A hétvégi szerbiai képsor első pillantásra könnyű nyári történetnek tűnik. Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke Gučán, a világhírű trombitafesztivál forgatagában sétál, sörözők, zenekarok és fesztiválozók között. A szerb sajtóban megjelent felvételek nyomán Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró két magyar kísérőt azonosított: Világi Oszkárt, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettesét, valamint Taraczky Dánielt, a hatvanpusztai birtok főtervezőjeként ismert építészt.
Guča különösen érdekes helyszín. A nyugat-szerbiai Dragačevo vidékének a kisvárosa 1961 óta rendezi meg a Sabor trubačát, vagyis a trombitások találkozóját. A helyi rézfúvóshagyományt a fesztivál története egészen 1831-ig vezeti vissza, amikor Miloš Obrenović fejedelem létrehozta Szerbia első katonazenekarát. A trombita azóta a szerb falusi és kisvárosi élet fontos hangszere: esküvőn, keresztelőn, családi védőszent ünnepén, aratáskor, állami és egyházi ünnepen, sőt temetésen is megszólal.
Orbán Viktor egy milliárdossal, Hatvanpuszta főépítészével és a Mol vezérigazgató-helyettesével szórakozott a szerb trombitafesztiválonGuča ebből a hagyományból épített olyan tömegrendezvényt, amelyet a nemzetközi sajtó egyszerre ír le népzenei versenyként, balkáni karneválként és világzenei fesztiválként.
Éppen ez a kettősség teheti vonzóvá Orbán számára. Kormányfőként évekig építette azt a politikai képet, amelyben a népi hagyomány, a nemzeti identitás, a kereszténység és a modern tömegkultúra egymás mellett jelenik meg. Guča látványvilága – rezesbandák, zászlók, falusi tradíció, közösségi mulatság – könnyen illeszkedik ehhez. Mindez azonban már nem állami reprezentáció.
Orbán most nem hivatalos vendégként, tárgyalópartnerként vagy regionális csúcstalálkozó szereplőjeként jelent meg, hanem olyan politikusként, aki 16 év kormányzás után elvesztette a hatalmat, és most igyekszik újradefiniálni saját szerepét.
Vučić már más politikai színpadon mozog
Most viszont, miközben Orbán a nyugat-szerbiai fesztiválon időzött, régi szövetségese egészen más politikai színpadon jelent meg. Volodimir Zelenszkij augusztus 7-én és 8-án első hivatalos szerbiai látogatását tette, Vučić elnökkel Belgrádban gazdasági együttműködésről, infrastruktúráról, energiaügyekről folytatott megbeszéléseket, de szóba került Ukrajna újjáépítése és egy év végére előkészítendő szabadkereskedelmi megállapodás is. A szerb elnök ismét támogatásáról biztosította Ukrajna területi integritását és uniós tagságát. A belgrádi találkozó látványosan mutatta, hogy a szerb vezetés újra egyensúlyozni próbál Kelet és Nyugat között.
Új irányt jelezhet a Vučić-rezsim külpolitikai pálfordulásaiban az ukrán elnök belgrádi látogatásaA két hétvégi jelenet egymás mellé kerülve erős és sokatmondó. Vučić hivatalban lévő államfőként az ország külpolitikai mozgásterét próbálja növelni, és olyan partnerrel ül tárgyalóasztalhoz, akivel Orbán kormányfőként hosszú időn át látványosan konfliktusos viszonyt ápolt. Orbán közben néhány órányi autóútra onnan, egy népi fesztiválon jelenik meg. Ebből természetesen nem feltétlenül következik, hogy Vučić szakított volna régi barátjával, vagy hogy Orbán szándékosan kerülte volna Zelenszkijt.
Az időzítés mégis alkalmas arra, hogy megmutassa a szerepcsere természetét: Belgrádban államérdek, diplomácia és alkalmazkodás zajlik, Gučán pedig egy bukott kormányfő személyes és társasági kapcsolatai kerülnek a nyilvánosság elé.
A régi gazdasági körök megmaradtak
Még fontosabb, kikkel mutatkozott Orbán. Világi Oszkárt gyakran nevezik szlovákiai magyar milliárdosnak és az Orbán-kormány bizalmi üzletemberének. A jogász végzettségű vállalkozó 2006 és 2025 között vezette a Slovnaftot, hosszú ideje a Mol egyik kulcsembere, 2011 óta tagja a Mol igazgatóságának, és a 2026-os közgyűlés újabb öt évre megválasztotta. Emellett futballklubok, élelmiszeripari és más vállalkozások kötődnek hozzá.
A Mol tőzsdei társaság, ezért Világi nem írható le egyszerűen „állami oligarchaként”, a politikai közelség azonban régóta része a róla szóló közéleti képnek.
A volt miniszterelnökkel közös, kötetlen fesztiválozás ezt a benyomást erősíti.
Taraczky Dániel tervezte a hatvanpusztai majorságot, neve szerepelt Orbán Győző képviselőjeként a műemlékvédelmi ügyekben, és irodája jelentős állami projekteken, köztük a Citadella átalakításán is dolgozott. A Magyar Építész Kamara etikai-fegyelmi bizottsága májusban első fokon elmarasztalta a hatvanpusztai védett istállóépületek elbontása miatt, egy évre felfüggesztette tagságát és pénzbírságot szabott ki; Taraczky fellebbezett a döntés ellen.
Közben cége 2025-ben több mint ötmilliárd forintos árbevételt és egymilliárd forintot meghaladó adózott eredményt ért el, tulajdonosa pedig 800 millió forint osztalékról döntött az előző évi egymilliárd után.
Világi önálló, több országban működő nagyvállalkozó és egy tőzsdei cég felső vezetője; Taraczky pedig az állami megrendelésekből is jelentősen részesedő építész. Orbán tehát hatalomvesztése után is olyanokkal tölti szabadidejét, akik üzleti vagy szakmai pályájuk során szorosan kapcsolódtak a korábbi rendszerhez.
Ez azt az érzetet kelti, hogy a választási vereség megszüntette a kormányzati hatalmat, a személyes-gazdasági hálózatokat azonban nem oldotta fel. Ugyanakkor van a képsoroknak egy másik olvasata is. Nevezetesen az, hogy az Orbánt barátaival ábrázoló kép nem véletlenül készült el. Azt az érzetet sugallta, hogy a gazdaság erős emberei még mindig a volt kormányfőt támogatják.
Műemlékrombolás miatt egy évre eltiltotta Hatvanpuszta építészét a szakmai kamara, Taraczky Dániel fellebbezElveszett az Orbán Viktorba vetett hit, a hívek jelentős része már kész egy nélküle induló Fideszre szavazniHa volt is ilyen cél, annak az élét épp a szerb elnök vette el a Zelenszkijjel folytatott megbeszéléssel. Belgrád ugyan nem vezetett be Moszkva elleni szankciókat, de közben következetesen elismerte Ukrajna területi integritását, humanitárius támogatást adott, és nyitva hagyta az együttműködés útját Kijev felé. Az ukrán elnök fogadása azt jelezte, hogy a szerb vezetés kész politikai tőkét fektetni ebbe az irányba is, és az eddigieknél komolyabb irányváltást tervez a külpolitikában. Olyan változást, ami aligha van Orbán ínyére.
