Félmilliárd euróval lép pályára Magyarország az AI-versenyben, kár, hogy az energiahálózat önállóan egy adatközpontot sem bírna el

Pozitív és szükséges lépést hozott a kormány, de azt ne higgyük, hogy mindent megoldott. Mert ha ezt elintézzük annyival, hogy beszálltunk az internetbe, mint Vágási Feri, akkor az nem lesz jó hosszú távon. Ugyanakkor Tanács Zoltán miniszter szakmai háttere bizakodásra ad okot – fogalmazott lapunknak Szabados Levente adattudós, AI-szakértő, a Frankfurt School of Finance and Management docense.

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter a minap jelentette be, hogy Magyarország 500 millió eurót fektet az Unió AI Gigafactory programjába. A projekt célja, hogy Európa felvegye a versenyt, és behozza a lemaradását a mesterséges intelligenciában. Így hét olyan csúcstechnológiás adatközpont és szuperszámítógépes létesítmény épül a kontinensen, amelyet kifejezetten mesterséges intelligencia fejlesztésére terveztek.

Magyarország egy Lengyelország által vezetett nemzetközi konzorcium tagjaként vesz részt a programban. Az állam 125 millió eurós befektetéssel biztosítja a hazai szereplők részvételét, amely egy hosszú távú, rendkívül kedvező hitelkonstrukció révén összesen 500 millió eurós finanszírozást tesz lehetővé a projektben. A tervek szerint a kutatói, a vállalati és a közigazgatási szféra fog hozzáférni.

Szabados Levente szerint érdemes egyet hátralépni, és ránézni miből is lehet jó minőségű AI-rendszert építeni. Mindehhez szükség van adatra, ami, mint mondta, még úgy, ahogy, rendelkezésre áll. Tudásra, tehát olyan szakemberekre, akik értenek hozzá, és végül infrastruktúrára. Utóbbi területen van óriási lemaradásban Európa, főként Amerikához képest, ahol már korán elindult a mesterséges intelligenciához kapcsolódó befektetési hullám.

A nagy technológiai szereplők időben felismerték a lehetőséget, és az OpenAI már 2020 körül is ígéretes fejlesztésnek számított, ezért sok befektető arra fogadott, hogy az AI robbanásszerű növekedése elkerülhetetlen lesz. Ezt követően kezdetét vette az úgynevezett aranylázlogika. Vagyis nem feltétlenül magába az aranyba érdemes befektetni, hanem azokba, akik az ásót és a lapátot árulják hozzá.

Az AI esetében ezek a speciális gyorsítók, a szuperszámítógépek, az adatközpontok, valamint az ezeket kiszolgáló energia- és hálózati infrastruktúrát fejlesztő vállalatok. Ez oda vezetett, hogy tavaly amerikai GDP főlábát ez adta ki, sőt egyesek szerint, ha ez nem következik be, az amerikai gazdaság stagnált volna.

Bár Szabados Levente azért azt is hozzátette, sokak szerint az amerikai minta egyfajta piaci buborék, amely ki fog durranni, és az okozza majd a következő gazdasági válságot. Mindenesetre jelen pillanatban ehhez kell Európának felzárkóznia.

Korábban is működtek európai adatközpontok és szuperszámítógépes kapacitások, de az Achilles-sarkuk, az ahogyan a Komondor, vagy az OTP által fejlesztett szuperszámítógép is járt. Ebben az iparágban olyan gyors a tempó, hogy abban a pillanatban, amikor elkészültek, piaci szempontból már elavultnak minősültek. A komondoron például a mai AI-fejlesztések nem is futnak. Európa ezekből a példákból felismerte, hogy a mesterséges intelligencia fejlődéséhez megfelelő számítási kapacitásra és infrastruktúrára is szükség van. Főleg, hogy ez egy erősen gyakorlati terület, ezek nélkül a fejlesztések sem tudnak igazán előre lépni. Ezért jött létre AI Gigafactory program – magyarázta a szakértő, aki arra is kitért, azért Lengyelországhoz csatlakoztunk, mivel ezeknek az adatközpontoknak komoly energiaellátásra és hűtési infrastruktúrára van szükségük.

A lengyel modellben 65 százalékos állami, illetve 35 százalékos magánfinanszírozás jelenik meg. Ezt követően első körben a balti államokat, később pedig más régiós partnereket és most Magyarországot vonták be az általuk fejlesztett infrastruktúrába – mondta Szabados Levente, aki arra is kitért, melyik szektorban mit várhatunk ettől a projekttől.

A magyar kutatások szempontjából egyértelmű, hogy mire fogják használni, viszont arra kell számítani, a jövőben időosztásos rendszer alakulhat ki. Vagyis a rendelkezésre álló számítási kapacitást több szereplő között kell majd megosztani. A vállalkozási oldalról egyrészt vannak olyan szereplők, amelyek valóban új technológiákat és innovatív megoldásokat fejlesztenek.

– A másik oldalról viszont létezik az a várakozás is, hogy önmagában egy AI-modellbe történő befektetés később majd megtérül, amikor az üzleti szereplők erre építve új termékeket hoznak létre. Ez azonban félrevezető lehet, hiszen a technológiai verseny olyan gyorsan változik, hogy aki nem tud lépést tartani a fejlesztési ütemmel, az könnyen lemarad. Egy ilyen infrastruktúra ugyanakkor a digitális szuverenitás szempontjából fontos lehet, még akkor is, ha önmagában nem garantál piaci versenyelőnyt. A közigazgatásban hasonló kérdések merülnek fel. Egy saját rendszer kiválthatná a külső, például amerikai szolgáltatóktól való függőséget, de önmagában az infrastruktúra nem jelent garanciát a megfelelő minőségre – fogalmazott a szakértő.