Első ünnepi helyszínként a Szabadság téren kialakított „gasztropontra” látogattunk el kora délután, ahol a hangszóróból az István, a király egyik slágere fogadott, majd éles váltásként az Egyszerű dal következett a Tankcsapdától. Az étel- és italválasztékról nyolc kitelepült vendéglátós gondoskodott, ami azt illeti, láttunk már nagyobb fesztivált is errefelé. A hangulaton nem javított, hogy a sárgára taposott fű ugyanabban a letargikus állapotában szomorkodott, mint a focivébé idején.
Nem sokkal odébb, a Parlament környékén hőségtől kókadozó, fel-alá vánszorgó turistacsoportok próbáltak árnyékot keresni, a siker csekély reményével. Talán tetszettek volna nem kivágni a hársfasorokat a Kossuth tér átalakításakor. A legkiszolgáltatottabb helyzetben az a sok száz ember érezhette magát, aki arra várakozott, hogy díjmentesen bejusson az Országházba. Nekik nem maradt más választásuk, a tűző napon kellett ácsorogniuk.
Nem sokkal odébb, a Parlament környékén hőségtől kókadozó, fel-alá vánszorgó turistacsoportok próbáltak árnyékot keresni, a siker csekély reményével. Talán tetszettek volna nem kivágni a hársfasorokat a Kossuth tér átalakításakor. A legkiszolgáltatottabb helyzetben az a sok száz ember érezhette magát, aki arra várakozott, hogy díjmentesen bejusson az Országházba. Nekik nem maradt más választásuk, a tűző napon kellett ácsorogniuk.
Felvonták a magyar nemzeti lobogót az Országház előtt, Ruszin-Szendi Romulusz kért valamit az esküt tevő honvédtisztektőlA Budai Várban, miután megcsodáltuk a népviseletbe öltözött galgamácsai hagyományőrzők éppen arra vonuló társaságát, a Kapisztrán téren tartott „protestáns sokadalom” felé vettük az irányt. Rögtön kaptunk is egy színes kiadványt: a Reformátusok Lapja július 12-én megjelent számát. Az eseményt a református, evangélikus, baptista és metodista felekezet szervezte. A gasztrosátor innen se hiányzott, de – ahogyan azt a színpadon előadott dalok szövege is nyomatékosította – a lelki, szellemi táplálék nagyobb hangsúlyt kapott. Annyit bántás nélkül elmondhatunk, hogy nem ez a program vonzotta a legtöbb érdeklődőt.
„Látok egy padot, leülök, oszt’ nem megyek tovább” – közölte férjével egy idős asszony, aki eredetileg a Mesterségek Ünnepére szeretett volna eljutni, de a kánikula kikezdte az erejét.
Padot azonban nem lehetett látni. „Nem baj, beleülsz a tenyerembe” – incselkedett vele a férje. Amúgy a Mesterségek Ünnepe, amelynek központi helyszíne a Szentháromság tér volt, a szokásosan magas színvonalat hozta. Bár: a faművesség – nagy szívfájdalmunkra – mintha kezdene kimenni a divatból. Fafaragók standjával legalábbis csak elvétve találkoztunk.
Semmi túlzás nincs abban, hogy a Várhegy tövében lévő, a Clark Ádám tér és a Várkert Bazár között kialakított Magyar Ízek Utcáját így harangozták be: „a Kárpát-medence legjelentősebb gasztronómiai fesztiválja”. Ezúttal is volt minden, mi szem szájnak ingere. A legtöbben, némi meglepetésünkre, a karcagi birkapörköltért álltak sorba. Az egyik pultnál dinóval illusztrált felirat figyelmeztetett: „Aki nem ivott pálinkát, kihalt”. Magunkban kiegészítettük a szöveget: „Aki ebben a hőségben pálinkát iszik, meghal”. Úgy vettük észre, mások is hasonlóan gondolják. Főleg a sörnek és a fröccsnek volt keletje.
Az idei augusztus 20-a különlegessége, hogy az esti tűzijáték csak tíz percig tart, a félórás műsor nagy részét fény- és drónshow teszi ki.
Azok közül, akiket erről kérdeztünk, keveseket zaklatott fel a hír.
„Nagy a tömeg, majd a tévéből nézzük” – mondta egy erősen tetovált, atlétatrikót viselő gyömrői apuka, aki eleve nem tervezte, hogy feleségével és lányával a helyszínen tekinti meg az égi parádét. „Nem megyünk, kizárt dolog” – adta értésünkre egy középkorú nő, hogy sem ő, sem a vele lévő két barátnője nem szereti a tűzijátékot. Egy 84 éves nagymama bocsánatkérő mosollyal mesélte, élete során már hozzászokott ahhoz, hogy augusztus 20-át félórás tűzijáték zárja le. Lánya ellenben hevesen tiltakozott: környezetszennyező és drága, éppen ezért fölösleges.
Nagy Ervin szerint idén olcsóbb és rövidebb lehet a tűzijátékEgy XVII. kerületi házaspár úgy volt vele, hogy tíz perc bőven elég lesz a tűzijátékból, a fényfestés olcsóbb, talán még látványosabb is. „Nálunk az egész család szereti a tűzijátékot” – számolt be egy ősz hajú férfi, de a nagy szárazságra tekintettel el tudná fogadni, ha idén egyáltalán nem tartanák meg. „Mindenkinek jobb lenne, ha nem lenne” – ezt már egy fiatal férfi jelentette ki, megjegyezve, hogy számára a nemzeti érzés és a hagyománytisztelet se fontos.
A társaságában lévő két nő egyike viszont pont hagyománytiszteletből kedveli a tűzijátékot, igaz, a fényjátékot is jó iránynak tartja. Lehet, hogy idővel ebből lesz hagyomány. A másik nő szintén az ellentáborba tartozott. A tűzijáték – állította – állatnak és embernek se tesz jót, ráadásul sok minden van, amire azt a pénzt értelmesen el lehet költeni.
