A kanadai kormányfő a Washingtonnal szembeni bizalom megrendüléséről a sajtónak elmondta, hogy az Egyesült Államok a „gazdasági integrációt fegyverként használta” és ígéreteiket csupán „ceruzával írták alá”. Mark Carney a Trump elnök által kivetett vámokat az országa elleni támadásként értelmezte, és sietett emlékeztetni, hogy Kanadának megvannak a tartalékai, a kitartása és a terve egy ilyen támadás elhárításához.
A péntek este összeomlott tárgyalások nyomán az USA - ahogy azt korábban bejelentette - 50 százalékos büntetővámot vet ki mintegy 20 milliárd dollár értékű kanadai importtermékre, Kanada pedig szeptember 8-tól retorzióként hasonló terhekkel sújt majd amerikai termékeket. A kivetendő amerikai büntetővámok a kanadai export 5 százalékát fogják érinteni, az ottawai kormány pedig számos árúcikk – például a tej- és más mezőgazdasági termékek, illetve elektronikai berendezések – esetében vámvédelmet vezet be a szóban forgó termékek versenyképességének megőrzése céljából.
A tárgyalások Carney szerint azért dőltek dugába, mert az amerikai fél a megállapodáshoz az utolsó pillanatban hozzáfűzött egy kiegészítő rendelkezést, amely korlátozta a Kanadában gyártott autók vámmentesítését, valamint Ottawa harmadik országokkal köthető kereskedelmi szerződéseinek mozgásterét is.
Ezen kívül a nyelvhasználat, a kultúra és szuverenitás területének védelme is sérült volna az amerikai fél igényeinek következtében. Carney szerint ezek a követelések „elfogadhatatlanok”.
Az amerikai fél természetesen Kanadát hibáztatja a tárgyalások sikertelenségéért. Jamieson Greer, a Trump-adminisztráció kereskedelmi főtárgyalója szerint Washington nagyvonalú ajánlatot tett a vámok csökkentésére. A kormányzat az aluminium, a gépjárművek és a faanyag importjára vonatkozó vámokat is csökkenteni kívánta, azaz minden olyan exportcikk tekintetében, amely Kanadának kiemelten fontos. "Mindig is a legjobb dealt kapták, sőt még ennél is jobbat kaphattak volna, de nem akarták" - nyilatkozta Greer majd hozzátette, hogy „azokkal az intézkedésekkel megyünk tovább, amelyek megfelelnek Kanada megtorló lépéseinek”.
Az AP hírügynökség értékelése szerint a politikai károk a gazdasági veszteségeket is felülmúlhatják még úgy is, hogy tavaly 880 milliárd dollár összegű termék cserélt gazdát a két ország között. Naponta közel 330 ezer ember lépi át a több mint 8800 kilométer hosszú közös határt, jelenleg is 880 ezer kanadai él az Egyesült Államokban.
Kanada és az Egyesült Államok NATO tagok és szoros katonai szövetségesek. A 2001. szeptemberi 11-i terrortámadás után vállt vállnak vetve harcolt a két ország hadserege Afganisztánban.
Carney nem véletlenül fogalmazott úgy a szombati sajtótájkoztatón, hogy „Amerika megváltozott”, elvégre a Trump adminisztráció vetett ki többletvámokat tavaly márciusban (már a globális vámokat kihirdető áprilisi Liberation Day előtt) a Kanadából érkező gépkocsikra, aluminiumra és faanyagra. Később Trump a sajtónyilvánosság előtt latolgatta azt az ötletet, hogy szeretné Kanadát az USA 51. tagállamává tenni.
A bizalom elvesztésén tehát nem lehet csodálkozni, a visszaszerzése viszont minden bizonnyal Trump második elnökségén is túlmutató feladat lesz Washington számára.
