Amikor az első drónok becsapódtak a Moszkva melletti gigantikus logisztikai központ raktárába, még senki sem gondolta, hogy az ukrajnai háború egyik legsúlyosabb következményekkel járó támadássorozata vette kezdetét. Egy órával később már ötven kilométeres távolságból is látszott a sötétszürke, égbe szökő, apokaliptikus füstoszlop. Akkor már minden hangárcsarnok lángokban állt.
Oroszországban kiskereskedelmi mikrovállalkozások százezreinek a Wildberries online kereskedő cég biztosítja a teljes logisztikai kiszolgálását az importfuvarozástól, a belföldi szállítástól a raktározáson át a házhoz szállítási szolgáltatásokig. A Wildberries egyike a négy országos szolgáltatónak, méghozzá a legnagyobb. Ukrajna megtalálta a módját annak, hogyan kopoghat be a háború az ötödik éve zajló vérontáshoz rideg közönnyel viszonyuló orosz emberekhez. Azokhoz, akik eddig biztosak voltak abban, hogy a valahol nagyon messze zajló harcok az ő békés hétköznapjaikat nem fogják zavarni.
Eddig két hullámban támadták ukrán drónok az orosz Amazonnak is nevezett logisztikai óriás telephelyeit. Először a Moszkva melletti és a tambovi, majd a krasznodari és sztavropoli bázisok elpusztítása következett.
A létesítményeket és az ott tárolt sokmilliárdos árukészleteket ért káron túl 30-50 ezer munkahelyet fenyeget megszűnés. A csődhullám közel 100 ezer vállalkozást temet maga alá heteken belül, mivel a biztosítók nem fogják kártalanítani a vállalkozókat. Sőt, a megtévesztően angolos hangzású nevet viselő Wildberries sem fizet majd senkinek, mivel pont a katasztrófa előtti héten változtatták meg a cég szolgáltatásainak a biztosítási rendjét. A dróntámadás napján az már nem vonatkozott a háborús cselekményekből fakadó károkra.
A Wildberries létesítményeinek a 70 százaléka Oroszország európai felén található, vagyis olyan területeken, ahol szabadon garázdálkodnak az ukrán pilóta nélküli eszközök. A drónok egy részét a foghíjas orosz légvédelem le tudja lőni. Azonban az ukránok megtanulták, hogyan térképezzék fel a légvédelemmel lefedett területek közötti folyosókat, egyben olyan anyagokból készítik el az FP–1-es és FP–2-es alacsonyan és lassan szálló drónjaikat, hogy azok alig láthatók a szárnyas rakétákra érzékeny radarrendszerek számára. Így fordulhat elő az, hogy 10-12 darab 40 ezer dolláros drón sokmilliárdos értékeket semmisíthet meg.
Volodimir Zelenszkij szerint a Putyin-rezsim még 30 ezer észak-koreai katonát akar bevetni az Ukrajna elleni háborúbanUkrán források szerint a kereskedelmi, áruforgalmi logisztika elleni támadásokat addig folytatják, míg be nem döntik az egész országot behálózó rendszert.
A történések jelentőségét jól érzékeltetik a moszkvai propagandacsatornák sztárműsorvezetőinek hisztérikus reakciói. A Kreml egyik legfőbb szócsöve az összes létező televíziós és online csatornáján azt üvölti világgá, hogy a légvédelem kudarcaiért felelős vezetőket meg kell büntetni. Vlagyimir Szolovjov azt követeli, hogy az ukránok támadásait „minden rendelkezésre álló eszközt bevetve meg kell torolni”. Az évek óta háborús uszításban tobzódó Putyin-fan propagandista szövegeiben természetesen újra és újra előkerül az atombomba bevetésének a lehetősége, meg hogy „végre-valahára le kell törölni a térképekről Kijevet”. Arról persze hallgat a birodalom hangja, hogy az atomtöltetek nem bevethetők, minden más „csodafegyvert” pedig már felhasználtak, lejáratva magukat. Sem Szolovjov, sem a központilag programozott, elemzőnek beállított műsorok nem tudnak felülemelkedni az ukrajnai frontokon látványossá vált kudarcon. Most meg, hogy a drónok és a Flamingo szárnyas rakéták Moszkva környéki meg egyéb nagyvárosi létesítményeket rombolnak, végképp teljes a tanácstalanság. „Ki a felelős ezért a gyalázatért?” – hangzik egyre ingerültebben Szolovjov kérdése.
