Bizottságnak a paksi atomerőmű-bővítés állami támogatására adott engedélyét. Ettől a naptól kezdve további állami támogatás jogszerűen nem folyósítható.
A beruházás 12 éve egy helyben toporog, a Paks 2-projekt gazdaságilag és politikailag is irracionálissá vált. Nincs előrehaladás, csak újabb jogi és politikai viták.
Paks 2 jelenleg sem épül, mindössze az ún. munkagödör kialakítására került sor. Az alaplemez betonjának öntését – amikortól az atomerőmű hivatalosan is épülőnek minősül – az ígéretek szerint márciusban kellett volna megkezdeni, ami nem történt meg. Ezt jelen állás szerint novemberben kezdené meg a Roszatom.
A beruházás további sorsa bizonytalanná vált, már csak az atomerőmű hűtése miatt is: a dunai vízhűtés helyett más megoldásokat kell találni. Újra le kell folytatni az állami támogatás kérdésében a vizsgálati eljárást, amelynek ki kell terjednie a közbeszerzés elmaradására is. Az újabb vizsgálat egy-másfél évig is tarthat, tovább tolva az építkezés megkezdését.
Fontos körülmény, hogy a 2014-es szerződéskötéshez képest jelentősen megváltozott a külső gazdasági és politikai feltételrendszer. A beruházás árát hiába rögzítették az akkori szerződések, a drágulás mértékéről jelenleg is tárgyal az orosz és a magyar fél, ami miatt újra kell számolni az állami támogatás mértékét, a projekt gazdaságosságát.
Jelen állás szerint a paksi beruházás oroszok általi befejezésének egyre kisebb a valószínűsége, mert több nagy európai beszállító cégnek az Oroszország elleni embargók miatt a saját kormánya tiltotta meg a részvételt. Hasonló reaktort egyébként a finneknek is építettek volna az oroszok, de ott is annyit késtek a beruházással, hogy a finnek Ukrajna megtámadásakor felmondták a szerződést.
A Roszatom reputációja megsemmisült, vállalt határidőit nem tartja, a vállalat képtelen igazodni az európai szabványokhoz. Orbánnak több alkalma is lett volna kiszállni az orosz üzletből, de ezt elmulasztotta, és ezzel más energetikai fejlesztések elől vonta el a forrásokat, kockáztatva az energiamérleg összeomlását.
Egy mindenre kiterjedő vizsgálat büntetőjogi kérdéseket is felvethet, mivel súlyos százmilliárdokban kifejezhető károk érték a magyar energetikát egy előkészítetlen döntés következményeként.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.