Vissza az MTA-hoz: nagy a megkönnyebbülés, de túl sok a megválaszolatlan kérdés

„A szükséges változtatásokra rendelkezésre álló idő sajnos megint viszonylag rövid. Bár az egyeztetés ütemterve viszonylag pontosan körvonalazott, a tervek nyilvánosságra hozatala és a változások érvénybe lépése között most sem fog több idő eltelni, mint amennyi idő alatt 2024 végén a HUN-REN törvény született meg. Csak remélni lehet, hogy az egyeztetésre szánt idő elegendő lesz, és a tervek leképezik majd az érintettek által előzetesen felvázolt szempontokat” – kommentálta a Népszavának a kutatóhálózat MTA-hoz való visszakerüléséről szóló bejelentést Péter László, az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) alelnöke.

A Tudományos és Technológiai Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia a minap közös sajtóközleményben jelentette be, hogy még idén októberben újraegyesülhet az MTA-tól 2019-ben elszakított kutatóhálózat, az Akadémia égisze alatt. A minisztérium az eddigi tárgyalások alapján elkészíti az átalakítás jogszabálytervezetét, és szeptember elején bocsátja társadalmi vitára azt. A javaslattervezet szerint a hatályba lépéssel egy időben a korábban az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez csatolt négy bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpont is az MTA alatt kerül közös irányítás alá a jelenleg a HUN-REN-ben működő központokkal, vagyis visszaállítanák a kutatóhálózat korábbi egységét. A tervek szerint az új rendszer „sajátos jogállású formában” működik majd (mint jelenleg a HUN-REN), és a kutatóhálózat feletti alapítói jog az MTA-ra száll. „Ez a megoldás biztosítja a kutatóhálózat tudományos autonómiáját, ugyanakkor lehetővé teszi az egységes, átlátható és számonkérhető működést” – szól a hivatalos közlemény.

Péter László szerint

Elismerésre méltónak tartja, hogy a változtatás irányát a kormány az összes érintett véleményének figyelembe vételével alakítja ki. Ugyanakkor a részleteket illetően sok még a kérdés.

„A változtatások időzítése nem mindenben magától értetődő. A négy humán- és társadalomtudományi kutatóközpont 2025. augusztusi ELTÉ-hez csatolásának időzítésekor olyan érvek hangzottak el, hogy az egyetemi struktúrán tanév közben nem lehet változtatni. A rövid közleményből nem derül ki, ezt a korlátot a kormány miként szándékozik megkerülni. Márpedig e négy kutatóközpont helyzetének rendezésével lehet a legkevesebbet várni, mert a működési feltételeik messze rosszabbak a HUN-REN alatt működő kutatóközpontokénál, és az elmaradt béremelés rendkívül nehézzé teszi a kutatók megtartását és a kutatómunka normális folytatását” – mondta az ADF képviselője.

Gerő Márton, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnökségi tagja szintén örül, hogy a kutatóhálózat az MTA alatt egyesülhet újra, és már nagyjából látszik, hogy milyen menetrend szerint. A minisztérium és az MTA közleményét azért is tartja fontos lépésnek, mert a kutatóintézetben dolgozók eddig információhiányos állapotban voltak, most már legalább tudni lehet, hogy még idén ősszel lezajlik ez a folyamat.

Rosszabb esetben az egyetemhez tartozó kutatóközpontok esetében az MTA-hoz való visszakerülés két lépcsőben fog megtörténni ‒ vagyis először vissza a kutatóhálózat kötelékébe, majd az Akadémiához, ami dupla adminisztrációs teherrel járna, ez pedig az Európai Uniós projekteket is érintené. „Még az egyszeri átalakuláshoz is pluszforrásokat kellene rendelni. Ez eddig soha nem történt meg, az adminisztrációért felelős munkatársak soha nem kaptak a pluszmunkáért semmilyen juttatást” – tette hozzá Gerő Márton. A szakszervezeti képviselő szerint abban lehet még ellentét a különböző kutatóközpontok vezetői között, hogy milyen formában szeretnének működni. Míg a természettudományi központok vezetői inkább támogatják a sajátos jogállású intézményként való működést, a humán és a társadalomtudományi központok maradnának inkább költségvetési szervek. A közleményből úgy tűnik, hogy már megegyezés született ebben a kérdésben, és az előbbi működési modellre esett a választás, ugyanakkor Gerő Márton hiányol egy olyan elemző anyagot, amely ennek a formának rövid és hosszú távú előnyeit és hátrányait összegezné. „Nem világos teljesen, hogy mi alapján született meg ez a döntés. Az átlagos munkavállaló nem nagyon tudja, hogy melyik forma pontosan mit is jelent, és hogy ez miért is jó neki. Vannak félelmek azzal kapcsolatban is, hogy ezt a sajátos jogi formát hogyan értelmezi majd az Európai Unió” – mondta.

Mindemellett Gerő Márton is kulcskérdésnek tartja a még az ELTE-hez tartozó bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontok helyzetének rendezését. Az ezekben dolgozó 1200 ember kimaradt abból a 30 százalékos fizetésemelésből, amiben a HUN-REN kötelékébe tartozók részesültek, ennek következtében jelentős különbségek alakultak ki a bérekben. „Ha újra egységes lesz a kutatóhálózat, ez a helyzet nem lesz többé fenntartható, a béremelésből kimaradt dolgozókat kompenzálni kell az elmaradt juttatásokért. De ha mindez megtörténik, utána el kell kezdeni arról beszélni, hogy a megemelt összegek még mindig elmaradnak a diplomásátlagbértől az összes központban. Az új kormányzat elkötelezettnek látszik, hogy rendezze ezt a helyzetet” – mondta Gerő Márton.

Most még az sem látszik pontosan, hogy mi lesz a HUN-REN név és szervezet sorsa, amelynek vezetői a Tanács Zoltán miniszter korábbi felszólítása ellenére egyelőre nem sietnek önként lemondani. A mostani közlemény úgy fogalmaz: „a minisztérium arra kéri a HUN-REN vezetését, hogy működjön együtt az átalakítás végrehajtásában, és ne akadályozza az egységes kutatóhálózat létrehozását”. Mindebből nyilvánvaló, hogy a szervezet jelenlegi vezetőivel az új kormány nem akar együtt dolgozni, és vélhetően a senki által nem kedvelt, nehezen megjegyezhető nevet is leveti magáról a kutatóhálózat.