Az egyik ukrán mémben Robert Brovdi „Magyar” a már védjeggyé vált beköszönésével jelentkezik. „Erőt, egészséget mindenkinek! Magyar a vonalban!” – mondja katonás keménységgel. Közben egy felirat azt hirdeti: „Önnek csomagja érkezett!”
A mondás sokáig az volt, hogy Ukrajnát gyorsan elintézik. A három napból három hónap, majd három év lett. Most meg már tovább tart a különleges katonai műveletnek nevezett „nem háború”, mint a náci Németország legyőzése a nagy honvédő háborúban. Igaz, az a Hitler-ellenes koalícióba tömörült államokkal közösen sikerült a Szovjetuniónak, sok millió orosz, ukrán, fehérorosz, kazah, tatár és kaukázusi véráldozata árán. De ezt mostanság nem illik így felidézni Moszkvában.
Vlagyimir Putyin olyan helyzetbe lavírozta magát, amiből nem látszik számára kedvező megoldást kínáló kiút. Legyőzni nem tudja Ukrajnát, s a korábban elfoglalt területeket a gazdasági és katonai elemzések többsége szerint ugyancsak nem tudja megtartani. De a helyzet még ennél is kínosabb a Kreml számára. Az utolsó három hónap folyamatai azt jelzik, hogy a háború a harcoló felek hátországainak erőpróbájává vált. Mind Oroszország, mind Ukrajna az ellenség kivéreztetésének taktikáját választotta. Ezen a fronton különösen drámaiak a Putyin-rezsim kilátásai.
Az ukrán állam és az elgyötört ukrán társadalom olyan gazdasági, pénzügyi és katonai hátországot tudhat maga mögött, amilyennel Oroszország nem rendelkezik.
Európa és az Ukrajnát támogató demokratikus jogállamok minden téren olyan erőt képviselnek, amivel szemben a mostanra kivérzett Oroszország tehetetlen. Ez bizonyítottá vált, amikor az ukrán támadások üzemanyaghiányt idéztek elő a világ harmadik legnagyobb olajfinomítói kapacitásokkal rendelkező államában. Az első helyen levő Kínához és az utána következő Egyesült Államokhoz feltehetően már inkább a korábbi negyedik, ötödik India és Dél-Korea zárkózott fel Oroszország „gyengélkedése” miatt.
A kőolajexport infrastruktúrája után az ukránok csapást mértek a finomítókra, most meg a civil gazdaság kereskedelmi szövetére. E célpontok folytatólagos rombolása mellett rátértek az acél- és a vegyipar fő óriásgyáraira. A novolipecki kohászati művek 20 százalékát állítja elő az Oroszországban öntött acélnak. Így érthető, hogy miért került Robert Brovdi drónjainak a célkeresztjébe. Volodimir Zelenszkij elnök június végén jelentette be, hogy negyvennapos hadjáratot indítanak az orosz hátországi célpontok ellen. Ennek vagyunk most tanúi…
„Moszkva el fog esni” – Három nap alatt az orosz árnyékflotta 19 hajójára csaptak le Robert Brovdi drónjai az Azovi-tengerenTermészetesen vannak olyan katonai elemzések, melyek szerzői ragaszkodnak ahhoz a régi háborús tapasztaláshoz, hogy kizárólag bombázásokkal és rakéták bevetésével nem lehet térdre kényszeríteni egy államot. Értékeléseikben leginkább a Krím félsziget helyzetére utalnak. Még az ukrán katonai szakemberek között is vannak, akik szerint az utánpótlási útvonalaitól elvágott Krím nem foglalható vissza szárazföldi haderő támadó művelete nélkül. Úgy vélik, Oroszország sem roppantható meg a gazdasági kivéreztetéssel.
Hogy kinek van igaza, az az ősz folyamán kiderül. Oroszországban szeptember 18−20-án tartják a parlamenti választásokat. Függetlenül azok sajátosan „demokratikus” jellegétől, Putyinnak lehetősége kínálkozik arra, hogy győzelmet hirdetve lépéseket tegyen a háborúból való kifarolásra.
A másik forgatókönyv inkább a tábornoki karnak hisz, és meghirdeti az általános mozgósítást. Állítólag 500 ezer hadköteles fegyverbe hívására próbálják már évek óta rábeszélni az orosz elnököt. Nincs egyszerű dolga Vlagyimir Putyinnak. Ukrajna megtámadásával már elkövetett egy végzetes hibát. Most még annál is nagyobb a tét.
Úgy néz ki, hogy most érvényesebb, mint valaha Gabriel García Márquez gondolata: könnyebb egy háborút elkezdeni, mint befejezni. Sajnos a Nobel-díjas kolumbiai írót Putyin nem kérte fel tanácsadónak.
